159389. lajstromszámú szabadalom • Mintavevő készülék mélyfúrással harántolt rétegekből lyukfalminta vételére

MAGVAI! A&PKÖZTAOSASAQ ORSZÁGOS I'MiLMiNVI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. I. 27. (VI—719) Közzététel napja: 1971. II. 06. Megjelent: 1972. V. 31. 159389 Nemzetközi osztályozás: E 21 b 49/02 Feltalálók: Lakatos Sándor geofizikus, 50%, Vecsés, Meckl Ferenc fizikus, 35%, Tatabánya, Dr. Varga Elemér kandidátus, oki. gépészmérnök, oki. bányamérnök, 15%, Budapest Tulajdonos: Vízkutató és Fúró Vállalat, Budapest, Bányászati Kutató Intézet, Budapest Mintavevő készülék mélyfúrással harántolt rétegekből lyukfalminta vételére A találmány mintavevő készülék, amely révén mélyfúrással készített kútfuratok oldalfalkőzeteiből bármilyen mélységből olcsón, gyorsan és fúrástechnológiai szempontból biztonságosan lehet mintát venni. A geofizikai kutatások fő feladata a mélyfúrással harántalt rétegek ikőzetfizikai, ásványtani és földtani jellemzőinek, így például a'homok áteresztőképességének, kőzetcementációnak, kőzetek és szilárd ásványok szerkezeti felépítésének, minőségnek, porozitásnak, szénaninőségneik, olajtartalomnak, rétegvastagságnak, rétegalaknak stb. meghatározása, mert a föld felületi rétegében végezni kívánt bányászati, ipari stb. faladatok csak ezek isimeretében végezhetők sikeresen. A rétegek jellemzőit akkor lőhet biztosan meghatározni, ha valóságos kőzetminta áll rendelkezésire. A kőzetminták megszerzésére alkalmazott egyik ismert eszköz a magfúró berendezés. Ezzel bármilyen előre meghatározott mélységből valóságos kőzetminta nyerhető, azonban e berendezésék és a segítségükkel nyert kőzetminták-nagyon költségesek. Másik ismert mintavevési technológia a korszerű, például Rotary-ifúrástechnológiánál alkalmazott módszer, amelynél a mintaanyagot öblítővíz hozza felszínre. Itt megbízható mintáid 15 20 25 39 vételről nem lehet szó, mivel a fúrás sűrű öblítőiszappal történik, egyes rétegek omladékonyak, az észlelési mélység: az iszapszivattyú és fúrólyuk méreteitől függően eltolódik. További ismert rétegmeghatározási módszer a geofizikai távmérési módszer. Sok esetben még ez a geofizikai távmérési eljárás sem ad* megbízható felvilágosítást a fúrássall harántolt rétegek jellemzőire vagy legalábbis a jellemzők egy részére. További ismert módszernél a mintát az átfúrt és utólag figyelemre méltónak ítélt réteg oldalfalának kaparása révén nyerik. Ez a módszer is nagymértékben bizonytalan és költséges. Az ismert módszerek közül eddig még aránylag a lőporos oldalfalmintavevővel lehetett a legjobb és leggazdaságosabb eredményt elérni. Ennél a módszernél egy készüléket eresztenek le a fúrólyukba, a kijelölt mélységben acélhüvelyt lőnek a lyukifállba és az acélhüvelyt — a most már benne levő íkőzetmintálval és a ké* szülék többi részével együtt — a felszínre húzzák. Ennek a módszernek, illetve készüléknek azonban sok olyan hátrányos tulajdonsága van, amik ezek alkalmazását gazdaságtalanná, műszaki szempontból bizonytalanná teszik. Ilyen hátrányos tulajdonság, hogy az ismert készüléknél a mintavevő hüvelyt lyuk oldal-159389