159367. lajstromszámú szabadalom • Termoplasztikus gyantakompozíció és eljárás annak előállítására

7 159367 8 4. példa: A 3. példa 1. táblázata szerinti IF gyanta kompozíció hőstabilitását határoztuk meg fel­emelt hőmérsékleten 190 C°-on tartott fogazott típusú koptató-vizsgáló géppel. A II' gyanta kompozíció 180 perc elteltével csak barna lett, míg a tiszta polivinilklorid ugyanavval a stabi­lizálószerrel a heves bomlás következtében már 120 perc elteltével feketévé vált, 5. példa: 30 súlyrész 3. példa szerinti aromás poliszul­font 240—250 C° hőmérsékletű keverőhenger­rel meglágyítottunk, és 70 súlyrész 1100 poli­merizációs fokú és 5 súlyrész ónmerkaptid stabilizálószert tartalmazó polivinilkloridot ada­goltunk és kevertünk a lágyított aromás poli­szulfonhoz. A keveréket 5 percig homogenizál­tuk. A keverék nyomás alatt olvasztásra került. A Vicat-féle lágyuláspontot -és az ASTM—256 szerinti Charpy-féle ütőszilárdságot határoztuk meg. Az ütőszilárdság bevágással ellátott próba­testtel 20 C°-on 3,1 kgcm/cm2 , a Vicat-féle lá­gyuláspont 104 C° volt. A tiszta polivinilklorid ütőszilárdsága ugyan­azzal a stabilizáló szerrel csak 2,2 kgcm/cm2 , Vicat-féle lágyuláspontja csak 75 C° volt. Továbbá az ASTM—635—63 szerinti égetési vizsgálatot hajtottuk végre. A kompozíció égése 2 másodperccel a Bunsen-égő eltávolítása után szűnt meg. 6. példa: sztearátot tartalmaz) kevertünk Henschel-keve­rővel és a kapott keverékből 30 mm csiga­átmérőjű (L/D = 20, kompresszióarány 3,5) ex­truderrel 200 C° szerszámhőmérsékleten 3 mm átmérőjű rudat készítettünk. A rudat 190 C°­on nyomással lemezzé alakítottuk. A lemez Vicat-féle lágyuláspontja 110 C°, húzószilárd­sága 105 kg/cm2 volt. 7. példa: A 37876/64 sz. közzétett japán szabadalmi bejelentésben leírt módon 150 rész etilén-vinil­acetát kopolimert (Bayer készítmény, védjegye Levaplene 450), 3300 rész vizet, 3 rész a,a'-azo­diizobutironitrilt, 5 rész polivinilalkoholt és 1350 rész vinilkloridot egy autoklávban 5 óra hosz­szat szobahőmérsékleten erőteljesen kevertünk, majd 15 óra hosszat 60 C°-on polimerizáltuk. Etilén-vinilaoetát kopolimer vinilfklorid ojtásos kopolimerét kaptuk. 80 súlyrész ilyen ojtásos kopolimert és 20 súlyrész aromás poliszulfont (készítette az Union Carbide Corporation, védjegye Bakelite Polysulfone P—1700) tetrahidrofuránban oldot­tunk az 1. példa szerinti módon. A kívánt kom­pozíció képzésére nagymennyiségű metanollal koprecipitáltuk. A kompozíció megszárítása után 5 s% ónmerkaptid stabilizálószert adtunk hozzá, majd 170 C°-os keveröhengerrel össze­kevertük és 180 C°-on nyomással alakítottuk. A kompozíció Vicat-féle lágyuláspontja 93 C", húzószilárdsága 180 kg/cm2 volt. Ugyanakkor az ebben a példában használt etilén-vinilklorid kopolimer Vicat-féle lágyuláspontja 73 C°, húzó-és ütőszilárdsága 165 kg/cm2 volt. így a poli­vinilklorid és aromás poliszulfon bekeverésével a hőállóság és ütőszilárdság egyidejű javítása érhető el. Szabadalmi igénypontok: 1. Termoplasztikus gyantakompozíció, azzal jellemezve, hogy az 99—10 súlyrész polivinil­klorid gyanta és 1—90 súlyrész, a főláncban benzolgyűrűket és szulfoncsoportokat tartalma­zó aromás poliszulfon gyanta egyenletes keve­réke. (1968. V. 10.) 2. Az 1. igénypont szerinti termoplasztikus gyantakompozíció kiviteli alakja, azzal jelle­mezve, hogy a polivinilklorid gyanta a vinil­klorid kopolimere. (1968. V. 10.) 3. Az 1. igénypont szerinti termoplasztikus gyantakompozíció kiviteli alakja, azzal jelle­mezve, hogy a polivinilklorid gyanta legalább 75 s! % vinilklorid és egy vagy több más etilén­-típusú telítetlen vegyület. (1968. V. 10.) 4. A 3. igénypont szerinti termoplasztikus gyantakompozíció kiviteli alakja, azzal jelle­mezve, hogy az etilén-típusú telítetlen vegyület vinilacetát, vinilpropionát, vinilbutirát, vinil­laurát, etilakrilát, metilmetakrilát, allilacetát, allilklorid, álliletiléter, vinilidénklorid, etilén vagy propán. (1968. V. 10.) A 7799/67 sz. japán közzététel szerint 2,2-bisz­-(4-hidroxiifenil)-propánból és nátriumhidroxid­ból oldószerként vízmentes dimetilszulfoxidot 40 használva 2,! 2-bisz-(4-hidroxifenil)-propán dial­kilsóját szintetizáltuk. A 2,2-bisz-(4-hidroxife­nil)-propán dialkilsóját bisz-(4^klórfenil)-szul­fonnal 130—140 C°-on 5 óra hosszat nitrogén atmoszférában kondenzációval polimerizáltuk. 45 A kapott aromás poliszulfon dimetilszulfoxidos oldata végül 45 1 dimetilszulf oxidban 1,1 kg aromás poliszulfont tartalmazó viszkózus folya­dék volt. A kapott aromás poliszulfon 25 C°-on kloroformban meghatározott relatív viszkozi- 50 tása 0,68 volt. Az aromás poliszulfan dimetilszulfoxidos ol­datát 50 1 klórbenzollal hígítottuk, ugyanakkor 20 kg 1100 átlagos polimerizációs fokú poli­vinilkloridot 400 1 tetraihidrofuránban oldottunk, 55 a kapott oldatot az említett aromás poliszulfon oldattal kevertük össze és a koprecipitáció ki­váltására a keveréket metanolhoz adagoltuk. A kicsapódott terméket 'metanollal mostuk, majd 110 C°-on vákuumban szárítva egyenletes gyan- ß0 takompozíciót kaptunk. 100 rész kompozícióhoz 3 rész hárombázisos ólomszulfátot, 2 rész ólomsztearátot és 1 rész VLTN—4-et (a Kawakami Institute által készí­tett kenőanyag, amely fő alkotóként oktadecil- ^ 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents