159333. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szigelő rétegnek szigetelő réteggel való összekötésére

3 159333 4 pezve, hogy az áramkörhöz tömítetten zárt vezető csatlakozóvégei vannak. A 3. ábra egy első üvegtestnek második üvegtestmez kötésére szolgáló egyszerűsített rendszer oldalnézete, illetve metszete. Az 1. ábra a találmány egyik egyszerű alkalmazási módját vázlatosan szemlélteti. A vázlaton 10 szigetelő és 12, alaptest közé 11 szigetelő réteg van helyezve. A 12 alaptest lehet szigetelő vagy aránylag nagy vezetőképességű anyagból, így például fémből. A 11 szigetelő réteg előnyösen szilieiumszuboxid réteg vagy film, amelyet valamilyen ismert eljárásnak megfelelően a 12 alaptest felületére való sziliciumoxid-párologtatással hozunk létre. A 11 szigetelő réteg pontos összetétele a körülményektől függően tág határok között változhat, ez nem határozható meg könnyen, azonban feltételezhető, hogy a szilioiumszuboxid mellett változó mennyiségű szilieiumdioxidja van. A réteg anyagát a következőkben általában sziliciumszuboxidként jelöljük. Abban az esetben, ha a 12 alaptest szilícium, a réteget a sziliciumtest gyártása folyamán helyben lehet kialakítani. Az oxidréteg aránylag vékony, néhány ezer angstrom vastagságú. A szigetelő réteg vastagsága nem játszik döntő szerepet és a körülményektől függően ésszerű határok között változhat. Hasonló módon a 10 szigetelő és 12 alaptest vastagsága nagymértékben változhat, A vékonyság értékét csak az a megfontolás határolja, hogy összeerősítés folyamán az összeerősítést végző személy ezt sérülés, károsodás nélkül kezelni tudja. A szigetelőket nagyobb elektromos vezetőképesség elérése céljából felhevítjük. A találmány gyakorlati alkalmazásánál a hőfok a szigetelőanyag típusától vagy sajátos összetételétől függően változik, azonban általában 150 C° és 1200 C° között van. Ha a szigetelő bórszilikát üveg, előnyös 300 C° és 700 C° közötti hőfokra hevíteni. Lágyüvegek esetén a hőfok 150 Cc és 600 C° közé állítható be, és kvarcüvegek esetén a felhevítés hőfoka 600 C° és 1200 C° határok között választható. Minden esetben a felső batárnak a szóbanforgó üveg lágyuláspontja alatt kell lenni. A szigetelőket bármilyen megfelelő módon hevíthetjük, így például a 13 fémlap anyagán keresztül, amelyre az összeerősíteni kívánt szerkezet van helyezve. A 13 fémlapba vezetőelem, illetve elektromos ellenállástekercs vagy hasonló van beleépítve, amely a 14 és 15 vezetőkön keresztül valamely áramforráshoz van csatlakoztatva. Más hevítési eljárások is alkalmazhatók, így például indukciós hevítés, azonban használhatunk valamilyen alkalmas módon felfűtött kemencét vagy kályhát is, amely esetben a találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló szerkezetet a kemencébe vagy kályhába helyezzük. Mint az 1. ábrán látható, a több részből álló egységre elektroimos feszültséget kapcsolunk, egység a 16 áramforrással van összeköttetésben. Az áramforrás 18 csatlakozópontja a 13 fémlapon levő 19 csatlakozóponttal van összekötve, az áramforrás másik, 17 csatlakozópontja pedig , a 20 érintkezőn keresztül kapcsolódik a felső 5 10 szigetelőhöz. A 20 érintkező a 10 szigetelővel közvetlenül érintkezhet, vagy ha ez kívánatos, az érintkező és szigetelő között kfo. 1 mm-es távolság is lőhet, minők eredményeként a 20 érintkező és 10 szigetelő között nagy vilin lamos erőtér lalakull ki, ami ionizálja a levegőt és így áram halad át. A legtöbb esetben az elektromos energiát előnyösen egyenáramú . áramforrás szolgáltatja, azonban alkalmazható lüktető egyenáramú áramforrás, vagy bizonyos 15 esetekben kis frekvenciájú váltóáramú áramforrás is. Az áramforrás fajtája és egyenáram esetén az egységre kapcsolt polaritás bizonyos esetekben a kezelni kívánt üveg fajtájától függ, ne-20 vezetésein attól, hogy az üvegndk szimmetrikus feszültségeloszlási karakterisztikája vagy aszszimmetrikus feszültségeloszlási karakterisztikája van-e. A szigetelők feszültségeloszlási karakterisztikája és ennek meghatározási mód-25 szerei az irodalomból jól ismertek, és az ezekre vonatkozó adatok az irodalomban megtalálhatók. Általában a bórszilikát üvegek asszimetrikus jellegűek, és olyan esetekben, amikor a 10 szigetelő ilyen üveg, az optimális kötéshez 30 a 20 érintkezőt negatívnak kell választani. Ha a 10 szigetellő asszimetrJkus, azonban a bórszilikát üveggel ellenkező irányban, akkor a 20 érintkezőt szokás szerint a 16 áramforrás pozitív csatlakozópontjához kapcsoljuk. Ha a 10 35 szigetelő szimmetrikus eloszlási karakterisztikájú, a polaritás bármilyen lehet. Bár a kötési művelet közben fellépő jelenség nem könnyen határozható meg pontosan, fél-40 tételezhetjük, hogy olyan elektrostatikus erő keletkezik, ami az összeszerelt anyagrétegen keresztül kapcsolt feszültség hatására az elemek közötti válaszfelületen jön létre. Ha az elemeiket egymásra helyezzük — főként ha 45 ezeknek felületei nagyon sima kiegészítő felületek — bensőséges érintkezés kezdetben csak egymástól távoli pontokban jön létre, ezek között pedig hézagok, rések vannak. Amikor az egységre feszültséget kapcsolunk és az elektro-50 mos- áram folyni kezd, az anyagokat elektrostatikus vonzóerő húzza össze és a réseket fokozatosan zárja. A szigetelők felhevítése növeli ezek elektromos vezetőképességét és előmozdítja az elektrostatikus erők és a kötés létireg5 jöttét. Az alkalmazott feszültség, áramsűrűség és idő nem játszák lényeges szerepet, ezek széles határokon belül változtathatok. A "feszültség 60 általában néhány száz volttól egészen 2000 volt-ig változhat. Az áramsűrűségre sem lehet pontosan meghatározott értéket megadni, különösen mivel ha a kapcsolt feszültséget állandónak tartjuk, az áramsűrűség a kötés előre-65 haladása folyamán fokozatosan csökken pél-2