159311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a-olefinek polimerizálására
159311 6 frakciók, amelyeket oxigéntől, kénvegyületektől és nedvességtől gondosan megtisztítottunk, ugyancsak alkalmazhatók. Ezt követőleg a szénhidrogénekben oldhatatlan reakcióterméket a találmány szerint alkalmazott magnéziumvegyülettől és titánvegyülettől az előbb megnevezett közömbös hígítószer egyikével, amelyben a felhasznált titán—IV vegyület könnyen oldódik, végrehajtott többszörös mosás útján az át nem alakult titánvegyülettől megtisztítjuk. Klór- és hidroxilcsoporttartalmú magnéziumvegyületként, amelyek 1 g-atomsúlynyi magnéziumra számítva legalább 1,5 mól hidroxilcsoportot tartalmaznak, az MgCl2 • XMg(OH)2 (X = = 3) általános képletű vegyületek, vagy magnéziumcementek (Sorelcernentek) alkalmazhatók, amelyek előállítása az ismert módon történik. Az első helyen említett vegyületeket magnéziumklorid és magnéziumhidroxid reakciójával, adott esetben ezt követő messzemenő vízmentesítéssel állítjuk elő. Pl. eljárhatunk oly módon, hogy MgCl2 '6H 2 0 . és Mg(OH) 2 keverékét, amelyben a mólarány legalább 1 : 3, 180—250 C°, előnyösen 200—: 240 C° közötti hőmérsékletre hevítjük. Ezt a felhevítést célszerűen fokozatosan hajtjuk végre, oly módon, hogy a két alkotó keverékét először 100—140 C°-ra előnyösen az MgCl2 -6H 2 0 olvadáspontjánál valamivel magasabb hőmérsékletre melegítjük, az így kapott reakcióterméket finoman megőröljük, majd 180—250 C°, előnyösen 200—240 C° közötti hőmérsékleten messzemenően vízmentesítjük. Ha a keveréket egylépésben hevítjük, akkor az eltávozó víz miatt kifröccsenés okozta veszteségek léphetnek fel. Ezeknek a vegyületeknek az előállításánál úgy is eljárhatunk, hogy a vizes MgCl2 oldatokat Mg(OH)2 -vél legalább 1—,3 mólarányban 20—100 C°-on reagáltatjuk, a szuszpenziót pl. vízfürdőn bepá-óljuk, majd a reakcióterméket messzemenően vízmentesítjük. Ezt célszerűen ismét fokozatosan hajtjuk végre oly módon, hogy a reakeióterméket először 100—120 C°-on melegítjük, majd finoman megőröljük és utána 180—250 C°-ra, előnyösen 200—240 C°-ra hevítjük. A megadott adatok alapján előállított találmány szerint felhasznált hordozóanyagok még kismennyiségű kristályvizet tartalmazhatnak. Az Mg(OH)2 és MgCl 2 mólaránya a 3 érték felett széles határok között ingadozhat; értéke célszerűen 3—10, előnyösen 3—5 között van. 3-nál kisebb mólarány esetén erős aktivitáscsökkenés következik be. A magnéziumcementek (Sorelcernentek) előállítását úgy végezhetjük, hogy pl. vizes, kb. 3—5 MgCl2 oldatot MgO-val 1 : 3—1 :8 közötti 'mólarányban, előnyösen 1 :3—1 :5 közötti mól-1 arányban reagáltatunk. A kezdetben plasztikus keverék rövid idő után kemény fehér anyaggá dermed [Feitknecht, Helv. 10, 140 (1927)]. A magnéziumcementet ezután messzemenően vízmentesítjük. Ezt célszerűen fokozatos hevítéssel végezzük oly módon, hogy először 100—120 C° 5 hőmérsékletre melegítjük, majd finoman megőröljük és utána ismét 180—300 Cf-ra, előnyösen 190—250 C°-ra melegítjük és ezen a hőmérsékleten hőkezeljük. A magnéziumvegyületeket ajánlatos 0,1—'150 10 mikron, előnyösen 1—100 mikron közötti átlagos szemcseméretben felhasználni. Az A komponens titántartalma 1 g A komponensre számítva célszerűen 0,05—10 mg-atomi5 súlynyi, előnyösen 1—10 mg atomsúlynyi menynyiség. Értékét a reakció időtartamával, hőmérsékletével és a felhasznált titánvegyület koncentrációjával befolyásolhatjuk. A magnéziumvegyületen rögzített titánkom-20 ponens koncentrációja célszerűen 0,005—1,5 mMól, előnyösen 0,03—0,8 mMól pro liter diszpergálószer illetve reaktor térfogat. Azonban a megadottnál nagyobb koncentráció alkalmazása is lehetséges. 25 A titánvegyülettel végbemenő reakció előtt a találmány szerint alkalmazott megadott általános képletű magnéziumvegyületeket más, közömbös, a polimerizációt nem inhibitáló szervetlen, szilárd anyagokkal reagáltathatjuk. i0 Ilyen vegyületként fémvegyületeket, pl. oxidokat, hidroxidokat, halogenideket, szulfátokat, karbonátokat, foszfátokat, szilikátokat alkalmazhatunk; példaképpen a következőket soroljuk fel: alkáliföldfémoxidok pl. CaO, Al(OH)3 , fluo-35 ridok és kloridok pl. MgF2 , AICI3, ZnCl 2 , NiCl 2 , alkáliföldfémkarbonátdk mint BaCo3 , alkáliföldfémfoszfátok, mint Ca^PO/Oa vagy apatit, talkum. A magnéziumvegyület és szervetlen szilárd 40 anyag mólaránya széles határok között változhat. Ajánlatos 1 : 0,05—1 : 0,9 közötti, előnyösen 1 : 0,08—1 : 0,5 közötti tartományt alkalmazni. Pl. ZnCl2 alkalmazásakor olyan hordozós katalizátort kapunk, amely H2 -vel szemben javí-45 tott érzékenységgel rendelkezik és ezért kis molekulasúlyú polimerek előállítására alkalmas. Az A komponens négyvegyértékű titánvegyületének a polimerizáció szempontjából aktív, 50 kisebb vegyértékű fórmába történő átalakítását célszerűen a polimerizáció alatt az alumínium-organikus vegyület (B komponens) segítségével 20—120 C°„ előnyösen 60—100 C° között haj tjük végre. 55 Az A komponenst azonban az alumínium-organikus vegyülettel —30—100 C°-on, előnyösen 0—20 C° között azonban a polimerizáció előtt is reagáltathatjuk és ezt követőleg hasz-60 náljuk fel a polimerizációban. Klórtartalmú alumínium-organikus vegyületek felhasználásánál azonban célszerű, a kapott reakciótermék kimosása. Ezután hajtjuk végre az aktiválást alumínium-organikus vegyületekkel 20—120 Cc , «5 előnyösen 60—100 C° között. 8