159301. lajstromszámú szabadalom • Eljárás korróziógátló inhibitorok előállítására

3 159301 4 •— vizet ne tartalmazzon, ami a furfurolos finomítónál a furfurol bomlását elősegíti, a benzinreformáló üzemben pedig a platina tartalmú katalizátor hatásfokát rontja. A kőolajipari inhibitoroknak üzemi körülményeket modellező laboratóriumi vizsgálatára irodalmi adatok alig találhatók, minősítésükre hazai szabvány még nem készült. Ismeretes, hogy a kőolajipari desztillációs egységeikbe gőzfolyadék elegy van egyidejűleg jelen, sok esetben a készülékek gőzzel érintkező hányada meghaladja a folyadékkal érintkező felületi hányadot. A gőzfázissal érintkező felületeken és a gőz folyadékfázisok határfelületi helyein tapasztalható a legintenzívebb korrózió. A kőolajipari berendezések — desztillációs torony^ páravezetékek, kondenzátorok, hűtők — korróziója ellen felhasznált inhibitornak az alábbi három fő csoportja használatos: a) imidazolin bázissal reagáltatott karbonsav sók, b) alkilaminok, melyeket zsírsavak és ammónia reakciójából nyert nitrilek hidrogénezésével állítanak elő, c) réz-ammin komplex vegyületek. Ismeretes továbbá a d) 2 771417 számú USA szabadalom, amely legalább nyolc szénatomot tartalmazó zsírsav és alifás poliamin reakciójálból keletkező vegyület alkalmazását írja le megismétlődő kondenzálási folyamatokban, valamint a e) Német Demokratikus Köztársaság^beli 154170 számú szabadalom, amely 2—6 szénatomos alifás aminők — pl. dietilamin, izo-butilamin stb. — alkalmazását tárgyalja, f) a Ref. Zsurnal Próknadloj Himi 1986/XII. számában a szerző nagy molekulasúlyú alifás diaiminok és tall-o'laj zsírsavaknak reakciójából származó termékét ajánlják korróziógátló inhibitoroknak. A kőolaj feldolgozó iparban használatos .korróziógátló inhibitorokkal szemben támasztott követelményeket felsorolt inhibitor típusok csak részben elégítik ki, az a) és b) pontokban feltüntetett inhibitor típusok nem rendelkeznek kielégítő demulgeáló tulajdonsággal, vizet tartalmaznak, védőhatásukát gyengítik szűk forráspont tartománya 200—330 C°, ami által nem jutnak el kielégítő mértékben a gőzfázisú helyékre. A c) pontban leírt inhibitor típus réz tantalmánál fogva igen erős katalizátor méreg. A d), f) pont szerinti zsírsav^alifás poliamin só emulziós tulajdonságú magas forráspontja miatt nem képes eljutni minden esetben a gőzfázisú helyekre. Az e) szerinti 50—300 C° forrpont tartománynyal rendelkező rövidszénláncú alifás aminők nem rendelkeznek kellő védőhatással, a jelenlevő sósavval könnyen disszociáló sót képeznek, alkalmazásukkor nem alakul ki tartós védőfilm, 5—100 ppm nagyságú adagolásuk a termékek nitrogén tartalmát nagymértékben növeli, demulgeáló tulajdonsággal nem rendelkeznek. Laboratóriumi kísérleteink folyamán azt tapasztaltuk, hogy a 18 szénatomos olefin-karbon*savak poliamin, nevezetesen dietilén-triamin sói igen jó korrózióvédő tulajdonságúak, azonban kísérleteink folyamán azt is megállapítottuk, hogy a kereskedelmi termékként forgalomba kerülő alapanyagok vizét tartalmaznak, amely az inhibitor (olefin karbonsavaminsó) védőképességét furfurolos közegben lerontja, a plaitina tartalmú katalizátorra jutva pedig annak kapacitását csökkenti. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a zsírsav-aminsó nem rendelkezik demulgeáló tulajdonsággal, az „ERDÖL UND KOHLE" 1962, 5>38— 540 oldalakon elviekben ismerteitett laboratóriumi módszert alkalmazva az inhibitor a benzin-víz határfelületen beoldódást, homályosodást, emulziót okoz. Ismeretes, hogy az olein változó mennyiségben palmitinsavat, sztearinsavat és elaidinsavat (olajsav trans-izomer) tartalmaz. Fenti zsírsavakra jellemző, hogy olvadáspontjuk 50 C° felett van. (Brukner Gy.: Szerves Kémia I. köt. 422— 444 o.) További kísérleteinkben tiszitáztuk, hogy az elain keverékből a fenti komponenseket kiszűrve, a szűrletből nyert 14 C° olvadáspontú cis-izomer formájú olajsav poliamin sója már nem rendelkezik a fent említeüt hátrányos tulajdonságokkai; sőt 400^-600 ppm vizet tartalmazó szénhidrogén frakciókra hatásos demulgeátorként hat. Ez utóbbi zsírsavamin só magas forráspontjából adódóan nem biztosít azonban a desztillációs oszlop minden pontján kielégítő korrózió védelmet. . További kísérleteink folyamán aät tapasztaltuk, hogy a cis-izomer olajsav poliaminsó forráspont tartománya, azaz védőképessége növelhető, ha a sóképzési reakcióban a fenti sav helyett ezen anyagnak 8 szénatomnál alacsonyabb karbonsavakkal való keverékéit alkalmazzuk savkomponensként. Találmányunk célja olyan karbonsav poliamin sók előállítása, amely széles forráspont tartománnyal rendelkezik, demulgeáló és tisztító tulajdonságú, nehéz fém katalizátor mérgeket és vizet nem tartalmaz, tehát megfelel az olajipari korróziógáltló inhibitorokkal szemben támasztott követelményeknek. A találmány tárgya, karbonsav keverékek és poliamin reagáltatásából nyerít inhibitor előállítása, kőolajipari desztillációs, valamint továbbfinomító egységek korrózió védelméhez. Az inhibitort, a 18 szénatomos olefin karbonsavak 10 15 20 25 30 35 40 4R 50 55 60 2