159630. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bizonyos allergének ellen hatásos reaginimmunoglobulinek kvalitatív és/vagy kvantitatív meghatározására vizes mintákban és az eljárás kivitelezésére alkalmas reagens-kombináció

MAGYAR JNÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS 159630 n Bejelentés napja: 1968. IX. 06. (PA—979) Svédországi elsőbbsége: 1967. IX. 06. (12 297/67) Nemzetközi osztályozás: G 01 n 33/16 ORSZÁGOS TÁL ALM ANTI HIVATAL Közzététel napja: 1971. VI. 04. Megjelent: 1972. IX. 30. Feltalálók: Bennich Hans H:son, vegyész, Uppsala, Johannson Stig Gunnar Olof vegyész, Storvreta, Eide Leif Edvin vegyész, Uppsala, Svédország Tulajdonos: PHARMACIA AB, Uppsala, Svédország Eljárás bizonyos allergének ellen hatásos reagin-immunoglobulinek kvalitatív és/vagy kvantitatív meghatározására vizes mintákban és az eljárás kivitelezésére alkalmas reagens-kombináció Ismeretes az, hogy számos immunizálóanyag, vagyis az úgynevezett allergének, allergiás reakciókat okozhattak; ezek pl. asztma vagy szénanátha alakjában jelentkeznek. Az allergének közül számos fehérje, peptid vagy szén- 5 hidrát jellegű. (Az allergének igen elterjedtek, és pl. állati bőrfelihátmlból, virágporiból, mikroorganizmutsokból, egyes élősdiekből stb. származnak.) A megbetegedések során speciális típusú ellenanyagok, az úgynevezett reaginek KJ — amelyek tulajdonképpen immunoglobulineknek tekinthetők — képződnek igen alacsony •koncentrációban a páciens vértében és pl. a vérszérumban kimutathatok. A reaginek vagy immoglobulinek specifikusan egyes allergen vagy 15 allergének ellen hatásosak. Ezeket a speciális immunoglóbulineket a következőkiben reagin-immogloibulinnek vagy reagin-Ig-nek nevezzük. A találmány tárgya eljárás bizonyos aller- 20 gének ellen hatásos reiagin-Ig jelenlétének meghatározására vizes mintákban. A reagin-Ig jelenlétének meghatározása rendkívül fontos mozzanat állatok és emberek túlérzékenységének diagnosztikájában. 25 A korábbi kísérleti módszerek során bőr-teszteket alkalmaztak, amelyekiben a kísérleti allergént pl. hipodermikus fecskendővel és tűvel a páciens bőrére vitték fel. Ha a páciens 39 túlérzékenységet (allergiát) mutatott, akkor az allergen és az allergen ellen felhasznált ellenanyagok között in vivo reakció zajlik le, amelynek eredményeként az injekció beadási helyén bizonyos tünetek, mint pl. vörösödés, vagy a bőr megduzzadása lép fel. Ez megfigyelhető, sőt a reakció mértéke szempontjából megbecsülhető. Az in vivo kísérletek közé tartoznak az úgynevezett kiváltó tesztek is, ahol a pácienssel az allergént aeroszol formájában belélegeztetik. Ha a páciens az allergénre túlérzékenységet mutat, akkor reakció lép fel és asztmás tünetek tapasztalhatók. Mindkét kísérleti módszer hosszú időt vesz igénybe, néhány esetben pedig a paciensnek kényelmetlenséget is okoz és veszélyes. Számos esetben egyáltalában nem lőhet a kísérletet lefolytatni. Az a hátrány is fennáll továbbá, hogy in vivo kísérletsorozatot kell végezni annak megállapítására, hogy a paciens bizonyos allergénekre érzékenynek tekinthető-e. Megállapítható az is, hogy a korábban kidolgozott in vitro módszerek a gyakorlatban nem váltak be (vö. pl. M. Samter: „Immunological Diseases", J. A. Ohurdhill Ltd, London, 1965, 553. oldal). A találmány feladata tehát egyszerű és megbízható in Vitro módszer kidolgozása, amely a paciensnél okozott kellemetlenségek és veszély 159630