159690. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminofenilecetsav-származékok előállítására

7 159690 S használunk fel. A reakciót az irodalomban is­mertetett körülmények között hajtjuk végre. Ha az (I) képletű vegyületek egy aszimmet­riaoentrumot tartalmaznak, azok általában ra­cém formában keletkeznek. Két vagy több aszimmetriacentrum jelentése esetén a szinté­zis során általában racemátok elegyei képződ­nek. Az egyes racemátokat ismert módon, pl. megfelelő oldószerből végrehajtott többszöri át­kristályosítással választhatjuk el és tisztíthat­juk. A racemátokat számos, az irodalomban is­mertetett módszerrel választjuk szét az optikai antipódokra. Így pl. egyes racém elegyeket elegykristályok helyett eutéktikumok formájában kristályosít­hatunk, és a kristályokat gyorsan elválasztjuk. Ezekben az esetekben szelektív kicsapást is vé­gezhetünk. Általában azonban előnyösen ké­miai úton választjuk el az antipódokat. így pl. a racém elegyet optikailag aktív elválasztószer­rel kezelve diasztereomereket képezünk. így adott esetben egy optikailag aktív bázist a (I) képletű helyettesített aminofenilecetsavak karb­oxil-csoportjával, vagy egy optikailag aktív savat az (I) képletű vegyületek amino-csoport­jával reagáltatunk. Az (I) képletű helyettesített aminofenilecetsavakból, pl. adott esetben op­tikailag aktív aminokkal mint kininnel, cincho­nidinnel, brucinnal, cinchonkmal, hidroxihid­rindaminnal, morfinnal, l-£eniletilaminnal, fe­niloxinaftümetilaminnal, kinidinnel, 1-fenchila­minnal, sztrichninnel, bázikus aminosavakkal mint lizinnel, argininnal, aminosavészterekkel vagy optikailag aktív savakkal, mint D_ és L­-borkősavval, dtoenzoil-D- és- -L-borkősavval, diacetil-D- és -L-borkősavval, ./5-kámforszulfon­savval, D- és L-mandulasavval, D- és L-alma­savval vagy D_ és L^tejsavval diasztereomer sókat képezhetünk. A képződő diasztereomerek eltérő oldékonysága folytán az egyik módosu­latot szelektíven kristályosíthatjuk, és az opti­kailag aktív helyettesített aminofenilecetsavat az elegyből regenerálhatjuk. Az optikai anti­pódokat biokémiai úton, szelektív, enzimes re­akciók útján is elválaszthatjuk. így pl. a ra­cém helyettesített aminofenilecetsavakat aszi­metrikus axidázokkal vagy adott esetben de­karboxilázokkal kezelhetjük, amelyek oxidáció vagy dekarbc-xilezés révén az egyik formát el­bontják, míg a másik módosulat változatlan marad. Egyes racém elegyeknél hidrolázok al­kalmazásával szelektíven csak az egyik helyet­tesített aminofenilecetsav-antipódot állíthatjuk elő. Így pl. (I) képletű aminofenilecetsavak ész­tereit vagy amidjait hiiárolázokkal kezeljük, amelyek az egyik enantiomorf módosulatot sze­lektíven elszappanosítják, míg a másik válto­zatlan marad. Optikailag aktív vegyületeket természetesen úgy is előállíthatunk, hogy az előzőékben leírt eljárás során optikailag aktív kiindulási anya­gokat alkalmazunk. Az (I) képletű vegyületeket és/vagy adott esetben gyógyászati szempontból megfelelő sói­kat a szokásos gyógyszerihordozó anyagokkal együtt felhasználhatjuk a humán- ill. állat-5 gyógyászatban. Hordozóanyagként parenterális, enterális vagy helyi alkalmazáshoz megfelelő szerves vagy szervetlen anyagokat alkalmazha­tunk, amelyek az új vegyületekkel nem lépnek reakcióba. Ilyen anyagok pl. a víz, növényola-10 jok, polietilénglikolok, zselatin, tejcukor, kemé­nyítő, magnéziumsztearát, talkum, vazelin, ko­leszterin. Parenterális felhasználási célokra elő­nyösen oldatokat, célszerűen olajos vagy vi­zes oldatokat, valamint szuszpenziókat vagy 15 emulziókat állítunk elő. Enterális alkalmazásra tablettákat vagy drazsékat állítunk elő, helyi felhasználási célokra adott esetben sterilizált, vagy segéd anyagokkal, mint konzerváló-, sta­bilizáló- vagy nedvesítőszerekkel, az ozmózis-20 nyomást befolyásoló sókkal, vagy pufferekkel elegyített kenőcsöket vagy krémeket alkalmaz­hatunk. A találmány szerint előállítható vegyületeket 25 előnyösen adagolási egységenként 1—2000 mg­•os dózisokban alkalmazunk. A találmányt az alábbi példákban részletesen ismertetjük, anélkül, bogy találmányunk oltalmi körét a példákra korlátoznánk. A példákban 30 a hőmérsékletek C°-ban értendők. A „szokásos feldolgozás" a következőket jelenti: a reakció­elegyet adott esetben sósav vagy nátronlúg hoz­záadásával a megadott pH-értékre állítjuk, etilacetáttal vagy kloroformmal extraháljuk, 35 •nátriumszulfát fölött szárítjuk, leszűrjük, az ol­dószert ledesztilláljuk, és a maradékot desztil­láljuk, vagy a megadott oldószerből kristályo­sítjuk. A fajlagos forgatóképesség mindeneset­ben 1 g/100 ml koncentrációjú metanolos ol-40 datban mért [O]W D értékben van megadva. ,1. példa: 50 g 3-klór-4-piperidino-'a-metil-fenilecet3a­vat 500 ml metanolban oldjuk, az oldatot só­savgázzal telítjük és éjszakán át állni hagy­juk. A metanolt lepároljuk, a maradékot víz­ben oldjuk és szokásos módon feldolgozzuk <pH = 8—10). 3-klór-4-piperddino-s-metil-fe­nilecetsav-metilésztert kapunk, op. 40—43° (petroléterből), -fp.: 161—163°/0,1 Hgmm. Hasonló módon, 3-klór-4-piperidino-a-metil­-fenil-ecetsav és szék. buitanol, krotilalkohol, n-butanol, am.ilalkóhol, izoamilalkoihol, n-hexa­nol, n-oktanol, n-dekanol, n-dodekanol, 24iexa­nol, 3-hexanol ül. 8-metil-l-nO'nanol reakció­jával az alábbi vegyületek állítjuk elő: 3-klór-4-piperidino-a-metil-<fenilecetsav-szek.­butilészter, fp. 162—16570,05 mm -cratilészter, fp. 17-2—17670,4 mm -n-butilészter, fp.. 160—16270,01 mm -n-amilészter, fp. 175—17870,04 mm -izoamilészter, fp. 176—178°/0,1 mm 4

Next

/
Thumbnails
Contents