159324. lajstromszámú szabadalom • Nagytáblás felületi öntözőtelep

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. IX. 02. (KO—228<9) Közzététel napja: 1971. III. 16. Megjelent: 1972. V. 31. 159324 Nemzetközi osztályozás: A 01 g 25/00; E 02 b 13/00 "% *4 U-.^f ' v „ "•",.''' i.'í^i Dr. Kozák Imre mezőgazdasági szakmérnök, Gödöllő Nagytáblás felületi öntözőtelep A találmány tárgya nagytáblás felületi öntözőtelep, hordozható vízszállító vezetékek szükség szerinti alkalmazásával. Sziaibad területen a vízrészqcskék a gravitációs erő hatására a terep mélyebb pontjai felé 5 mozognák. Ahhoz, hogy a vízrészecskék a terepen ne egyiirányban haladjanak, hanem megfelelő eloszlásban az öntözendő tábla minden pontjára eljussanak, a terep felületén kétirányú, azaz fő- és oldalirányú mozgást kell vé- 10 gezniök. Eddig olyan felületi öntözőtelepeket létesítettek, amelyeik egy-egy táblán a főlejtési irányban történő gravitációs vízmozgatás mellett, az oldalirányú vízmozgatást is ugyancsak gravitációs úton biztosítottjaik. 15 Ezeknek az öntözőtelepeknek két változata alakult ki. Korábban kístáblás megoldások születtek, ahol a táblák 2, 3 habnál nem lehettek nagydbbaik. Későbben olyan felületi öntő- 20 zőtelepeket létesítettek, amelyeknek táblái elérték a közepes méretűnek mondható 15—20 ha-os nagyságot. A közepes tábHanagyságú öntözőtelepeket általában egyetlen magas vezetésű, 100—200 25 liter/mp vízszállítású főcsatorna látta el vízzel. A telep főcsatornáját úgy helyezték el, hogy ahhoz a táblák a rövidebb oldalukkal csatlakoztak. Egy főcsatornához általában 3—4 vagy 6—-8 öntözőtábla tartozott. 30 Az öntözőtelep létesítésénél legfontosabb feladat volt a megfelelő kétirányú lejtési viszonyok kialakítása. Az egyes tábláikon az egymásra merőleges lejtési irányok közül a főiirányú lejtésnek legalább 4—5, az oldalirányú lejtésnek legalább .3—4 ezrelékűnek kellett lennie. Az öntözőtelep tábláinak a hosszabbik oldalai a fő lejtési iránnyal párhuzamosan helyezkedtek el. A telep főcsatornája a táblák rövidebbik oldalai mentén, az oldalirányú lejtéssel párhuzamosan futott. A táblák belső berendezését képező víztovábbító edényrendszer hat 'különböző rendű vízedényből úgy épült fel, hogy páranként kiét egymás után következő vízedényt vizsgálva, a magasabb rendű mindig az oldal lejtési iránnyal, az alacsonyabb rendű mindig a fő lejtési iránnyal futott párhuzamosan. A teljes rendszert cSalk páros számú vízedénylekkel lehetett szakszerűen kiépíteni, amely rendszernek első tagját az öntözőtelep főcsatornája, további tagjait a táblák belső berendezése, azaz a tábla Csatorna, az ideiglenes csatorna, az összekötő árok, az osztó árok' és végül a vízvezető elemek: a vízterelő sávok, vagy vízvezétő barázdák képezték. A közepes nagyságú öntözStáblák hosszúsága 400 m, a szélessége 3l00 m körül ingadozott, A vízedények magas vezetésű földcsatornákból készültek, a hossz- és kereszt szelvényük mé-159324