159377. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szintetikus penicillin előállítására
159377 7 0 * a • 2 mg/ml töménységű penicillin-oldatot 30 percen keresztül 34 C°-on 2 mg/ml töménységű 0,5 ml vizes penicillináz-oldattal kezeltünk, majd a kezelés után megvizsgáltuk a penicillin megmaradt hatását. A találmány szerinti eljárással előállítható penicillin-származékok toxicitása emlősökkel szemben igen kicsi. A szóbanforgó penicillinszármazékokat az emlősállatok még nagy dózisokban is jól elviselik. E vegyületek orális formában, kapszulákban vagy tablettákban, vagy parenterális úton, oldatok vagy szuszpenziók formájában vihetjük be a szervezetbe. így például emlősök — egerek, emberek stb. — Pseudomonas-fertőzésének kezelésére a penicillineket hagyományos módon 5—50 mg/kg napi dózisban adagolhatjuk. A szokásos dózis 10—30 mg/kg nap; ezt a penicillin-mennyiséget 2—4 adagban juttathatjuk a szervezetbe. Az alábbi példák a találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül mutatják be. A példákban a súlyrész térfogatrész arányt g/ml aránynak megfelelő értékben adtuk meg. Az infravörös spektrum (IR) közölt értékei rKBr cm-1 értékben vannak feltüntetve, a mágneses magrezonancia spektrum értékeit ö -ben fejeztük ki. (A spektrumokat D2 0-ban vettük fel, 60 MC-nél.) Az „s", „d", „t", „q" és „m" rövidítések azt jelentik, hpgy a spektrumban található sáv szinglett, duplett, triplett, kvartett, vagy multiplett. 1. példa: 1,08 súlyrész 6-amino-penicillánsav 8 térfogatrész vízben készített szuszpenziójához 1,48 súlyrész nátriumhidrogénkarbonátot adunk. Az elegy oldódása után a kapott oldathoz részletekben 1,18 súlyrész a-szulfoJa-fenil-acetil-klorid 10 térfogatrész dietiléterben készült elegyét adjuk. Az adagolás befejezte után az elegyet 1 órán keresztül 0 C° körüli hőmérsékleten kevertetjük. Ezután a vizes fázist kétszer 10 térfogatrész éterrel mossuk, majd az elegy pH-ját polistirol-szulfonsav típusú kationcserélő gyantával állandó hűtés közben 1,2-re állítjuk be. A pH-beállítás után az oldatot kétszer 15 térfogatrész etilacetáttal mossuk, majd kétszer 15 térfogatrész n-butanollal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, majd kétszer 15 térfogatrész vízzel mossuk és nátriumhidrogénkarbonát vizes oldatával extraháljuk. Az extraktum pH-ját 6,5 értékre állítjuk be, éterrel mossuk, majd liofilizáljuk, ekkor a-szulfo-benzil-penicillin nátriumsóját kapjuk. Termelés: 1,2 súlyrész. A terméket elemzés céljából víz-aceton elegyből kristályosítjuk át. Elemanalízis: d 6Hi6 N 2 0 7 S 2 Na 2 • 3H2 0 Számított: C 37,50 H 4,29 N 5,48 S 12,50 Talált: C 37,49 H 4,15 N 5,58 S 12,25 IR: 3000 (fenilcsoport CH-rezgései), 1770 (laktam = C=0), 1675 (—CONH—), 1615 (_COO—), 1530, 1405, 1325, 1210, 1050 ,(—S03 -), 700. 5 NMR: 1,60 (6H,6) 4,32 (lH,d), 5,16 (1H,3) 5,64 ' (2H,d), 6,56 (5H,diffúz s). 6 súlyrész rezolvált D-a-szulfo-fenileoetsavat (a )D = _23,9°, (c = 2,0, H 2 0) a fentiekkel azo-1(J nos eljárással kezelünk. A reakcióban végtermékül D-a-szulfo-benzil-penic'ilniht kapunk, (a)D = +146,0°, (c = 1,0, H2 0). 15 2. példa: 3,01 súlyrész 6-amino-penicillánsav 25 térfogatrész száraz kloroformban készített elegyéhez 2,24 súlyrész hexametil-diszilazánt adunk. 20 A kapott elegyet 1,5 órán keresztül 78 C°-os vízfürdőn melegítjük, majd az oldószert a tiszta reakcióelegyről 40 C°-on vákuumban ledesztilláljuk. Párlási maradékként trimetil-szilil-N-trimetil-szilil-6-amino-penicillonátot kapunk. „,. A párlási maradékként kapott anyagot 50 súlyrész kloroformban oldjuk, (a kloroformot előzőleg foszforpentoxid jelenlétében történő desztillációval tisztítottuk), majd az elegyhez —3 C° hőmérsékleten 1,2 súlyrész trietilamint adunk. Az így kapott oldathoz cseppenként, keverés közben —3 C°-on 2,6 súlyrész a-szulfo-«c-fenil-acetil-kloridot adunk, majd az elegyet 20 percig a fenti hőmérsékleten tartjuk, végül 30 percen keresztül 0 C°-on kevertetjük. A kapott reakcióelegyet hideg vízzel mossuk, a szerves fázist vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal extraháljuk. (pH = 6,5.) Az extraktumot éterrel mossuk, majd liofilizáljuk. Ilyen módon az 1. példában kapott anyaggal azonos oc-szulfobenzil-peniclllint kapunk. 30 40 45 50 55 60 3—18. példa: Az (la) általános képletű penicillineket úgy állíthatjuk elő, hogy 6-amino-penieillánsavat az 1. példában ismertetett eljárás szerint (a továbbiakban „A" eljárás) és/vagy a 2. példában leírt módszer szerint (a toválbbiak'han ,,B" módszer) a megfelelő savhalogeniddel reagáltatunk. (3) a-szulfo-p-nitro-benzil-penieiltin (Rt: N02 — —CßH4 (p); R 2: H—); eljárás: A IR: 3000 (fenilcsoport, CH-rezgése), 1770 (=C=0), 1675 (—CO—NH—), 1530, 1350 (—N02), 1O50 (—SO3—) NMR: 1,60 (6H, t.), 4,25 (1H, széles S.), 5,12 (1H, s.), 5,65 (2H, d.) 7,84 (2H, d.) 8,27 (2H, q.) (4) a-szulfo-o-karboxi-benzil-peniciillin {1R1: —H; R2 : --CeHí— -CO—OH (o) eljárás: A IR: 3450 (OH), 2990 (-^CH=, rezgés), 1770 (=C=0), 1675 (—CO—JNH—), 1610 (^COO~), 1530, 1350, (—N02), 65 1050 (—SO3) 4
