159276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanilhidrazonok előállítására

159276 6 lönösen gyógyászatilag alkalmazható savakat használhatunk, pl. halogénhidrogénsavakat, például sósavat vagy brámhidrogénsavat, salétromsavat vagy tioeiánsavát, kén- vagy foszforsavakat, vagy szerves savakat, mint bangyasavat, ecetsavat, propionsaívat, glikolsavat, tejsavat, piroszőlősavat, maílomsavat, borostyánkősavat, maleinsavat, fumársavat, almiasavat, barkősavat, citromsavat, aszkorbinsiavat, hidroximaleirasavat, dihidroximaleinsavat, benzoesavat, fenileoetsavat, 4-amino-benzoesavat, 4--hidiroxi-benzoesavat, antranilsavat, fahéjsavat, maindulasiaivat, szálicilsavat, 4-ctminoHSizaliciäsavat, 2-fenoxibenzoesavat, 2~áeetoxi-benzo!esavat, miétáinszulfonsavat, etánszuílfonsav, hidroxietánszulfonsavat, benzolszulfonssavat, p-toluol-szulf onsavat, embonsavat, naftalinszulf onsavat vagy szu'lfanilsavat, vagy .metioinint, triptofánt, lizint vagy arginint. Az új vegyületek ezen vagy más sói, mint pl. pilkrátjai vagy perklorátjai a kapott szabad bázisok tisztítására is szolgálhatnak, miközben a szabad bázisokat sókká alakítjuk, ezeket elkülönítjük és a sókból a bázisokat újból felszabadítjuk. Az új vegyületek szabad formái és sói közötti szoros kapcsolat követkéziében mind az előzőekben, mind a következőkben szabad bázisokon értelem ós cél szerint, adott esetben a megfelelő sókat is érteni kell. A találmány az eljárás azon kiviteli módjait is magában foglalja, amelyek szerint az eljárás valamely fokán közbeeső termékként kapott vegyületből indulunk ki és a hiányzó eljárási lépéseiket végrehajtjuk, vagy amelyeknél egy kiinduló anyagot az adott reakciófeltételek mellett képezünk, vagy amelyeknél valamely reakciókomponens adott esetben sója alakjában van jelen. így például V kópletű vegyületeket, amely képletben R, X és Ph a megadott jelentéssel bírnak, vagy ezek reakcióképes oxo-sizármazékait, guanilhidrazinnal átailakítunk. Eközben pl. a fent megadott előnyös reafcciófeltételek között, közbeeső termékként a II képletű vegyület .keletkezik, amely azután a találmány szerint a guanilhidrazinnal reagál. A kiinduló anyagok ismertek vagy amennyiben újak, ismert módszereik szerint állíthatók elő. A még új kiinduló anyagok, mindenekelőtt az N'-R^ureido- illetve N'-R^tioureido-benzaldehidék és acetáljaik, így etilénaeetálolk ugyancsak a jelen találmány tárgyát képe^ zik. Ezek a vegyületek önmagában ismert módon kaphatok, ha egy amindbenzaldehidet vagy annak reakcióképes funkciós oxo-szármíazékát R-izocianáttai vagy R-izotiocianáttal átalakítjuk. Az új vegyületek pl. gyógyszerészeti készítményeik formájában használhatók fel, amelyek az aktív hatóanyagot szabad formában vagy 65 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 gyógyászatilag alkalmaizható sói alakjában enterális vagy parenteráliis felhiasanálásra alkalmas gyógyszerészeti, szerves vagy. szervetlen, szilárd vagy folyékony vivőainyaggal keverve tartalmazzák. Ilyen felhasználásra olyan anyagok jönnék számításba, amelyek a vegyületékkel nem reagálnak, így pl. víz, zselatin, liaktóz, keményítő, szteairilalkohol, magnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkotioliok, gumi, propilénglikol, vazelin, vagy más ismert gyógyszerhordozók. A gyógyszerészeti készítmények pl. tabletták, drazsék, kapszulák, kúpok vagy folyékony formában mint oldatok (pl. mint elixír vagy szirup), szuszpenziók vagy emulziók fordulhatnak elő. Adott esetben ezek sterilizálva lehetnek és/vagy kísérő anyagokat, így konzerváló-, stabilizáló-, nedvesítő- vagy emulgáló szereket, oldásközvetítőket vagy az ozmózisos nyomás megváltoztatásaira sókat esetleg puffereket tartalmaznak. Tartalmazhatnak még más gyógyászatilag értékes anyagokat is. A gyógyszerészeti termékeket a szokásos módszerek szerint állítjuk elő. A gyógyszerészeti termékek, mindenekelőtt a vérnyomás csökkentésére enterális, pl. orális adagolásra szolgáló készítmények előnyösen körülbelül 1—60:% aktív hatóanyagot tartalmazinak vagy dózisegységenként 5—150 mg, különösein 20—60 mg hatóanyaggal készülnek. A" vivőanyag mennyisége tág. határok között mozoghat és főként az adagolás módjától függ. A napi adag az adagolási formából és a betegeik egyéni szükségleteitől függ, amelyet a kezelőorvos könnyen meghatározhat. Példaképpen 1—3 egyes adagot említünk meg. A találmány egy, a vérnyomás csökkentésére illetve a szívizom összehúzó erejének növelésére szolgáló eljárást is magában foglal, amelyet az jellemez, hogy melegvérű élőlénynek az I képletű vegyületeknek megfelelő hatóanyagot például gyógyszerészeti készítmény alakjában beadagoljuk. A következő példák a találmány megvilágítására szolgálnak, anélkül azonban, hogy azt korlátoznánk. A hőmérsékletértékek Celsius-fokoban vannak megadva.. 1. példa: 19,6 g (0,144 mól) aminoguanidin-bikarbonátot 30 ml vízben szuszpendálunk és . 31 ml 6,15 n (0,19 mól) sósavat adunk hozzá. A keletkező átlátszó oldathoz 22,22 g (0,1 mól) 125 ml metanolban szuszpendált p-(N'-metilureido)-benzaldehid-e'tilénaeetált adunk. Rövid idő múlva bekövetkezik az oldódás 10 órán át 70°on (visszafolyató hűtő) keverjük, szűrjük és hűtjük, amire azonnal mégindul a kristályosodás. A kristályokat leszívatjuk, 80 ml vízben szuszpendáljuk, újból leszívatjuk és etanolban feloldjuk és etanol-etilacetát 1 : 1 arányú keverékének hozzáadása által kristályosítjuk, így (6) képletű p-(N'-metilureido)-benzaldehid-guanüfaldrazon-hidrokloridot kapunk, 3