159485. lajstromszámú szabadalom • Növények növekedését szabályozó készítmény
19 15M85 20 riáns) alkalmazunk. Egyidejűleg kontroli-kísérletet is végzünk. A kontrolihoz viszonyított szemhozam-növekedés 7%; a kontrollhoz viszonyított nitrogénfelvétel növekedés 18%. A fenti adatok igazolják, hogy bár a kísérleteknél lényegesen kevesebb műtrágyát alkalmaztunk, mint a kontroll esetében, jelentős, nitrogénfelvétel-növekedést értünk el. 28. példa: Az (I) képletű vegyületek számos képviselője nagy koncentrációban erős növekedésgátló hatást fejt ki. A kísérletet árpán az 1. példában ismertetett körülmények között végezzük el. Az eredményeket az alábbi táblázatban ismertetjük. A nitrogénfelvétel azonban ilyen esetekben is növelhető (lásd 14. példa). Kontrollhoz visz. Vegyület Adagolás hozam _ P-P-m. növe kedés % p-klórbenzil-ifoszfonsav 5 — 2 i25 — 7 100 —79 bisz-fenil-foszfino-tioilecetsav 5 — 4 50 —92 29. példa: E példával azt igazoljuk, hogy az (I) képletű vegyületek magok kezelésére történő felhasználásnál a csírázást nem befolyásoljak károsan. Zab-magokat 2 súly% fenüföszfonsav-diamid és 1,5 súly% vazelin keverékével kezelünk. Laboratóriumi csírázási kísérletek során azt találtuk, hogy az ily módon kezelt magok csírázóképessége az 1,5:% vazelinnal kezelt vagy kezeletlen magvakénál nem gyengébb. 30. példa: Fenil-foszfonsav-diamiddal kezelt magokból termelt növény magvait szokásos mag-csírázási kísérleteknek vetjük alá. Azt találtuk, hogy a kapott magas csírázási fok (90—100%) a kezeletlen növények jó- minőségű magvaiéhoz hasonló. 31. példa: " Fenilfoszfonsavat a következőképpen állíthatunk elő: Fenilfoszfondikloridot (CHgHs • PC12 ) javított Friedel—jCrafts-reakció útján [B. Büchner és L. B. Lockhart (Jr) J. Am. Chem. Soc. 1951, 73, 755] állítunk elő oly módon, hogy benzolt alumímumtriklorid jelenlétében f oszf ortrikloriddal reagáltatunk. Az alumíniumkloridot a fenilfoszfondiklorid izolálása előtt foszfonilkloriddal történő komplex képzés útján eltávolítjuk. A fenilf oszf ondikloridot klórral reagáltathatjuk, majd fenilfoszfonsavvá hidrolizálhatjuk. Fenilfoszfondikloridot oly módon is előállíthatunk, hogy benzol és foszifortriklorid gőzeinek elegyét hevítjük. A 69/3354 sz. japán szabadalomban ismertetett eljárás szerint a gőzöket széntetrakilorid jelenlétében 830—850 C°-ra hevítjük. A kívánt vegyületet jó kitermeléssel kapjuk. A fenilfoszfondikloridot az előző bekezdésben ismertetett módon fenilfoszfonsavvá alakíthatjuk. Dietilfenilfoszfonátot [Ce H 5 E(0),(OC 2 H s ) 2 ] a 725.475 sz. belga szabadalomban leírt módosított Arfousov-reakció szerint állíthatunk elő oly módon, hogy brómbenzolt níkkelklorid jelenlétében trietilfoszfittal reagáltatunk. A dietilfenilfoszfonátot növények növekedését serkentő szerként alkalmazhatjuk vagy tömény sósavval történő hidrolízissel fenilfoszfonsavvá alakíthatjuk. A 3-fenilpropilHfoszfonsavat [C6 H 5 —CH 2 — —JCH2 —CH 2 —P(0)(OH) 2 ] Arbusov-reakcióval (F. Kagan, R. D. Bir Kenmeyer és R. E. Stube J. Am. Chem. Soc. 1959, 81, 3026), majd a foszfonátészternek tömény sósavas hidrolízisével állíthatjuk elő. Az (n—C8 H 17 ) 2 P(0)OH képletű bisz-n-oktil-foszfinsavat oly módon állíthatjuk elő, hogy hipofoszforossavra szabad gyökös körülmények között 2 mól n-oktént addicionálunk (Y. Okamoto és H. Sakurai, Kogyo, Kagaku Zasshi 1965, 68, 2080). 32. példa: Táptalajt készítünk, mely kb. 2/3 térfogatrész talajból és 1/3 térfogatrész homokból áll és 133 p.p.m, nitrogént, 166 p.p.m. káliumot és 220 p.p.m. foszfort biztosító műtrágyát tartalmaz. A fenti táptalaj mintáiba három különböző koncentrációban fenil-foszfonsavat keverünk be. A mintákat, valamint fenil-nfoszfonsavat nem tartalmazó kontrollokat szabadban levő, madaraktól védett cserepekbe helyezzük. Az egyes cserepekbe augusztus 3-án azonos mennyiségű S 23 angol perje magot ültetünk (mely mind mezőgazdasági, mind kertészeti magkeverékek komponenseként felhasználható). A termést négy hét múlva valamennyi cserépből begyújtjuk, ollóval levágjuk és a száraz súlyt, valamint a nitrogén-tartalmat minden esetben meghatározzuk. Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaljuk össze; minden adat két párhuzamos kísérlet átlaga. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 10
