159554. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrazolszármazékok előállítására

159554 6 liumcianiddal, pl. dimetilszulfoxidban- történő reagáltatás útján alakíthatók át a kívánt (II) általános képletű (o-anilinoíenil)-aceto-nitrilekké. A találmány szerinti eljárás egy. másik változata értelmében az (I) általános képlet szűkebb körű esetét képező (la) általános képletnek megfelelő vegyületek — e képletben R4" metil-, etil-, n-propil- vagy nrbutilcsoportot képvisel, R|, R2 és R3 jelentése megegyezik, az (I).; általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel :— olymódon is előállíthatók, hogy valamely (Ib) általános képletű .vegyületet — ahol Rt, R2 és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — valamely erre alkalmas oldószerben, pl. dimetilf ormamidban kétszeres moláris menynyiségű nátriumhidriddel való reagáltatás útján dmátriumsóvá alakítunk és ezt egy (III) általános képletű alkilhalogeni-ddel — ahol R/," jelentése megegyezik az (la) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, X pedig klór-, bróm- vagy jódatomot képvisel — reagáltatjuk, a közvetlenül kapott sóból az (la) általános képletű tetrazolszármazékot felszabadítjuk és kívánt esetben ezt valamely szervetlen vagy szerves bázissal képezett sóvá alakítjuk át. Az (I) általános képletű tetrazolszármazékokat a találmány szerinti módon történő előállításuk során legtöbbnyire oldat alakjában kapjuk, az alkalmazott oldószertől és a felhasznált azidtól függően azonban a kapott tetrazolszármazéknak az alkalmazott azidnak megfelelő sója ki is válhat a reakcióelegyből: ilyen esetekben ez a só könnyen elkülöníthető. Az ilyen sókból, valamint az R4' rövidszénláncú alkanoilcsoport hidrolízise lehasítása során közvetlenül kapott sóból az (I) általános képletű tetrazolszármazékok a szokásos módon, pl. a megfelelő mennyiségű ásványi sav hozzáadása útján felszabadíthatók. Másrészről a kapott (I) általános képletű tetrazolszármazékok kívánt esetben ugyancsak a szokásos módszerekkel alakíthatók át szervetlen vagy szerves bázisokkal képezett sóikká. Az (I) általános képletű tetrazolszármazékokból kívánt esetben előállítható sók példáikérit a következő szervetlén ill. szerves bázisokkal képezett sók említhetők: nátrium-, kálium-, lítium-, magnézium-, kalcium- és ammónium-sók, etilamín-, trietilamin^, 2-amino-etanol-, 2,2'-imino-dietanol-, 2-dimetilamino-etanol-, 2-dietilamino-etanol-, etiléndiamin-, benzilamin-, p-aminobénzoesav-2-dietilamino-etilészter- (prokain-), pirrolidin-, piperidin-, morfolin-, 1-etilpiperidin- és 2-piperidinoetanol-sók, valamint a bázisos ioncserélőkkel képezett sók. Az (I) általános képletű új tetrazolszármazékok és gyógyszerészeti szempontból elfogadható szervetlen vagy szerves bázisokkal képezett sóik 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 — amint ezt fentebb,már említettük — orális, rektális vagy parenterális úton kerülhetnek be-, adásra^ A napi adagok felnőtt személyek esetében 50 mg és 750 mg között lehetnek. Az adagolási egységek, ^mint. drazsék, : tabletták, végbélkúpok vagy ampullákí .hatóanyagként előnyösen 10—250 mg mennyiségben tartalmazhatr ják az (I) általános képletű tetrazolszármazékot vagy annak gyógyszerészeti szempontból elfogadható szervetlen vagy szerves bázissal képezett sóját. Az orális beadásra szolgáló adagolási egységek a hatóanyagot előnyösen 10% és 90% közötti mennyiségi arányban tartalmazhatják. Az ilyen adagolási egységek élőállítása céljából a hatóanyagot pl. szilárd poralákú vivőahyagokkal, mint tejcukorral, répacukorral, szorbittal, mannittal, keményítőfélékkel, mint burgonyakeményítővel, kukoricakeményítővel vagy amilopektinnel, továbbá lammária-porrai vagy ciirusvelőporral, cellulóz-származékokkal vagy zselatinnal kombináljuk, adott esetben simítószerek, mint magnézium- vagy kálciumsztearát vagy polietilénglikolok hozzáadásával; az így kapott keverékből azután tablettákat vagy drazsémagakat sajtolunk. Ez utóbbiakat pl. tömény cukoroldattal vonhatjuk be, amely pl. arabmézgát, talkumot és/vagy titándioxidot is tartalmazhat; alkalmazhatunk bevonószerként valamely illékony szerves oldószerben vagy oldószeréíegyben oldott lakkot is. A bevonóanyaghoz színezékeket is adhatunk, pl. a különböző hatóanyagmennyiségek megjelölése céljából. További orális adagolási egységekként zselatinból készült Összedugható kapszulák vagy lágyítószert, mint glicerint tartalmazó zselatinból készült zárt kapszulák is készíthetők. Az előbbiek a hatóanyagot előnyösen simítószerek, mint talkum vagy magnéziumsztearát és adott esetben stabilizátorok, mint nátrium-metabiszulfit (NaaS^Oő) vagy aszkorbinsav hozzáadásával készített granulátum alakjában tartalmazhatják. A lágy kapszulákban a hatóanyag előnyösen valamely erre alkalmas folyadékban, mint folyékony polietilénglikolokban oldott vagy szuszpendált alakban alkalmazható, adott esetben ugyancsak stabilizátorok hozzáadásával. Rektális alkalmazásra szolgáló adagolási egységekként pl. végbélkúpok jönnek tekintetbe, amelyek a hatóanyagot valamely természetes vagy szintetikus triglicerid (pl. kakaóvaj) alapú végbélkúp-alapmasszában eloszlatva vagy polietilénglikolokkal vagy ilyen célra alkalmas hoszszabb láncú zsíralkoholokkal kombinálva tartalmazzák; készíthetők rektális beadás céljaira a hatóanyagot polietilénglikolokkal kombinálva tartalmazó rektális zselatinkapszulák is. A parenterális, különösen intramuszkuláris, továbbá intravénás beadás céljaira szolgáló ampullázott oldatok az (I) általános képletű tetrazolszármazékot pl. 0,5—5% koncentrációjú 3