159400. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izohemantitest meghatározásra alkalmas, szolubilizált lipofil festékkel jelzett, vörösvértest strómát és szubcelluláris fehérje frakciót koncentráltan tartalmazó liofilizált készítmény előállítására
SZABADALMI 159400 MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS ^ Bejelentés napja: 1969. XI. 18. (BE—1019) Nemzetközi osztályozás: A 61 k 27/10; B 01 d 9/04 (" • ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1971. III. 16. Megjelent: 1972. VI. 30. Dr. Benyó János orvos Dr. Mády János orvos, Mucsi József gyógyszerész, Sipkás Emil gyógyszerész, Dr. Takács Jenő orvos, Miskolc Eljárás izohemantitest meghatározásra alkalmas, szolubilizált lipofil festékkel jelzett, vörösvértest strómát és szubcelluláris fehérje frakciót koncentráltan tartalmazó liofilizált készítmény előállítására i A találmány hemantitest meghatározásra alkalmas, festékkel jelzett liofilizált vörösvértest antigén készítmény gyártástechnológiai elj oLÍ HS a.. Ismeretes, hogy a transzfúziót végző orvos 5 feladatait a 8300—38/19512. Eü. M. számú utasítás határozza meg, amely a vérkészítményt beadó orvos elengedhetetlen kötelességévé teszi a beteg és vérkészítmény transzfúzió előtti csoportmeghatározását. A vonatkozó rendelet értei- 10 mében ez a transzfúziós gyakorlat betegágy mellett minden esetben „féloldalas" csoportmeghatározást jelent, azaz ismert izohemantitesteket megfelelő titerben tartalmazó tipizáló savókkal határozzák meg az ismeretlen vörösvér- 15 test csoport antigénjeit. Rex—Kiss („Orvosi Hetilap" 1964. 105. 49. 2343.) véleménye szerint a biztonságos vércsoport-meghatározáshoz elengedhetetlen az ismeretlen vérsavó agglutinin tartalmának egyidejű meghatározása is, azaz a 20 laboratóriumi értelemben vett korrekt vércsoport-meghatározás minden esetben csak „kétoldalas" — izohemantitest + ismeretlen vörösvértest, ismert csoporttulajdonságú vörösvértest -j- ismeretlen savó — lehet. A „féloldalas" 25 vércsoport-meghatározásnak betegágy mellett is számos buktatója van (autoagglutináció, pénztekercs képződés, tipizáló savó tulajdonságok, gyenge A2 és különösen A 2 B tulajdonság, eszközök, tisztítószerek szennyezettsége, és legf(5- 30 képpen a tipizáló savók felcserélése) a viszonylagosan kevés kontrollálási lehetőség miatt, melyeket — végzetes tévedések bizonyítják — az osztályos orvosi gyakorlatban rendszerint még el is hanyagolnak. (Párhuzamos lecseppentés, egymástól független leolvasás, saját sós próba stb.) Előbbi szerző — de a mi véleményünk szerint is — a „féloldalas" csoport-meghatározás csak ellenőrzésre megfelelő. Düh és munkatársai („Orvosi Hetilap" 1964. 105. 28. 1297.) 1964-ben fenti okok miatt javasolták, hogy a transzfúzió előtti vércsoport és alkalmassági vizsgálatokat minden esetben e célra alkalmas központi laboratóriumok végezzék. Ezen törekvések megvalósításának számos akadálya és hátránya van (izoszerológiai laboratóriumok túlterheltsége, vérpróba azonosítás eredmény közlés nehézkessége, sürgős transzfúziók, tömeges csoportmeghatározások stb.). Az előbbieket figyelembe véve törekvésünk a betegágy melletti csoportmeghatározások biztonságának növelése úgy, hogy az egyedi, direkt csoportmeghatározás korrekt laboratóriumi eredményt biztosító „kétoldalas" módszerrel történjék. Moreau (cit: Eldon: „Gleichzeitige ABO- und Rh-Blutgruppenbestimmung auf Karten." — 1955. Kopenhagen.) szerint egyedi csoportmeghatározásnál a „kétoldalas" csoportmeghatározás bevezetése után az ABO hibák előfordulásai 1 : 200-ról 1 : 40 000-re csökkentek. Saját fel-159400
