159556. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofurán-származékok előállítására

159556 11 12 katalizált átészterezéséhez elegendő mennyisé­gű metanol jelenlétében, az amin forrpontjá­nak megfelelő hőmérsékleten, vagy nyomásálló edényben, 80—430 C? -on. A találmány szerinti eljárás nyolcadik válto­zata értelmében az (la) általános képletnek megfelelő benzofuránszármazékokat — ahol Rí, R2 és R3 jelentése megegyezik az (I) álta­lános képlet alatt adott meghatározás szerin­tivel — olymódon is előállíthatunk, hogy vala­mely (XIV) általános képetű vegyületet — ahol Rx, R2 és R 3 jelentése megegyezik az (I) álta­lános képlet alatt adott meghatározás szerinti­vel, X~ pedig valamely egyvegyértékű aniont vagy egy tö'bbvegyértékű anoin normál-ekvi­valenssét képviseli — katalitikusan aktivált hidrogénnel redukálunk. A hidrogénezés pl. platinákká talizá tor jelenlétében történhet, a szükséges hidrogénmennyiség felvételéig. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő (XIV) általános képletű piridiniumvegyületek, pl. a (II) általános képletű vegyületek reakció­képes észtereinek piridinnel, mérsékelten fel­emelt hőmérsékleten történő reagáltatása út­ján állíthatók elő. Reakcióképes észterként, pl: bromidok vagy p-toluolszulfonsavészterek jön­nek tekintetbe. A találmány szerinti eljárással kapott (I) általános képletű benzoiuriánszármazékok a szokásos módszerekkel alakíthatók át szervet­len vagy szerves savakkal képezett addíciós sókká. Pl. olymódon járhatunk el, hogy az (I) általános képletű vegyület valamely szerves oldószerrel, mint acetonnal, dioxánrial, meta­nollal, etanollal vagy dietiléterrel készített ol­datához a sóképző komponensként kívánt sa­vat vagy annak oldatát adjuk és a képződölt sót, amely közvetlenül vagy valamely másik szerves folyadék, pl.. aceton esetében dietilész­ter vagy vízzel elegyedő oldószerek, mint ace­ton vagy dioxán esetében víz hozzáadására kicsapódik a reakcióelegyből, elkülönítjük. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános 'képletű benzofuránszármazékok gyógyszerekben hatóanyagként akár p?abad bázis, akár valamely gyógyszerészeti szem­pontból elfogadható savval képezett só alak­jában alkalmazhatók. Oldat-alakú készítmé­nyeke esetében előnyösen ilyen sókat alkal­mazunk hatóanyagként. Ilyen célokra oly sa­vakkal képezett sók jönnek tekintetbe, ame­lyek anionjai a tekintetbe jövő adagolás ese­tén nem mutatnak saját farmakológiai hatást vagy valamely kívánatos saját farmakológiai hatásuk van. Előnyös továbbá jól kristályosít­ható és nem vagy csak kevéssé higroszkópos sókat gyógyszer-hatóanyagként alkalmazni. Az (I) általános képletű vegyületekkel ilyen só­kat képező savak példáiként a sósav, bróm­hidrogénsav, kénsav, foszforsav, metánszul­fonsav, etándiszulfonsav, béta-hidroxietánszul­fonsav, ecetsav, almasav, borkősav, citromsav, 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 65 tejsav, borostyánkősav, fumársav, rnaleinsav, aszkorbinsav, benzoesav, szalicilsav, fenilecet­sav, .mandulasav, embonsav és 1,5-naftalindi­szuMonsav említhetők. Az (I) általános képletű új benzofuránszár­mazékok és gyógyszerészeti szempontból elfo­gadható sóik orális, .rektális vagy parenterá­lis úton kerülhetnek beadásra. Fájdalmi ál­lapotok gyógykezelésére emlősállatoknak pa­renterális beadás esetén 0,1—5 mg/kg (elő­nyösen 0,1—1,0 mg/kg, orális vagy rektális beadás esetén pedig 5—100 mg/kg napi adagok alkalmazhatók. A köhögési inger kezelésére melegvérű állatoknak orális vagy parenterális úton történő beadás esetén 0,2(5—-2,5 mg/kg napi adagok alkalmazhatók. Az orális vagy rektális beadásra alkalmas adagolási egységek, tehát a drazsék, kapszu­lák, tabletták, illetve végbélkúpok előnyösen 10—100 mg, az ampullázott készítmények pe­dig előnyösen 5—25 mg mennyiségben tartal­mazhatják az (I) általános képletű benzofu­ránszármazék-hatóanyagot vagy annak gyógy­szerészeti szempontból elfogadható sóját. Az orális alkalmazásra szolgáló adagolási egységek a hatóanyagot, előnyösen gyógysze­részeti szempontból elfogadható só alakjában, célszerűen 5% és 90°/o közötti mennyiségi arányban tartalmazhatják. Az ilyen készítmé­nyek előállítása céljából a hatóanyagot pl. szi­lárd pöralakú vivőanyaggal, mint tejcukorral, répacukorral, szorbittal, mannittal, keményítő­félékkel, mint burgonyakeményítővel, kuko­ricakeményítővel vagy amilopektinnel, továb­bá laminária-porral vagy citrusvelő-porral, cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal kom­binálhatjuk, adott esetben simitószerek, mint magnézium- vagy kalciumsztearát vagy polieti­lénglikolok hozzáadásával. Az ilyen keveré­kekből tablettákat vagy drazsémagokat saj­tolhatunk; az utóbbiakat bevonattal látjuk el, pl. tömény cukoroldatból, amelyhez még pl. arabmézgát, talkumot és/vagy titándioxi­dot is adhatunk; alkalmazható azonban be­vonószerként valamely illékony szerves oldó­szerben vagy oldószerelegyben oldott lakk is. A bevonathoz színezékeket is adhatunk, pl. a kü­lönböző hatóanyag-adagok megjelölésére. To­vábbi orális adagolási egységként zselatinból készült összedugható kapszulák, vagy zselatin­ból lágyítÓBzer, mint glicerin felhasználásával készüt zárt kapszulák is előállíthatók. Az előb­biek a hatóanyagot célszerűen szemcsézett ké­szítmény alakjában tartalmazzák, adott esetben simitószerek, mint talkum vagy magnézium­sztearát és esetleg stabilizálószerek, mint nát­riumetabiszulfit vagy aszkorbinsav hozzáadásá­val. A lágy kapszulákban a hatóanyag előnyö­sen valamely erre alkalmas folyadékban, mint folyékony polietilénglikölokban oldott vagy szuszpendált alakban van, adott esetben ugyan­csak stabilizátorok kíséretében. 6

Next

/
Thumbnails
Contents