159481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémorganikus vegyületek előállítására
3 159481 4 képzése közben reagált a feniltrifluorszilánnal. Higany-<II)-acetátból 90% feletti kihozatallal difenilhigaaiy állítható elő. Más Si-atomon kötött szénhidrogéngyökök is az {1) és (2) egyenleteknek megfelelően fémmel kombinálhatók. Így pl. trifiluorszilil-triklármetán difenilantimonfluoriddal való reakciójával triklórmetil-difenilantimont kapunk, miiközben ekvivalens mannyiségű SiF4 szabadul fel. F3 SiCCl 3 + (C 6 H 5 ) 2 SbF- ((C^Hs^bCClyfSiF« (3) Bomlékony szerves fémvegyületeiket képező nehézfémek, mint réz és ezüst sók reagáiltatásánál a képződött szerves fémvegyületek rövid idő leforgása alatt elbomlanak az eredeti fémkationok redukciója és Szénhidrogénak képződése közben. Például ezüstkarbonát feniltrifluorszilánnal való hevítésekor ezüstfenii keletkezik, amely azután az ismert módon difenillé és fémes ezüstté esik szét. A reakció ilyen nehézfémsók redukciójára és szénhidrogének képződésére használható fel. Oldószer hozzáadása a • találmány szerinti eljárásnál általában szükséges, azonban nem hátrányos, sőt néha előnyös lehet. Minden szokásos szerves oldószer felhasználható erre a célra. Így pl. antimon^(III)Hfluoirid a következő módon reagál trifluorszilil-triklórmetánnal éterben, miközben trisz-triklórmetil antimon képződik. éter 3 F3SÍCI3 + SbF3 : <Cl :i C) :} Sb + SiF 4 (4) Ha jégeoetet használunk oldószerként, akkor a reakció természetesen az adott- esetben előállítani kívánt szerves fémacetát szakaszban megállítható. Például a higany-i(II)-aeetát feniltrifluorszilánnal jégecetben kvantitatív módon reagál fenilhiganyaoetát képződése közben. A találmány szerint előállított szerves fémvegyületek mind kártevők irtásaira szolgáló szerként, mind szerves szintéziseknél közbenső termékeként alkalmazhatók. 1. példa: 10 g trifenilólomfluoridot [i(C6 H 5 ) 3 PbF] 1:6 napig keverés közben 40 g feniltrifluarszilánnal (Ce H 5 iSiF 3 ), visszafolyató hűtő alatt forralunk. A felesleges feniltrifluorszilánok ledesztillálása és a maradék kloiroformcmal való kimosása után 12 g (az elméletinek 98%-^a) tetraienilólniot [(C6 H 5 )Pb] kapunk. Op. 228 C° (irodalmi op. 22,6—228 C°). 2. példa: 10 g difenilantimonifluoridot [(CeH^SbF], 36 g feniltrifluorszilánnal [(C6H 5 )SiF 3 ] 40 óra hoszszat az 1. példa szerint forrailunk és a felesleges feniltrifluoirszilánt ledesztilláljuk. A főtömegében (C6 H 5 ) 3 Sb4)ől álló maradék nagyobb részét kloroformban oldjuk és addig vezetünk bele klórt, míg az antimon ötvegyértékűvé ala-5 kul át. Az oldat besűrítésekor 142 C° olvadáspontú fehér trifenilantimondiklorid [(C6 H 5 ) 3 SbCl2 ] kristályok válnak ki. A termék azonosítható, mivel a más eljárással előállított autentikus trifenilantimondiklorid mintával alkotott 10 keverék olvadáspontcsökkenést nem mutat. A reakció csaknem kvantitatív mértékben végbemegy. 15 3. példa: Keverővel, csepegtető tölcsérrel, hőmérővel, intenzív hűtővel és egy szilárd szénsavval, valamint egy folyékony oxigénnel hűtött hűtő-20 csapdával felszerelt 500 ml-es háromnyakú lombikból álló berendezésben 137 g difenilantimonfluoridhoz [(QH5 ) 2 SbF] mintegy 15 C°-on nitrogén atmoszférában 1319 g trifluorszilil-triklórmetánt (Cl3 OSiF 3 ) lassan hozzácsepegtetünk, így a 25 SiF4 gyakorlatilag kvantitatív mértékben lehasad. (48 g, az elméleti érték 90%-a). Ezzel egyidejűleg 165 g (az elméleti érték 90%-a) fehér kristálykása keletkezik, amely metanolból fehér kristályokat képez. (op. 145 C°). A szofoahőmér„0 sékleten stabilis reakciótermék analízise: (C6 H 5 ) 2 SbCCl 3 : számított: C: 39,60%; H: 2,56%; Sb: 30,88%; talált: C: 38,63%; H: 2,71%; Sb: 31,76%. 4. példa: A 3. példában leírt berendezésben 203 g trifluorszihltnklármetánt [(F3 Si(CCl3)], 150 ml vízmentes éterben oldunk és keverés közben, —20 C°-on, 20 perc leforgása alatt 60 g SbF3 -ba csepegtetjük 60 ml éterben. Azonnal sárga színeződés, és 5—10 C°-ra való lassú felmelegítéskor 95 g (az elméleti érték 91%-a) SiF4 lehasadása következik be. Éjszakán át való állás közben halványsárga trisztriklóirmetilantimon [(Cl3 C) 3 Sb] kristályok válnak ki. Analízis: (Cl3 C):}SbHre számítva 66,91%, 50 talált érték 65,7%. A kristályok rendkívül instabilak, mivel a levegő és nedvesség kizárása ellenére is már szobahőmérsékleten bomlanak. 55 Ha ClsCSiFg-ot oldószer nélkül vagy ennek elővegyületét a CLjCSiCLrot kevés benzol jelenlétében SbF3 igen nagy feleslegéhez adjuk és a keveréket mintegy 200 C°-ra melegítjük, a szénatomhoz kapcsolódó klóratom fluoratomra 60 cserélődik ki. A reakció termékek hidrolízise során gáz-halmazállapotú komponensként CHC12 F, CHC1F 2 és CHF 3 gázkromatográfiával kimutatható elegyét kapjuk (ez mintegy 20% a 65 bevitt triklórmetil-trihalogénszilánra számítva).
