159468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminofenilecetsav-származékok előállítására
3 159468 4 az (I) általános képletnek megfelelő vegyületben, amely azonban az R3 helyén és/vagy az R4 , R 5 és R 6 helyettesítők egyike helyén aminccsoportot tartalmaz, az aminocsoportot diazóniumsóvá történő átalakítás után halogénato-mra, N02 , OR 9 vagy SR 9 csoportra kicseréljük, vagy Fluorna történő kicserélés esetén pl. vízmentes fluoríhidrogénsíavban végezzük a diazotálást, majd Utánia melegítjük á reakcióelegyet, vagy az oldószer nélkül előállított, nehezen oldódó diazónium-tetrafluoroborátoikat hőhatással elbontjuk és így a megfelelő fluorvegyületekhez jutunk. A diazóniumklorid-csoportot klórra előnyösen vizes oldatban, CuCl jelénlétében, Sandmeyer-módszerével cseréljük ki. Brótnatomra történő kicserélés esetén a diazóniumforomidot pl. S&ndmeyer-módszerével vizes oldatban CuBr jelenlétében kezeljük, vagy a diazóniumbromidot brómmal reagáltatva diazóniumperbromiddá alakítjuk, és a vegyületet oldószerben, mint vízben, vagy rövidszénláncú alkoholokban forralva elbontjuk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a diazóniumbromidot higanyi(II)-bromiddal diazóniumhiganybromiddá alakítjuk, és e vegyületét hőbontással alakítjuk a kívánt brómszánmazék'ká. A diazóriumjodid-HCSoport már enyhe melegítés hatásária j óda tómra cserélődik. A reakció gyorsítására azonban katalizátorokat, mint CuJ-ot, CuBr-ot vagy CuCl-ot is adhatunk az elegyhez. A diazóniumcsoport nitro-csoportra történő kicserélés esetén előnyösen ddazóniumtetrafluorobarátból vagy d'iazónium-(kobalti(HI}nitritiből indulunk ki, és a vegyületet pl. alkálinitritek•kel, mint NaN02 -tel vagy KN0 2 -tel katalizátor, mint rézoxid vagy rézhidroxid jelenlétében reagáltatjuk. A reakció már hidegen végbemegy. A diazónium-csoportot továbbá alkoxi- vagy alkilmerkapto-csoportokra is kicserélhetjük. A diazónium-csoportot pl. vizes-alkoholos oldatban melegítve cseréljük a megfelelő alkoxi-csoportra. Az alkilmerkapto-csoportot alkilmerkaptánokkal, célszerűen lúgos oldatban melegítve visszük be. A reakció katalizátorok, pl. rézpor alkalmazása esetén hidegen is végbemegy. A közbenső termékként képződő diazoszulfidok izolálására nincs szükség. Az említett kicserélési reakciókat általában —20 és 160 C° közötti hőmérsékleten, különösen réz- és/vagy rézvegyület-katalizátor jelenlétében folytathatjulk le. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek a 3-helyzetben OH vagy SH csoportot tartalmaznak, amelyek adott -esetben só, különösen 'alkálifém- vagy alkáliföldfémsó alakjában is lehetnek, olefinekikel,- mint izobutilénnel, alkühalqgenidekkel, mint etiljodiddal, n-propilbromiddal-vagy izopropilklordddal, vagy a megfelelő alkilszarmazékokkal, mint alkilkénsavvagy alkilszulfonsavésztérekkel pl. dimetiLszulfáttal vagy izopropil^p-toluolszuMonsavészterrel, továbbá nitrogén lehasítása közben alifás diazovegyületeklkel, mint diazometánnial vagy adott esetben aminokkal vagy alkoholokkal alkilezhetők. Oldószerként pl. vizet, metanolt, etanolt, benzolt, tetnáhidrofuránt, xilolt, vagy ezek elegyét alkalmazzuk. A reakcióelegyhez előnyösen ekvivalens mennyiségű vagy fölöslegben alkalmazott alkálilúgot, pl. nátrium- vagy káliuimh'droxidot is adhatunk. A reakciót általában az irodalomból ismert alkilezési reakciók körülményei között, előnyösein a szobahőmérséklet és a reakcióelegy forapontja közötti hőmérsékleten folytlatjuk le. Az (I) képletű vegyületek savakkal szokásos módon savaddíciós sóikká alakíthatók. A sóképzéshez olyan savakat használunk fel, amelyek gyógyászatilag alkalmazható sókat szolgáltatníak. így pl. szerves és szervetlen saviakat, mint pl. alifás, aliciklikus, aralifás, aromás 15 20 25 :o 35 40 45 öO 55 6<) valamely, egyébként az (I) általános képletnek megfelelő vegyületben, amely azonban az R3 helyén egy OMj vagy SMj csoportot — ahol Mi hidrogénatomot vagy valamely fém-, különösen alkálifém- vagy alkáliföldfém-atomot képvisel — tartalmaz, ezt az R3 helyén álló helyettesítőt valamely 2—4 szénatomos olefinnel, 1—4 szénatomos d>iazoalkánnal vagy egy R9 Xj általános képletű vegyülettel — ahol R 9 jelentése a fentivel egyező, Xj pedig valamely az Mx atommal MjXx alakjában lehasítható csoportot, ill. atomot, különösen klór-, hróm-, jódatomot, hidroxil-, aciloxii-csoportot, kénsav-, alkilkénsav- (előnyösen 1—4 szénatomos alkilesoporttal) vagy szulfonsav-maradékot képvisel — reagáltatjuk adott esetben az M1X 1 lehasításiára alkalmas reakciókörülmények között és adott esetben az (I) általános képletű vegyületeket gyógyászatilag alkalmazható savakkal vagy bázisokkal képezett sóikká vagy kvaterner ammóniumsóükká, és/vagy anhidridje&ké alakítjuk, valamint adott esetben az (I) kéoletű vegyületek raeemát-elegyeiiből az egyes racemátokat felszabadítjuk, és az adott esetben raoém formában jelenlevő (I) képletű vegyületeket önmagában ismert módon optikai antipódjaikna választjuk szét, és/vagy az (I) képletű vegyületekét savakkal vagy bázisokkal kezelve sóikból felszabadítjuk. Azőkbart az (I) általános képletű vegyületekben, amelyek az ít3 helyén és/vagy R 4 , R 5 és Re egyike helyén aminocsaporfot tartalmaznak a diazotálás után a díazóniuim-csoportot fluor-, klór-, bróm-, jódatomna, nitro-, alkoxi- vagy álkilmerikápto-csbportria' cserélhetjük ki az irodalomban leírt módszerekkel (Sandmeyer-reakció). 2
