159488. lajstromszámú szabadalom • Önszabályozó krómsav-elektrolit és eljárás króm fémekre történő elektrolitos leválasztására

3 fluoridot 'és/vagy ennek sóit, fém-fluorhidro­génsavakat és/vagy ezek sóit vagy bórsavat és/ vagy bórsavas sókat tartalmazhat. A találmány szerinti elektrolit igen széles krómsavkoncentráció-tartományban {kb. 150 g/ 5 /liter és 550 g/liter krómsavanihidrid-koncentrá­ció között) dolgozik igen jó eredménnyel, üze­meltetihető azonban valamivel az említett kon­centráció^határok alatt vagy felett is. Különösen előnyös hatást érünk el a fürdő 10 jó fedőképessége és a katalitikusan hatásos an­ionkoncentráció optimális beállása szempontjá­ból olyan esetekben, ha a fürdőben a króm­savanhidridnek az alkálidikromátthoz, pl. nát­rium- vagy káliumdikromáthoz viszonyított 15 mennyiségi arányát bizonyos meghatározott ér­téken tartjuk. Ez az arány általában kb. 10— 40% dikromát-koncentrációnál van, a fürdő krómsavanhidrid^tartalmára vonatkoztatva. Kü­lönösen előnyösnek bizonyult, ha a krómsav- 20 anihidridnek a dikromáthoz viszonyított mennyi­ségi aránya kb.' 4 : 1 és 5 : 1 között van, vagyis ha a fürdő a krómsavanhidrid-tartalomra szá­mítva 20—í25% dikromátot tartalmaz. Ilyen kon­centráció-arányok esetén a nagyobb áramsűrű- 25 ség-tartományokban is lényegesen megjavul a leválasztott fémréteg minősége és megnövekszik a fürdő fedőképessége. A fürdő ól omszulf ártartalma célszerűen kb. «Q 0,5% és 10% között, előnyösen 0,5% és 5,5% között lehet, a krómsavanhidrid-tartalomra szá­mítva. Különösen előnyösnek bizonyult a kb. 2,6% ólomszulfát-tartalom. A találmány szerinti fürdő különös műszaki 35 előnye, hogy rendkívül nagy fedőképesség mel­lett egységes, minőségileg jó krómbevonatokat ad. A krómbevonat az egész bevonási tarto­mányban nagy fényességű és fátyolmentes, emellett huzamosabb krómozási idő esetén is 4Q megmarad a bevonat selymes fénye. A talál­mány szerinti fürdővel kapott króm'bevonat semilyen egyenlőtlenséget nem mutat, hanem ellenkezőleg rendkívül sima, dendritektől men­tes; e tulajdonságai szempontjából messze fe­lülmúlja az ismert szulf át-tfürdőkből kapott krómbevonatokat. További előny, hogy különleges munkamódok esetében számos különféle kísérő aktivátor al­kalmazható, ami az ismert stroneiumszulfát- --tartalmú fürdők esetében nem lehetséges. Az ilyen aktivátorok esetében olyan anyagokról van szó, amelyek nem képeznek a krómbevo­natok szempontjából káros lebontási terméke­ket és nem is épülnek be a króm'bevonatba. Az ilyen anyagok sorában pl. előnyösen a fluor­hidrogénsavak és ill. vagy ezek sói, bórfluor­hidrogénsavak és/vagy ezek sói, hidrogénsziliko­fluorid és/vagy ennek sói, bórsav és/vagy en­nek sói, valamint a fémfluorhidrogénsavak és/ vagy ezek sói említhetők. Ezeket az aktivátorokat a találmány szerinti fürdőkben a krómsavan'hidrid mennyiségére számítva 0,05%-ot meghaladó mennyiségben al- 65 4 kalmazzuk. Különösen előnyösnek bizonyultak 1—5% hidrogénszilikofluorid és/vagy ennek al­kálisói, 0,2—5<y0 bórsav és/vagy ennek sói, 0,1— 3% fémfluorhidrogénsavak és/vagy ezek sói, 0,1—2% fluorhidrogénsav és/vagy ennek sói, vagy pedig 0,1—3% bórfluortiidrogénsav és/' vagy ennek sói. Fémfluorhidrogénsavakként pl. H2 TiF 6 és ennek alkálisói, mint a nátrium- vagy káliumsó alkalmazhatók. A többi említett kísérő aktivátor is egyaránt alkalmazható szabad sav vagy só, pl. alkálisó, mint nátrium- vagy ká­liumsó alakjában. További előnyként említhető, hogy a talál­mány szerinti fürdő nem tartalmaz szerves ve­gyületeket és ezért nincs szükség a fürdő folya­matos analitikai ellenőrzésére, mint pl. a szer­ves diszulfonsav-alapú ismert fürdők esetében. Megemlítendő továbbá, hogy a fürdőben csak csekély oldatlan anyagnak kell jelen lennie és a katalizátor-tartalom optimális beállítása igen hamar megtörténik, míg az ismert kalcium-, ill/ stronciumszulfát-tartalmú fürdők esetében az oldatlan anyagot huzamosabb ideig kell fel­szuszpendálni, hogy elegendő mennyiségű szulfát menjen oldatba. A találmány szerinti fürdő kb. 25—60 C° hő­mérsékleten és kb. 5—70 A/dm2 áramsűrűség­gel üzemeltethető. A krómsav-tartalom, áram­sűrűség és üzemeltetési hőmérséklet összefüggé­sét az 1. és 2. ábra szemlélteti a találmány sze­rinti, különösen dekoratív krómozásra alkalmas fürdő esetében, míg a 3. ábrán a kemény kró­mozásra alkalmas - fürdő említett viszonyai lát­hatók. A találmány igen kiemelkedő műszaki hala­dást biztosít továbbá azáltal, hogy a találmány szerinti elektrolitokból kívánt esetben mikro­-repedezéses krómbevonat is előállítható köz­vetlenül a fürdőből történő leválasztással, min­denkor meghatározott centiméterenkénti repe­dezés-számmal. Az ilyen krómbevonat korrózió­állóbb, mint a repedezésmentes réteg, minthogy ez utóbbi esetében mechanikai igénybevételnél a krómréteg ridegsége következtében nem követ­kezik be a húzófeszültség képlékeny folyás általi leépülése és így a krómréteg beszakad. Az ilyen beszakadások helyén galvánelemek képződnek igen nagy anódos áramsűrűséggel, ami korróziót idéz elő; mikro-repedezéses réte­gek leválasztása esetén mindezek a hátrányok elkerülhetők. Az ily módon módosított krómbevonatok ki­alakításának feltételeit az alábbiakban ismer­tetjük. Tapasztalataink szerint a krómsavkoncentrá­ció döntő befolyással van a krómifelület kikép­zésére, így az egész bevonat^felületen eloszló mikro-repedezés hálózatot kapunk kb. 200—400 g/liter krómsav-koncentráció esetén, mimellett e krómsavkoncentráció-tartományon belül a hő­mérséklet és a krómsavkoncentráció növekedé-2

Next

/
Thumbnails
Contents