159532. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vérkeringési zavarok és az emberi test felső és alsó végtagjai különböző reumás megbetegedéseinek kezelésére

159532 9 10 Azáltal, hogy a vénákat a felfújható 8 karmantyúk segítségével egy meghatározott időpillanatban zárjuk le, azaz a depresszió ciklusának megfordítása pillanatában, amikor a túlnyomásra térünk át, passzív vérbőséget kapunk. A vénák segítségével tehát a fent leírt berendezés három különböző fajtájú vérbőséget tud létrehozni: a) aktív vérbőséget, azáltal, hogy az artériás hozamot növeli az egész szervezetben, b) passzív vérbőséget, azáltal, hogy a vénákat ideiglenesen kb. 15 mp-re lezárja a felfújható karmantyúk szintjénél, c) reaktív vérbőséget, a helyi vértelenség következményeképpen. A 4. és 5. ábrákon a rezgő állvány másik kiviteli alakját ábrázoltuk. Egy rezgőágyról van szó, amelynek 71 tengelye van, és ez az ágy rögzített 72 gerendájához van erősítve, amelyen 73 tengely van és ennek alsó végén 74 permanens mágnes van. Amikor az ágy vízszintes helyzetben van, a 74 mágnes a 75 érintkező fölött van, amelyet bezár, hogyha a 74 mágnes lesüllyesztett helyzetbe kerül ^s amelyet nyit, hogyha a mágnes felemelt helyzetbe kerül. A 75 érintkező 75a óraszerkezethez kapcsolódik. 76 és 77 érintkezők csúsznak a legalább 60°-os 78 szeg-? mensben. Ezek ugyancsak 76a és 77a óraszerkezetekkel vannak összekötve. A 80 érintkezőt bezárva 79 sebességcsökkentő villamosmotor működésbe lép, és magával viszi a 81 emelőkart, hogy az ágy lábát „magasra emelt" helyzetbe hozza. Amikor a 74 mágnes megérinti a 77 érintkezőt, ez záródik és megindítja a 74a órát, amely leállítja a 79 motort. Az ágy ebben a helyzetben marad addig az időtartamig, amelyet előzőleg beállítottunk a 77a órán. Ha ez az idő eltelt, a 77a óra ismét beindítja a 79 motort, de ellentétes értelemben, úgy hogy a 81 emeltyűkar az ágyat a vízszintes alá húzza, egészen addig, amíg a 74 mágnes a 76 érintkezőt meg nem érinti, amely ettől záródik, és beindítja a 76a órát. Ez leállítja a 79 motort és az ágy ebben a helyzetben marad annyi ideig, amennyit előre beállítottunk a 76a órán. Ha ez az idő lejárt, a 76a óra bekapcsolja a 79 motort az előzővel ellentétes értelemben, és a 81 emelőkar az ágyat a vízszintes felé húzza. A 74 mágnes elhaladása során a 75 érintkezőnek ütközik, amit bezár. Ha a 75a óra zérónál maradt, csak leállítja és azonnal ismét beindítja a 79 motort és az ágy folytatja emelkedését. Ezzel ellentétben, ha az óra be volt állítva, akkor az ágy arra az időre, amelyet előre beállítottunk vízszintes helyzetben marad, és csak ezután indítja meg a 75a óra újra a 79 motort, hogy az ágyat magasra emelt helyzetbe hozza. A fent leírt ciklus megszakítás nélkül ismétlődik mindaddig, amíg a 80 érintkezőt ki nem kapcsoljuk, akár óra segítségével, akár kézzel, hogy a 79 motort leállítsuk. A 82, 83 nyomógombok segítségével időlegesen be lehet kapcsolni a 79 motort, és az ágyat akár vízszintes, akár a vízszintestől eltérő helyzetbe lehet hozni és ebben a helyzetben lehet hagyni annyi ideig, ameddig csak akarjuk. A fent leírt műveletek rendkívül sok terápiai lehetőséget adnak. A 72 gerendára szerelt ágy, amint az 5. ábrából látható, négy csuklósan öszszekapcsolt 84, 85, 86, 87 részből áll, amelyek lehetővé teszik, hogy a beteget, amikor a 72 rögzített gerenda vízszintes helyzetben van, mozgatni lehessen, azért, hogy a maximális felemelés alatt a lábak függőlegesek legyenek, ami egyrészt az anyagcsereveszteségeket és a nedvek elakadásának esetleges gócpontját optimálisan kiküszöböli, másrészt változó szívterhelést hoz létre a háttámla helyzetétől függően. A 84 és 87 részek lehetővé teszik, hogy a beteget olyan helyzetbe hozzuk, hogy ülőhelyzetet vegyen fel „lesüllyesztett" ágy esetében. A 84, 86 és 87 részeknek 84a, 86a és 87a tartói vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy a részeket egészen a vízszintessel 60°-ot bezáró egyenesig emeljük, vagy pedig teljesen összehajtsuk. Természetesen az az orvos feladata, hogy az amplitúdó beszabályozását, a késleltetést és a kezelés időtartamát az egyéni követelményeknek megfelelően állítsa be, figyelembe véve a diagnózist, a beteg reakcióit és az elérni kívánt célt. A gerenda és a csuklós ágy szabályozása meghatározza a perifériás hatást és a szívterhelést. A legerősebb hatást és szívterhelést akkor kapjuk, ha a beteg törzse a gerendán van, vízszintes helyzetben és lábai maximálisan fel vannak emelve, kiinduló helyzetként. Minden más közbenső szabályozás csökkenti ezt a hatást, de ez teszi lehetővé, hogy a kezelést az egyéni követelményeknek megfelelően alkalmazzuk. Az állvány egy másik kiviteli alakját ábrázoltuk a 6—9. ábrákon. Ez a kivitel 93 pneumatikus párnából áll, amely 94 állványra van helyezve, és két 91 és 92 csizmát támaszt alá, amelynek szerepe hasonló az előző példákban ismertetett zárt téréhez. A csizmák és a párna felfúvása 96 vezérlőszekrény segítségével történik a rugalmas 100 és 101 csöveken keresztül. A 91 csizmák kettős falúak. A külső fal merev, esetleg ívelt elemekből áll, és a belső fal vastagsága csökken a csizmák felső végétől a láb felé. Hogyha sűrített levegőt vezetünk be a csizma két fala közé, a belső fal deformációja következésképpen nagyobb a csizma végénél, a csizma által összenyomott lábrésznek megfelelően. A véredények összenyomása tehát nagyobb lesz a lábnak a szívtől távolabb eső részén, mint a lábnak a szívhez közel eső részen. A 7. ábra vázlatosan a párnás berendezést ábrázolja, teljesen lelapult állapotban, míg a 8. ábra ugyanezt a berendezést ábrázolja felfújt állapotban, maximálisan felemelt helyzet esetén. A 93 párna három 131, 132, 133 elemből áll, amelyeket egymás után lehet felfújni, hogy há-10 15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 «