159271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különösen poligám rovarok elleni védelemre, illetve azok irtására kémiailag aktív, elsősorban hormonhatású szekszuális úton terjesztett anyagok segítségével

3 159271 4 vétlen érintkezés útján meggátolják az oociták embrionális és posztembrionális fejlődését. Az említett vegyületek felületre felvive 2—10 hónapon belül áthatolnak a membránon, a kutikulán, a viaszon és a tojások corionrétegén. A lárvára felvitt anyag már 0,001 /xg-os mennyiségben fejlődési zavarokat okoz, ennek következtében a lárvák már a metamorfózis periódusában elhalnak. A fenti alkalmazási formában a vegyületeket beszórással vagy aeroszolos úton juttathatjuk a kezelendő egyedekre. Ekkor azonban a vegyületek legnagyobb előnye — vagyis nagy hatásuk — kihasználatlan marad, továbbá a külső környezet körülményeinek (napfény, hőmérséklet, nedvesség) hatására a vegyület aktivitása megszűnik, vagy — mivel a rovarok gyakran teljesen megközelíthetetlen helyen (leveleik alsó oldala, fakéreg, fa, talaj) tartózkodnak — a vegyület ki sem tudja fejteni hatását. Ha a vegyületekkel lárvákat kezelünk, a kezelés természetesen nem érinti a teljes állományt, a felnőtt egyedek ugyanis megtartják teljes életképességüket, és szaporodóképességüket csupán 2—3 nagyságrenddel nagyobb dózisok (0,1—1 /xg) befolyásolják. A folyó kutatás keretein belül Williams és Sláma (1966), Riddiford és Williams (1967), továbbá Massner, Sláma és Landa ismertette a fenti vegyületek alkalmazását nőstények érintkezés útján végrehajtott sterilizálására. Ezeket az anyagokat mindeddig az ott leírt, az inszektteidek esetén szokásos módszerekikel juttatták a rovarokra-, s így nem értök el kielégítő eredményeket. Az említett nagyhatású anyagok gyakorlati alkalmazása tehát mindmáig megoldatlan probléma maradt. A találmány tárgya eljárás elsősorban poligám rovarok irtására, ill. a rovarok kipusztítására, nemi úton ható kémiai vegyületek, elsősorban hormonális hatású szerek alkalmazásával. A felnőtt egyedéket, elsősorban a laboratóriumi körülmények. között tenyésztett hímeket megfertőzzük a hatóanyagokkal, majd az egyedeket visszaengedjük természetes környezetükbe, ahol a megfertőzött rovarok párosodás vagy érintkezés útján kellő mennyiségű hatóanyagot juttatnak a többi egyedékbe, elsősorban a nőstényekbe. így ez a fertőzés az összes, a megfertőzött hímekkel érintkezett nőstények által rakott tojásra kihat, és a tojások elveszítik fejlődőképességüket. A rovarok nemi sterilizálásán alapuló rovarirtás már ismert. Az ismert eljárások a rovarirtást steril hímek felhasználásával oldják meg. párosodás útján — hatékony mennyiségben átvihetők a kezeletlen egyedekbe. A rovarok irtása és kipusztítása céljából a kiirtandó faj egyedeiből mesterséges tenyészetet képezünk. A felnőtt egyedeket elkülönítjük a lárváktól (szabályszerű tojáselvétel útján azonos korú, homogén rovarállományt hozunk létre), és felületükre aeroszol, beporzás, vagy adott esetben emulzió formájában hatóanyagot viszünk fel (10—1000 wg specifikus hormonanalóg egyedenként). Száradás, és a kutikulán keresztül történő abszorpció után (15 perc) a kezelt egyedeket kiengedjük a védendő területet veszélyeztető rovarállomány közé. A kezelt rovarok testében felhalmozódott hatóanyag megtartja hatékonyságát, és egyszerű érintéssel, vagy párosodás esetén a himek ejakulátumával együtt átadható a nem- kezelt egyedeknek. A hatóanyag még nagy adagokban sem csökkenti a kezelt egyedek életképességét, ellenkezőleg, fokozza azok párosodási készségét (Zdárek, 1967). A kémiai sterilizálószerekkel, vagy gamma-sugárzással sterilizált hímekkel ellentétben, a jelen esetben a sterilizálás nem sérült spermák átvitelével jön létre, hanem a kezelt egyedek hatékony mennyiségű hatóanyagot adnak át. A találmány tárgyát képező eljárás szerint tehát hatóanyaghordozó rovarokat hozunk létre, amelyek a hatóanyagot életterükön belül átadják a rovarállománynak. A mesterségesen tenyésztett rovarok kezelése során nem szükséges a nőstényeket elkülöníteni, ugyams megfelelő dozírozás esetén a nőstények is hatóanyagot vehetnék fel. Természetes körülmények között a hatóanyag átadásában természetesen a hímek játszanak elsőrendű szerepet, ugyanis azok párosodás céljából felkeresik a nőstényéket. A kezelt hímekkel történő párosodás útján a nőstények kellő mennyiségű x hatóanyagot vesznek fel, és a hatóanyag a nőstények testében teljes aktivitását megtartja. Ezek a nőstények ezután — tekintet nélkül arra, hogy nem kezelt hímekkel is párosodtak-e — olyan tojásokat raknak, amelyeik csírái már embrionális állapotban is fejlődésképtelenek. Ha a hímekre kisebb mennyiségű hatóanyagot (1 /ig vagy annál k;söbb érték) viszünk fel, úgy a nőstényekbe átvitt hatóanyag mennyisége is csökken. Ekkor, a tojások egy bizonyos hányada kikel. Az így létrejött lárvák azonban genetikailag sérültek, és még a lárva kifejlődése előtt (II. és III. stádium) elpusztulnak. A csatolt 1. és 2. ábrán a metiliarnesoát-dihidroklorid tojások embrionális fejlődésére kifejtett gátló hatását mutatjuk be kontrollanyaggal összehasonlítva. Különböző mennyiségű hatóanyaggal megfertőzött 24 órás Pyrrhocoria apertus levé'ltetű egyedek tojásait vizsgáltuk. Az y tengelyen a ki nem kelt tojások arányát, az x tengelyen a kísérletékben felhasznált konceíritráció-viszonyokat tüntettük fel. Az A találmány szerint azonban a rovarok sterilizációs irtását nagyihatásúi rovarhorman-analóg vegyületek felhasználásával végezzük. A kémiai sterilizálószerekkel ellentétben, ezek a vegyületek nem hatnak a gonádszövetekre. A vegyületek igen hatékonyan gátolják az embriagenazist, ezen kívül a rovarok testiébe behatolva hatékonyságukat hosszú ideig megtartják, és — elsősorban a megfertőzött rovarokkal történő 55 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6U 2