159556. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofurán-származékok előállítására
59 az oldatot —15° hőmérsékletre hűtjük és 0,11 ml tionilforomidot, adunk hozzá. Ennek során csapadék képződik és a hőmérséklet —2°-ra emelkedik. Az elegyet 48 óra hosszat 0" hőmérsékleten tartjuk, majd vizét adunk hozzá, a ki- 5 vált olajszerű terméket éterben oldjuk és n sósavoldatta], majd vízzel mossuk az éteres oldatot, azután vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. Maradékként 0,7 g nyers 5-metil-2-(p-etoxibenzil)-3-foenzofuranil-etiÍ- 10 bromidot kapunk sárgás olajszerű termék alakjában. Ezt a terméket 0,5 ml piridin hozzáadásával 3 óra hosszat 90° hőmérsékleten tartjuk, majd a piridin feleslegét vákuumban desztilláljuk. A maradékot kloroformmal felvesszük 15 és kevés 2 n kénsavoldattal való kirázás útján mentesítjük a termékhez tapadt piridintől. A kloroformos fázist elkülönítjük, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékként kapott olajszerű terméket aceton és 20 éter elegyéből kristályosítjuk. 0,15 g 1-/2^2--(p-etoxibenzil)^5-metil-3-benzafuranil]-etil/-piridiniumihidrogénszulfátot (az elméleti hozam 17%-a) kapunk, amely 193—194°-on olvad. 25 b) 0,04 g l-/: 2-tl2-<p-etoxibenzil)-5-metil-3-benzofuranil]-etil-piridinium-hidrogénszulfátot 10 ml metanolban oldunk, néhány csepp jégecetet adunk hozzá és 0,02 g platinakatalizátor hozzáadásával hidrogénezzük. A hidrogénfelvétel be- 30 fejeződése után a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot vízzel felvesszük, néhány csepp tömény ammóniumhidroxidoldat hozzáadásával meglúgosítjuk és éterrel extraháljuk. Az éteres fázist vízzel 35 mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékként kapott bázist éterrel felvesszük és éteres sósavoldatot adunk hozzá. Dörzsölés hatására kristályosan kiválik 0,02 g l-/2-{2-(p-etoxibenzil)- 40 -5-metil-3-benzofuranil]-etil/-piperidin-hidroklorid, amely 192—Hl93°-on olvad. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő a megfelelő piridiniumvegyületekből az alábbi ,5 piperidinszármazékok is: l-/2-[í2-'(p~ertoxibenzil)j3-benzoíuranil]-etil/-piperidin, amelynek az aceton és éter elegyéből kristályosított hidrokloridja 194—196°-on olvad; l-/2-i[í2-J(p-etoxibenzil)-2-klór-; 3-benzofuranil]- „ -etil/-piperidin, amelynek a szokásos módon előállított és dioxán-víz-elagyből kristályosított hidrokloridja 212—213°-on olvad; l-/2-4[2H(p-iziopropoxibenzil)-i 5-metil-3-benzofuranil]-etil/-piperidin, amelynek a szokásos módon előállított, majd acetonból átkristályosított hidrogénszulfátja 17.1—172°-on olvad. 42. példa: 60 a) 1,0 g 2-(p-etoxibenzil)-5-metil-3-benzofurán-etilamint 20 ml éterben oldunk és az oldathoz 2 ml piridint és 2 ml eeetsavanhidrideí adunk. Az elegyet 20 óra hosszat hagyjuk szo- 65 60 bahőmérsékleten állni, majd 5 ml kloroformot adunk hozzá és híg sósavval többször extraháljuk. Ezután az uteres oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és vá^ kuumban bepároljuk. A maradékként kapott olajból, ennek éterből történő kristályosítása útján 1,05 g 2-(p-etoxibenzil)-5-metil-3-benzofuránetil-acetamidot (az elméleti hozam 90%-a) kapunk, amely 114—115°-on olvad. b) 1,0 g ^-(p-etoxibenzilí-S-metil-S-benzofuránetil-acetamidot részletekben, lassan hozzáadunk 1,0 g lítiumalumíniumhidridhez 60 ml éterben. Az elegyet keverés közben 20 óra hoszszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, maid lehűtjük 0° hőmérsékletre, 1,1 ml vizet, 0,8 ml tömény nátriumhidroxidoldatot, végül pedig ismét 3,4 ml vizet adunk hozzá, a reakcióelegy elbontása végett. Az éteres fázist a képződött csapadékról dekantáljuk, a csapadékot pedig éterrel utána mossuk. Az éteres oldatot bepároljuk; maradékként színtelen olaj alakjában kapjuk a nyers N-etil-2-i(p-etoxibenzil)-5-metil-3-benzofuránetilamint. Ebből éteres sósavoldattal állítjuk elő a hidrokloridot. Aceton és éter elegyéből történő átkristályosítás után 0,7 g hidrokloridot (az elméleti 'hozam 73%-a) kapunk, amely 153—il54°-on olvad. c) 0,33 g N-etil-2-(p-etoxibenzil)-5~metil-3--benzofuránetilamint 30 ml abszolút etanolban oldunk és 2,5 ml acetaldehid hozzáadása után, 0,5 g Raney-nikkel jelenlétében hidrogénezzük. A hidrogénfelvétel befejeződése után a katalizátort kiszűrjük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot éterrel felvesszük. Az éteres oldatot híg sósavval extraháljuk, a savas kivonatot ammóniumhidroxidoldattal meglúgosítjuk és az olajos alakban kiváló bázist éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékként kapott nyers bázist aoetonnal felvesszük és savas reakcióig éteres sósavoldatot adunk hozzá. A kapott oldathoz 0,1 g aktívszenet adunk, felforraljuk, kovaföldön keresztül szűrjük és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot aceton és éter elegyéből átkristályosítjuk; 0,12 g N,iN-dietil-2-(p-etoxibenzil)-5-metil-3-benzafuránetilamin-hidrokloridot (az elméleti hozam 30%-a) kapunk, amely 139—140°-on olvad. A fent leírthoz hasonló módon 0,35 g N-propil-2^(p-etoxibenzil)-l 5-metil-3-benzofuránetilamint 3,0 g propionaldehid és 0,5 g Raney-nikkel hozzáadásával hidrogénezünk. Aktívszénnel történő tisztítás után, aceton és éter elegyéből kristályosítva 0,10 g N,N-dipropilJ2-,(p-etoxibenzil)-5-metil-i 3-benzofuránetilamin-hidrokloridot (az elméleti hozam 23%-a) kapunk, amely 106—107°-on olvad. 43. példa: a) 10 g '5-metil-3-benzofuránecetsavat 25 nil metanol és 0,7 ml tömény kénsav hozzáadásával 30
