159276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanilhidrazonok előállítására

159276 15 18 15. példa: Összetétel: 19,6 g (0,144 mól) aiminoguanidin-bikarboná­tot 30 ml vízben szuszpendálunk és 30,75 ml 6,15 g sósavval (0,19 mól) hidrokloriddá alakít­juk. Az átlátszó oldatot 125 ml metanolban ol­dott 25,42 g (0,1 mól) p-(N'-benzilureido)-benz­aldehiddel reagáltatjuk és 10 órán át 70°-o'j vízfürdőben keverjük. Szűrjük, bepároljuk és a maradékot 100 ml etanölból kikristályosítjuk, így a (20) képletű p-(N'-benzilureido)-foenzalder­hidguanilhidrazon4iidrokloridot kapjuk. Op. (143) 149°. A kiinduló anyagiként alkalmazott p-(3SF-*ben­zilureido)-benzaldehidet a következő módon ál­líthatjuk elő: 39,04 g (0,2 mól) p-nitrobenzaldehid-etilén­acetált tetrahidrofuránban platinaoxid-fcatalizá­tor jelenlétében hidrálunk. A hidrálást körül­belül 40 perc után befejezzük. Az így keletke­zett, viszonylag bomlétoony p-aimino-<benzalde­hid-étilénacetált nem különítjük el, hanem a következőképpen dolgozzuk fel tovább: A tetrahidrofurán oldatot leszűrjük a plati­náról* körülbelül 150 ml-re besűrítjük és jeges­vizes hűtés mellett cseppenként hozzáadunk 150 ml tetrahidrofuránban oldott 29,29 g ben­zilizocianätot. Íi6 órán át szobahőmérsékleten keverjük, miközben az aoétál csoport a jelen­levő víz következtében hidrolizál. Vákuumban való besűrítésnél beáll a kristályosodás. A kris­tályokat leszívatjuk és így kapjuk a p-(N'-ben­zilureido)-benz:alde(hidet. Op. 163—168°. 16. példa: 5,7 g (0,02 mól) p-(N'-metil-tioureido)-benzal­dehid-giuanimidíazon-^hidrdkloridiot 200 ml 2-n nátronlúgban szuszpendálunk, miközben a bá­zis gyorsan leválik. Keverés köziben 4ö°-on hoz­zácsepegtetünk 35 ml 30%-os hidrogénszuper­oxidot és további 3 órán át 40°-on tartjuk. 5 percre 70°-ra melegítjük, lehűtjük, a kristályo­kat leszívatjuk és vízzel, majd etanollal mos­suk. Az így kapott nyers bázist (op. kb. 205°) kevés 50%-OÍS etanolban szuszjpendáljulk és né­hány csepp métánszulfonsavval a savanyú re­akciót megindítjuk. Kevés alkoholt adunk hoz­zá kb. 25 ml-re besűrítjük és 30 ml etanolt adunk ismét hozzá, mire megindul a kristályo­sodás, így kapjuk a p-<(N'-metilureido)-benzal­dehid-guanilihidrazon-metánszuMonátot, amely a 6. példában leírt termiékkel azonos. Op. 206— 208°. 17. példa: 50 mg aktív anyagot tartalmazó tablettákat például a következő összetételiben és a követ­kező módon állíthatunk elő: p-(N'-metilureido)-benzaldeíhid­-gUanilhidrazonHhidroklorid 50,0 mg tejcukor 70,0 mg búzakeményítő 45,0 mg zselatin 4,0 mg marantakeményítő 20,0 mg magnéziumsztearát 1,0 mg tálikum 10,0 mg 200,0 mg Előállítás A p-(N'-metiIureido)-benzaldehid-guamlhidra­zon-hidrokloridot tejcukorral és búzakéményí­tővel homogénen elkeverjük és a keveréket 0,5 mm lyükátímérőjű szitán átbocsátjuk. Zselatint tízszeres mennyiségű vízben feloldunk, a por­keveréket ezzel az oldattal egyenletesen meg­nedvesítjük és addig gyúrjuk, amig egy plasz­tikus massza nem keletkezik. Ezt 3 mm lyuk­átmérőjű szitán átnyomkodjük, maximum 45°­on szárítjuk és ezt követően egy 1,5 mm lyuk­átmérőjű szitán átbocsátjuk. Az így kapott granulátumhoz maranta-keményítőt, magnézi­umszteará'tot és talkumot finom formában hoz­zákeverünk és újbóli homogenizálás után a szokásos módon osztórovátkával 'ellátott 200 mg súlyú és 8 mm átmérőjű tablettákká pré­seljük. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás I általános képletű guanilhidrazo­nok előállítására, amely képletben R adott eset­ben helyettesített szénhidrogén-gyököt, X oxi­gén- vagy kénatomot ós Ph fenilén-cs oportet jelent, azzal jellemezve, hogy II képletű vegyü­letben — ahol R, X és Ph a fent megadott jelentéssel bírnak és Y egy guánilhidrazon­csoperttá átalakítható csoport, az Y^t guanil­hidriazon-esoporttá alakítjuk, vagy III képletű vegyületben — ahol Ph a fent megadott je­lentésű és/ Z egy N'-R-ureido-csoporttá átala­kítható csoport, mimellett R az előzőekben megadott jelentésű — Z-t egy N'^R-ureido­csoporttá alakítjuk, és kívánt esetben a kapott vegyületekben a helyettesítőket a végtermékek keretén belül átalakítjuk és/vagy a kapott só­kat szabad bázisokká vagy a kapott szabad bázisokat sóikká alakítjuk. (Elsőbbsége: 1968. április 4.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatc­sítási módja, azzal jellemezve, hogy IV kép­letű vegyületet —• ahol R, Ph és X az 1. igénypontban megadott jelentésű —, vagy an­nak egy reakcióképes oxoszármazéfcát, guanil­hidrazinnal vagy annak egy sójával alakítjuk át. (Elsőbbsége: 1968. április 4.) 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 s

Next

/
Thumbnails
Contents