159413. lajstromszámú szabadalom • Kártevőirtószer
3 159413 4 vizes emulzió alakjában friss mészrétegre permetezve 1 g/m2 hatóanyagtartalomnak megfelelő elosztásban, még 16 hét múlva is a kezdetinél alig valamivel csökkent hatást mutat házilegyekkél szemben. Az (I), ill. (II) képlet alá eső vegyületek egész sora bizonyult hasonló nagy stabilitásúnak. A találmány szerinti hatóanyagok melegvérű állatokkal szembeni toxikussága patkányon orálisan meghatározva: LD50 35—150 mg hatóanyag/kg testsúly. A találmány szerinti új kártevőirtészerek alkalmazási módja, különösen a felhasználásra kész készítmények elkészítési módja elvileg nem ér el általános szakmai ismeretek szerintitől. Erre vonatkozó részletes útmutatások találhatók pl. a 3 329 702 sz. amerikai, 1 047 644 sz. angol vagy 424 359 sz. svájci szabadalmi leírásban. Az alábbiakban adunk néhány jellegzetes példát a találmány szerinti szer alkalmazására. Általában azt mondhatjuk, hogy a liatóanyagnak a talajban való egyenletes leadása szempontjából különösen jól beváltak a szemcsézett készítmények. Ezek biztosítják legjobban a hatóanyag huzamos ideig tartó behatását az alkalmazási hely környezetében, anélkül, hogy tartani kellene attól, hogy helyi túladagolás következtében a szer hasznois növényeket vagy hasznos és a növényfejlődés szempontjából előnyös vagy szükséges baktériumokat károsítana. Közvetlen alkalmazásra szolgáló folyékony készítmények esetében azok hatóanyagtartalma általában legfeljebb 0,5 súly% legyen. A szilárd készítmények, mint a gramulátorok és hasonlók hatóanyagtartalma a közvetlen alkalmazásra szolgáló készítményeik esetében általában legfeljebb 10% lehet. Az (I) általános képletű foszfonátok előállítása önmagában isimert módon, pl. úgy történhet, hogy valamely (III) általános képletű foíszfonsavhalogenidet — e képletben R^ Rj és X jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, Y pedig halogén-, előnyösen klóratomot képvisel — a 2,5^diklór-4-^halogé:nfenol valamely sójával, célszerűen nátriumsójával hozunk reakcióba. Ez a reakció oldószer, mint benzol, toluol, xilol, klórbenzol vagy hasonlóik jelenlétében, vagy pedig oldószer nélkül folytatható le. A találmány szerint előállíttató észterek rendszerint olajszerű anyagok, vagy részben kristályos, alacsony olvadáspontú termékek. Ezek a vegyületek etanolban és acetonban rendszerint jól oldódnak. A kiindulóanyagként felhasználható fenolok egyike, a 2,5-diklór-4-jó"dfenol az alábbi módon állítható elő (az alábbiakban a „részek" súlyrészeket, a hőmérsékleti adatok pedig Celsiusfokokat jelenítenek): 81,5 rész 2,5-diklórfenolt 1000 rész vízben 20,5 rész nátriumhidroxiddal semlegesítünk. A kapott oldathoz 1 óra alatt hozzácsepegtetjük 20—25° hőmérsékleten 127 rész jód és 127 rész káliumjodid 500 rész vízzel készített oldatát. Az elegyet szobahőmérsékleten még 1 óra hoszszat keverjük, majd 100 rész tömény kénsav 5 2000 rész jéggel készített oldatát adjuk hozzá, majd 60 rész nátriumhidrogénszulfit hozzáadása után a levált 2,5-idiklór-4-jódfenolt leszívatással szűrjük és cikloíhexánból átkristályosítjuk. 113 rész 74°-on olvadó 2,5-diklór-4-10 -jódfenolt kapunk. A találmány szerinti hatóanyagok előállítását az alábbi példák szemléltetik: 1. példa: ;28,9 rész 2,5-diklór-4-jódfenöl, 11,6 rész vízmentes nátriumkairbonát és 0,5 rész rézpor ele-20 gyét 100 tf. rész metiletilketonban 60° hőmérsékletre melegítjük. Ezután keverés közben 16,4 rész O-metil-metilklÓHfoszfonátot csepegtetünk hozzá és az elegyet még további 2 óra hosszat 60° hőmérsékleten tartjuk. Lehűlés után a le-25 vált sókat leszívatással kiszűrjük, a szűrletből az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot 100 tf. rész metilénkloriddal felveszszük. A kapott oldatot 25—,25 tf. rész n-nátriumhidroxid oldattal kétszer mossuk, majd 20 vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. Maradékként 31 rész mennyiségben kapjuk a (IV) képletű 1. sz. vegyületet, amely 84—85°-on olvad. 2. példa: 28,9 rész 2,5-diklór-4^jódifenol, 11,6 rész vízmentes nátriuttTikarbonát és 0,5 rész rézpor ele-40 gyét 100 tf. rész metiletilketonban 60° hőmérsékletre melegítjük. Keverés közben 15,9 rész etán-O-etiltioklórfaszfonátot csepegtetünk hozzá és az elegyet még 2 óra hosszat 50—60° hőmérsékleten tartjuk. Lehűlés után a kivált 45 sókat kiszűrjük, az oldószert vákuumban, 50° hőmérsékleten eltávolítjuk és a maradékot 100 tf. rész metilénkloriddal felvesszük. A kapott oldatot 25—i25 tf. rész n-nátriumhidroxid oldattal kétszer mossuk, majd vízzel mosunk és JO utána az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. Maradékként 36 rész mennyiségben kapjuk íz (V) képletű 23. sz. vegyületet, amely 60—61°on olvad. Az 1. vagy 2. példában leírthoz hasonló mó-55 don állíthatók elő az alább felsorolt 2-^27. sz. vegyületek is, amelyek alábbi képletében „aril" egy 2,5-diklór^fenil-csoportot képvisel, amelyhez a J-, ül. Br-atom a 4-helyzetben kapcsolódik : 60 S 2. sz. CH3 —P—O— aril—J op. 91—93° 65 OCH3 2
