159360. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszforsavak szubsztituált vinilésztereinek előállítására
5 készítünk —, annak acetilkloriddal végzett szelektív acetilezése útján, ahogy azt az 1135 358 sz. angol sz. 1. leírja. A (C) bázis, amelyet az ismertetett (A) és (B) "komponensekkel, vagyis legalább egy (II) kép- 5 létű szerves foszforvegyülettel — és/vagy ennek tautomér alakjával — és legalább egy (III) képletű «-halogénketonnal reagáltatunk, szerves vagy szervetlen, esetleg polimer jellegű. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható io bázisok az ammónia, az ammónium-, alkálifém- és alkáliföldlfóm-oxidok, -hidroxidok, -karbamátok és -bikarbonátok, így NH4OH, NaOH, KOH, BaO, CaO, NaHC03 , Na 2 CO s alkálifémaükoxidok, így nátrium- vagy kálium- u -metoxidok vagy -etoxidok, alkilaminek, mint a •diizobutilamin, ciklusos aminők, mint a morfoliix és piperidin, heteroaromás bázisok, mint a piridin és a pikolinok, továbbá bázikus ioncserélő gyanták, pl. a „DOWEX I—X8" típusú, 20 8% divinilbenzollal térhálósított — klorid formában levő — trimetil-benzil-ammónium aktív csoportókat tartalmazó anioncserélő gyanta. Két vagy több bázis keveréke szükség esetén természetesen szintén használható. 25 Kiváltképpen előnyösen használhatók azok a bázisok, amelyekből a reakciókörülmények között víz nem képződik. Ha ugyanis a reakció során víz képződik, vagy más módon van 3 Q jelen a reakcióelegyben, úgy ez az előállítani szándékozott vinil-észter hozamát a foszforvegyületek egy részének —• például hidrolízissel történő — bomlásával csökkenti. Ezért a megfelelő bázisok pl. az ammónia (NH3 ), és a mo- 35 lekulában legfeljebb 10 szénatomot tartalmazó di- vagy trialkilaminók, kiváltképpen a diizobutilamin. Kiváló eredményeket kapunk ammóniagáz alkalmazásával. Az ammóniával végbemenő reakciót vázlatosan a (IV) reakció- 4» egyéniéit szemlélteti. Ez a reakció egy V képletű közbülső terméken keresztül megy végbe. Azonban más, közbülső termékek képződésének lehetősége nincs . kizárva. A találmány szerinti eljárást vízmentes. vagy legalább lényegileg vízmentes közegben kell végrehajtani. Viszonylag kismennyiségű víz, így az (A) komponens 5 mól%-ának megfelelő mennyiségű víz azonban a legtöbb esetben még jelen lehet, bár ez rendszerint a hozam csökkenéséhez vezet. Az (A), (B) és (C) komponenseknek lényegileg ekvivalens mennyiségeit reagáltatjuk, azonban a bázisnak például az említett mennyiségre számított kb. 50%-os feleslege gyakran előnyösnek bizonyult. Bizonyos esetekben viszont célszerűnek mutatkozhat kevesebb bázis alkalmazása, bár ez az előállított szubsztituált vinilészterek hozamát csökkenti. Az alkalmazott bázis mennyisége semmiképpen se legyen kevesebb, mint 0,5 gramekvivalens/mól or-halogénketon, de ajánlatos legalább 0,9 g gram- gs 6 ekvivalens bázis/mól oc-halogénketon használata. A reakciót kivitelezhetjük például oly módon, hogy az (A), (B) vagy (C) komponensek közül az egyiket a másik kettő keverékéhez adjuk. így a szerves foszforvegyületet (A) hozzáadhatjuk az, a-halogénketon és a bázis keverékéhez, de — előnyösen — a bázist reagáltatjuk a másik két reakciópartner elegyével, s a bázist célszerűen fokozatosan adjuk az elegyhez. A találmány szerinti eljárást általában oldatban vagy szuszpenzióban, egy vagy több, a reakciókörülmények között iners oldószert vagy hígítószert használva, kivitelezzük. Megfelelő oldó vagy hígítószerek például az alkoholok, így etanol és izopropilalkohol, alifás vagy aromás szénhidrogének, például petroléter, benzol, toluol vagy xilolok. Kiváltképpen előnyös vízzel ne<m keveredő oldó- és/vagy hígítószer használata, mivel ebben az esetben a melléktermékként képződő halogénsók, pl. NH4 C1 a reakció befejeződése után igen könnyen, egyszerű vizes mosással eltávolíthatók. A reakciótermék a szerves fázisból a fázisoknak például az oldószer elpárologtatósával végzett szétválasztása ufón kitermelhető. Kitűnő eredmények érhetők el alifás és aromás szénhidrogénekkel, mint petroléterrel vagy toluollal, az utóbbi használata különösen előnyösnek mutatkozott. A reakció kivitelezéséhez megfelelő hőmérséklethatás —30 — +90 C°, atmoszférikus nyomáson. A 0—60 C°, de kiváltképpen a 20— 40 C° hőmérséklet különösen előnyös, szükség esetén azonban magasabb és alacsonyabb hőmérsékletek is alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás szakaszosan vagy folyamatosan végezhető. A találmány szerinti eljárás igen alkalmasnak bizonyult foszforsavaik különböző szubsztituált észtereinek az előállítására, melyek biocid, kiváltképpen rovar-, atka- és/vagy fonálféregirtó hatással rendelkeznek. Ilyen észter a dietil-i2-iklór-l-(l2,4-diklórfenil)-vinilfoszfát, amely l2,2,2',4'-tetraklóracetofenon és dietilfoszfit petroléteres oldatából, ammóniagáznak az oldaton történő átvezetésével igen jól előállítható. Hasonló módon állíthatók elő a megfelelő metil-n^butil-származékak, dietil-foszfit helyett metil-nibutil-foszfitet használva. További előnyös példa a dimetil^2-Mór-l-(2,4,5-itriklórfenil)-vinilfoszfát előállítása, melyet NH3 nak dimetilifoszfittel és 2,;2,!2',4',4'-pentaklóracetofenónnal történő reagáltatásával készítünk. Az egyes esetekben megfelelő (A) és (B) komponenseket, alkalmazva, hasonló módon különböző biocid tulajdonságú f oszf ortioátok, f oszf onátok, tiofoszfonátok, foszf inaitok és tiafoszfinátok állíthatók elő. Ezek közül kiváltképpen előnyösek a következők: 0,0-dimetil-, 0,0-dietil- és 0,0--etilén-0^[í24dór-l-(2,4-diklórfendl)-vinil]-fosz-3
