159297. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiadiazol-származékok előállítására

•i 159297 4 mely S-l-(Y-amino)-2,i3-dilhidroxip'ropán-szárrnazékot, S-konfigurációjú (IV) általános képletű oxazolidint •— ahol Y jelentése a fent megadott és Z jelentése valamely, az oxazolidin-szintézisben felhasználható aldehid maradéka — vagy S-2,2'-metilén-bisz^3J(Y-amlno)-l,2-propándiolt képvisel. Az S konfiguirációjiú (III) általános képletű vegyületeket a következőképpen is előállíthatjuk: A (IV) általános képletű S-oxazolidin-vegyületet (V) általános képletű ciánimiddel reagáltatjuk, majd a képződött (VI) általános képletű terméket dikéndiklariddal vagy kéndikloriddal kezeljük, és a kapott (VII) általános képletű tiadiazol-közbenső termékek oldatához bázist adunk. A fenti képletekben X' morfolino-, piperidil-, hidroxipiperddil- vagy N-rövidszénláncú alkil-piperazinil-csoportot jelent, Y és Z jelentése a fent megadott. A reakciót előnyösen szerves oldószer, célszerűen dimetilformamid vagy etilacetát jelenlétében, melegítés vagy hűtés közben, előnyösen 0—100 C°-os hőmérséklettartományban hajtjuk végre. Az (V) általános képletű ciánimid-származékot úgy állíthatjuk elő, hogy morfolint, piperidint, hidroxipiperidin vagy valamely Nirövidszénláncú alkil-piperazint diciánnal reagáltatunk. Az R helyén hidroxil-csaportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületebet olyan (II) általános képletű vegyületekkel reagáltatjuk, amelyek kilépő csoporttá átalakított hidroxil-csoportot tartalmaznak. Ilyen vegyületek pl. az előbb említett diihidroxdpropán- vagy oxazolidin-származékok szulfonátjai vagy epoxidjai. Ha R helyén klóratomot is tartalmazó (I) általános képletű tiadiazol-származékokból és R1 helyén reakcióképes hidroxil-csoportot tartalmazó (II) általános kqpletű vegyületekből indulunk ki, az S-konfigurációjú (III) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a kiindulási anyagokat erős bázis jelenlétében reagáltatjuk. A reakciót előnyösen szobahőmérsékleten hajtjuk végre, egyes esetekben azonban a reakeióelegyet visszafolyatás közben forralhatjuk, vagy 0 C°-on is tarthatjuk. A reakciót előnyösen oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Oldószerként bármely közömbös anyagot, előnyösen poláros aprotikus oldószereket, pl. dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot, tetfaihidrofuránt, hexametilfoszforamidot, rövidszénláncú alkanolokat, vagy hasonló vegyületeket alkalmazhatunk; Sok esetbén előnyösnek bizonyult a könnyen beszerezhető, és viszonylag olcsó terc.butanol oldószer alkalmazása. A reakcióban erős bázisként alkálif émalkoxidokat vagy -hidroxidokat, előnyösen nátrium- vagy kálium-alkoxidokat vagy ^hidroxidot, vagy nátriumhidridet használhatunk. Ha az S-konfigurációjú (III) általános képletű szabad bázis olajos termék alakjában képződik, a vegyületet sójává, alakítva kristályos formában is elkülöníthetjük. Előnyösen az S-konfigurációjú (III) általános képletű vegyületek ásványi vagy szerves savakkal képezett sóit, pl. hidrakloridjait, szulfátjait, hiidrogénmaleátjait vagy egyéb sóit állítjuk elő. 5 Ha R helyén reakcióképes hidroxil-csoportot vagy alkárifémoxi-csoportot tartalmazó (I) általános képletű tiadiazol-származékokból, és R1 helyén kilépő csoporttá átalakított hidroxil-csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyülő letekből indulunk ki, az S-konfigurációjú (III) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a reagenseket előnyösen oldószerben reagáltatjuk. Kívánt esetben a reakeióelegyet visszafolyatás közben forralhatjuk. Oldószer-15 ként bánmely közömbös szerves oldószert, pl. poláros aprotikus oldószereket, így dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot, tetrahidrofuránt, hexametilfoszforamidot, 1—5 szénatomos rövidszénláncú alkanolokat, vagy hasonló vegyüle-20 tekét alkalmazhatunk. Az R helyén klóratomot, és X helyén morfolino-, piperidiL vagy piperazinil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket, 25 valamint az R helyén hidroxil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű tiadiazol-származékokat új eljárással állíthatjuk elő. A 3-morfolino-, 3-piperidil- vagy 3-piperazinil-4-klór-l,2,5-tiadiazol-szánmazékofcat úgy állíthatjuk elő, hogy 30 3,4-d.iklór-;l,2,5-tiadiazolt morfolinnal, piperidinnel vagy piperazinnal reagáltatunk. A reakciót előnyösen 80—150 C°-os hőmérséklettartományban, célszerűen kb. 100 C°-on hajtjuk végre. A morfolint, piperidint vagy piperazint 35 fölöslegben is, alkalmazhatjuk, amikor az oldószer szerepét is betöltik; a reakciót azonban egymagában szerves oldószerek jelenlétében is végrehajthatjuk. 40 A fenti vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy első lépésiben a 3-íhelyzetű klóratomot (/?,(S'-.dihidroxi)-dietilamíino-csoportra cseréljük, majd a második lépésben a kapott terméket egy ekvivalensnél kevesebb szuMomlhalőgenid-45 del reagáltatjuk, s ezután bázissal kezeljük. A reakciót szobahőmérséklettől a gőzfürdő hőmérsékletéig terjedő hőmérséklettartományban hajthatjuk végre. A fenti reakcióval a 3-as helyzetben morfolino-csoportot alakítunk ki. A reak-50 cióban bármely ismert szulfonilhalogenidet felhasználhatunk, előnyösen azonban a szulfoniloxialkaiHiinok előállításánál ismertetett vegyületeket alkalmazzuk. Bázisként bármely alkalikus vegyületet felhasználhatunk, előnyösen 55 azonban, nitrogéntartalmú szerves bázisokat, pl. piridint, lutidint, vagy hasonló anyagokat alkalmazunk. Hasonló módon alakíthatjuk át az S-konfigurációjú (III) általános képletű végtermékek 3-as helyzetű klór atom ját morfolino-cso-60 porttá. Az R helyén hidroxil-csaportot tartalmazó (I) általános képletű kiindulási anyagok előállítása során valamely 3-X-4-klór-l,2,5-tíadiazolt szerves oldószerben, pl. 1—5 szénatomos rövid-65 szénláncú alkanolban, vagy legföljebb 50% 2