159613. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati agyszövetek dopamintartalmának növelésére alkalmas gyógyászati kompozíciók előállítására

MAGYAR SZABADALMI 159613 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS MSm^M. Nemzetközi osztályozás: #Í,f| A 61 k 25/00; 27/00 ^^^W Bejelentés napja: 1969. X. 01. (ME—1133) ^^ Amerikai Egyesült Államak^beli elsőbbségei: 1968. X. 01. (764.3125), 1969. VI. 23. (835.730) /V* '"V ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1971. III. 16. fewftír x.^ / ÍI ; : ••;»n Í .... HIVATAL Megjelent: 1972. IX. 30. Feltaláló: Bayne Gilbert Mathers vegyész, North Hills, Pennsylvania, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Merck & CO., cég, Railway, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Eljárás állati agyszövetek dopamintartalmának növelésére alkalmas gyógyászati kompozíciók előállítására 1 A találmány tárgya eljárás állati agy szövetek dopamintartalmának növelésére alkalmas "új gyógyászati kompozíciók előállítására. Közelebbről, a találmány tárgyát egy olyan eljárás képezi, amely szerint dopát vagy annak sóit a-hidrazino^a-szubsztituált 3,3-dihidroxifenilpropionsavval . vagy annak sóival, ahol a szuhsztituens H vagy rövidszénláncú alkil-csoport, kombinálunk. 10 Bebizonyosodott, hogy a parkinsonizmusban szenvedő betegek agyszöveténék bizonyos központjaiban dopaminhiány van. A dopamin az (I) képleten bemutatott szerkezetű 3,4-dihid-Toxifeniletilamin. A corpus striatum dopamin- 15 hiánya az izomfeszültség fokozódását idézi elő és akinesiát okoz, ami az izommozgás hiányában vagy zavarában nyilvánul meg. Ezt a megbetegedést a végtagok merevsége és a járás, ülés, állás stb. nehézsége, vagyis a Parkinson- 20 szindróma jellemzi. Először azt gondolták, hogy az állatoknak közvetlenül be lehet adni dopamint a hiány pótlása végett. A vérkeringés és az agy kö- 25 zött azonban egy természetes korlát megakadályozta az abszorpciót az agyszövetben. Ekkor a dopamin egy metaboiikus prekurzorának használatát javasolták, amely a vérkeringés és az agy közötti korláton való áthaladás után 30 alakul át dopaminná. Erre a célra racém dopát alkalmaztak, minthogy az a dopamin ismert prekurzora. A dopa a (II) képletben bemutatott szerkezetű 3,4-^dihidroxifenilalanin, és aszimmetrikus szénatomja miatt racém alakban ismeretes. Amikor a dopát az agyszövet dopamintartalmának növelésére használták, számos mellékhatást tapasztaltak, így émelygést és hányást, továbbá néhány esetben magas, más esetekben alacsony vérnyomást. A vér kémiai tulajdonságaiban is változás volt tapasztalható, amelyet azonban eddig még nem sikerült tökéletesen megmagyarázni. A kezelés eredménye viszont az izomfeszültség és az akinesia enyhe és kitűnő csillapítása között váltakozott: A mellékihatások kiküszöbölése végett a racém dopát szétválasztották, és külön-külön kipróbálták a D és L alakot. Az L-dopát jóval inkább hatásosnak találták és megfigyelték, hogy sokkal kisebb a mellékhatása, mint a D-dopáé. Ezek után az L-dopát kísérletileg elfogadták, mint az izomfeszültség és az akinesia kezelésének eszközét, noha bizonyos páciensek esetében mellékhatásai vannak, így émelygést és hányást okoz, amiatt, hogy meglehetősen nagy adagokban, például 4—i8 gramm napi dózisban kell adagolni. Ezeknek a kísérleteknek a részletes leírása, ill. eredményeik ismertetése az alábbi szakirodalmi forrásokban található meg: 159613