159346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5,6-dihidrofenantridinszármazékok előállítására

5 159346 6 gyón előnyös például a diiborán és a hidrogén alkalmazása, az utóbbié például platina, Raney­nikfcel vagy Adsims-katalizator jelenlétében. ÍA kívánt egyenes vagy elágazó aminoalfcil­-csoportot azonban előállíthatjuk a mitrogéii­atomon végzett közvetlen helyettesítéssel is. így például a II. általános képletű vegyületből ki­indulva a kívánt anyag a IX. általános képletű vegyülettel való kondenzáltaitással alítható elo, amely képletben X' az ilyen komdenzáciás reak­cióban könnyen leszakítható csoportokat jefent. így X' jeleintése lőhet halogén, ebben az eset­ben 'azonban célszerűbb a II. általános képlet­ben a nitrogénhez kötődő hidnogén-iatom nát­riummal vagy egy MgX-csoporttial való helyet­tesítése, amelyben X a kondenzációs reakció előtt halogént jelent. X' lehet hidroxil-iasoiport is; ebben az esetben a kondenzáció az ezt elősegítő reagens, például dehidratáló ágens, mint diciklohexilíkarbodiimid vagy egy másik kairbodiiiimid segítségével hajt­ható végre. Egy másik előállítási módszer szerint a II. általános képletnek "megfelelő vegyületet egy hal'—<(GH2) n —IQN képletű vegyülettel konden­z áltatjuk, amelyben hal jelentése halogén, majd a cianidicsopoirtot katalitikusan redukáljuk. Egyes esetekben a kondenzációs reakció végre­hajtható egy hal—CH®—i((GH2 ) n —hal képletű vegyület alkalmazásával, amelyben hal halogént jelent; ebben az esetben a kondenzáció után szükségessé válik egy VIII. általános képletű vegyülettel való reakció is. Egy nagyon egyszerű előállítási módszer lé­nyege a II. ált alános képletnek megfelelő ve­gyület kondenzációs reakciója X—C—i(CH2) n — O —ON-nel, amelyben X a 3'—4. oldalon feltün­tetett csoportok valiaimelyiikét jelenti. A talál­mány szerinti kívánt aniimoalfcil-vegyület úgy állítható elő, hogy a karbonil- és a eianid-cso­portokat egyidejűleg redukáljuk. Az Rsrcsoport ebben a reakcióban is módo­sítható, szokásos módszerekkel, akár a konden­záció előtt, akár ez után. Az R4 - és/vagy R 5 ­-csopart aibban az esetben, ha hidrogént jelent, ugyancsak a kondenzációs reakció után alkilez­hető. A találmány kiterjed a találmány szerinti (I. képletű) vegyületek funkcionális íszármazékaiira is. Szokásos származékoknak a savas addíciós sókat és a k vaterner airnmóniuim-vegyületeket tekintjük. Savas addíciós sókon a fairmiakológiailag elfo­gadható szervetlen savakkal, például a sósav­val és foszforsavval, illetve szerves savakkal alkotott, sókat értjük; ez utóbbiak közé tartoz­nak például a következők: ecetsav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, glukonsav, tejsav, fu­mársav, maleinsav, borostyáinkősaiv, aszparagin­sav és glutaminsav. A kvaternar ammónium-vegyületeket úgy 5 állítjuk elő, hogy az I. általános képletnek meg­felelő vegyületeket alkilhalogeniddel, előnyösen «íetiljodiddal reagáltatjuk. Magától értetődő, hogy a jelen találmány 10 magában foglalja a fenantridin-ngyűrű 6. helyén elhelyezkedő szénatoímmial összefüggő racém ke­verékeket és sztárikus izomereket is. A találmány szerinti eljárás illusztrálására a 15 következő példák szolgálnak. I. példa: 20 -a) -N^acetil-'2nfenila! nilin előállítása. . 32,5 g o-difenilamint 440 ml száraz benzolban oldunk. Az oldathoz 40 ml piridiint aidunk, miajd körülbelül 8 C°-:ra hűtjük le. Ezután 40 g 25 acetilkloEridot adagolunk állandó keverés köz­bein, a hőmérsékletet 10—12 C°-on tartva. Szo­bahőmérsékleten további 1 órán át való kever­tetés után 50 ml H2 0-t adunk a, keverékhez, majd 30—60 percig rázzuk azt, A keveréket „„ ezután aktív szénen szűrjük át és elválasztjuk a benzoics és vizes réteget. A benzolos réteget vízzel mossuk, míg az oldat semleges reakeiójú­vá válik, majd i(vízmiantes) nátriiumszulfát felett szárítjuk. A benzolos extráktumot ezután szá­„5 razrapároilfluk, és a kapott kristályos anyagot alkoholból átkristályosíítjuk. Körülbelül 60%-os kitermeléssel N-aioetil-i2^femlamlint kapunk, ol­vadáspont 118—120 C°. b) A 6-metilfenaintridin előállítása. o9i2 g polifoszforaavat 120 C°-4ra hevítünk, majd lassan 105 ml foszfaroxikloridot, ezután pedig 60 g N-aoetil-2-isnilaniliht adagolunk. A keveréket 2 órán iát állandó kevertetás közben 120 C°-ion tartjuk, majd a naakciókeverékét jég­re öntjük és cc. vagy szilárd alkálihiidiroxiddal semlegesítjük. A keveréket ezután benzollal extraháljuk. A benzolos extráktumot vízzel mos­suk, nátriumiszulfát fölött szárítjuk, majd szá­razra pároljuk. A mairadákot etanolból átSkris­tályosítjjuk. Kitermelés: körülbelül 60%. Olva­dáspont 80—-81 C°. c) Az 5,!6-dihid!roH6-metilfenantridin' előállítása'. 250 ml száraz tetrahidrofurán :(.a továbbiak­ban TFH) és 18 g LÍAIH4 keverékéhez kever bs­tés közben hozzáadunk 250 ml ÍHF-íban oldott 33 g metilífelnaintiridint. A keveréket ezután 24 órán át visiszafolyató (hűtő alatt tartjük. Az egész reakciót nitrogén-atmoszférában hajtjuk 65 végre.

Next

/
Thumbnails
Contents