159337. lajstromszámú szabadalom • Elektrolit és pozitív lemezmassza ólomakkumulátorokhoz
3 159337 4 és CdS04 együttes alkalmazását javasolják az elektrolitban. Az elszulfátosodás megakadályozására ill. már kialakult szulfát réteg eltávolítására ólomakikumuláitöirokban, továbbá a hideg indítóképesség növelésére az említett fémsókon kívül a hangyasav és ecetsav jelenléte kedvező. A szerves karbonsavaik alkalmazása azonban nem terjedt el, mert a hangyasav és ©oetsv ólamsói vízben jól oldódnak és az ólomrács korrózióját okozzák. A jelen találmány célkitűzése az isimért adalékanyag hiányosságainak kiküszöbölése és olyan elektrolit ill. pozitív lemezmassza kidolgozása ólomakkumulátorokhoz, amellyel az elszultfátosodás nagyobb mértékben gátolható ill. megelőzhető, ezzel az akkumulátor élettartama megnövelhető és az akkumulátor hidegindítóképessége megjavítható. A találmány szerinti elektrolit és pozitív lemezmassza ólomakkumulátorhoz, amely magnézium-, alumínium- és kadmiutmionokat tartalmaz azzal jellemezhető, hogy az akkumülátor-kénsav 1 kg-jára vonatkoztatva az elektrolit vagy 1 kg ólomra számítva a pozitív lemezmassza legalább 0,8 g magnéziumszulfátot, 2.6 g alumíniumszulfátat és 0,5 g kadmiumszulfátot, valamint a fémsók legalább 60%-ával ekvivalens mennyiségű vízoldható egy- vagy több bázisú szerves oxikarbonsavat tartalmazza. Az eleiktrolit vagy a pozitív lemezmassza egy vagy több bázisú szerves oxisavként előnyösen tejsavat vagy borkősavat tartalmaz. A találmány haladást jelent a technika állásához képest, amennyiben a vízoldékony egyvagy több bázisú oxikarbonsiavak ólommal alkotott sói vízben sokkal rosszabbul oldódnak, minit pl. az ólomacetát vagy formiát, így az ólömirácsot nem korrodeálják. Hidroxil-csoportjuk révén e savak komplex kötést létesítenek az ólom-ionokkal és így az elektród felületi rétegében és határfelületén az oldat ólom-ion túltelítettségét megszüntetik. E felületaktív savak anionjai a pozitív lemezen megtapadva megakadályozzák az elektród és elektrolit határfelületén az összefüggő ólomszulfát réteg kialakulását, illetve már kialakult mafcroíkristályos szulfát esetében elősegítik ennek fellazulását »és szétesését. Ha a fenti adalékot nem az elektrolitba tesszük, hanem a pozitív lemez készítésénél már beadagoljuk az ólomm&sszába, akkor az adalék az elektród anyagában nagyobb mélységig kifejti előnyös tulajdonságait. A találmány alkalmazásával elérhető előnyök tehát a következők: 1. Elszulfátosodás következtében használhatatlanná vált akkumulátorok megújítása, mely kapacitás növekedésében és az iindítóképesség visszanyerésében mutatkozik. 2. Üj akkumulátorban való alkalmazásnál a szulfátosodás megelőzésével élettartam növekedés, továbbá üzemeltetési előnyök, mint 2. 1. A cellák belső ellenállásának mintegy 12%-os csökkenése, ennek folytán az elektromos energia kisebb része alakul hővé, s így a töltás-kisütési folyamatban kisebbek a veszte-5 ségek. Az alacsonyabb hőmérsékleten a káros oxidációs folyamatok kisebb mértékben lépnek fel. További előny az, hogy a vízveszteség kisebb, ritkább a telep vízpótlási szükséglete. 2. 2. A hidegindítóképesség kb 7%-os és a 10 melegindítóképesség 3%^os növekedése. A találmány gyakorlati kivitelezésénél lényegében kétféle módszert követhetünk: 15 A) Az akkumulátor elektrolitjába egy olyan adalékoiMatot viszünk be, mely 0,9% magnézium kationt, 3,15% alumínium kationt és 3,0% kadmium kationt szulfát formájában, ezenkívül 13—25%: vízoldékony oxikarbonsavat tar-20 talimaz desztillált vizes oldatban. Az oldatot maróhatása és mérgező volta miatt minimális azofestékkel színezzük. Hat-Jvaltos (3 cellás) akkumulátor esetében 25—25 ml oldatot, tizenkét-voltos (6 cellás) akkumulátor esetében 12,5— 25 12,5 ml oldatot adagolunk cellánként. Ha az akkumulátor elektrolitja hároimhánapasnál régibb, ajánlatos az »adalék hozzáiadálsa előtt a kénsav oldatot kiicserélni. Az adalék hozzáadása után a telepet egy napig állni hagyjuk. Ezután ~0 a telepet kapacitásának l/lO részével; feltöltjük, majd 1,8 Volt feszültségig kisütjük. Azonos módon még kétszer megismételjük a töltést és a kisütéist, majd újra feltöltve a telepet üzembe helyezzük. Az ilyen módon regenerált akkuig mulátor a következő próbáknak vethető alá: 1. Feszültségpróba, A regenerálási eljárásnak alávetett akkumulátort összehasonlítjuk egy hasonló 'miértekben elszulfátasodott teleppel. Mindkettőt feltöltjük ; 2,5 Voltra cellánkint. 40 Másnapra a kezelésnek alávetett telep feszültsége változatlan, míg a kezeletlené leesik 1,6— .1,7 Voltra. 2. Vezetéspróba. A regenerátorral kezelt és .. az összehasonlító kezeletlen szulfátas akkumulátorokat feltöltés után egy-egy gépkocsiba építjük. A regenerátor^mentes telep nem tud indítani. Ezzel szemben a kezelt akkumulátor városi forgalom mellett a gépkocsit 12 perc alatt nyolcszor képes indítani, az utolsó négy alkalommal valamennyi fényforrás bekapcsolása mellett és a rádió működtetése közben. 3. Hidegpróba, A regenerátorral kezelt telepet 24 órán keresztül —li8 C^on tartjuk. Utána gépkocsiba építve azonnal tud indítani és a gépkocsi valamennyi elektromos tartozékának maximális teljesítménye mellett feszültségcsökkenés nem lép fel. 4. Űjrahelyreállítási próba. A regenerátorral kezelt telepet gépkocsiba építjük. Az akkumulátornak a töltődinamóhoiz vezető elektromos vezetékét megszakítjuk, majd az összes lámpát és a rádióit bekapcsoljuk. Most az indítást ad-65 dig ismételjük, míg a telep úgy kimerül, hogy 2
