159270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes polimeremulziók előállítására

11 vagy tragantgumi, Ezeket;a segédanyagokat a szokásos emulziós polimerizációs eljárásokiban szükséges mennyiségben, vagyis a polimer emul­zióra számítva 0,1—2,0,súly%-nyi mennyiségben alkalmazzuk. 5 A monomer előemulzió előállításánál egy specifikus, emelt vagy alacsony hőmérsékleti érték vagy hőmérsékleti intervallum betartása nem döntő. A tényleges helyzet az, hogy a monomer előemulziót a legtöbb esetben környe- io zeti hőmérsékleten, vagy ennek közelében (kb. 25 C°-on) állítjuk elő. Az előemulzióban levő monomert vagy mono­mereket katalitikus mennyiségben jelenlévő, 15 szokásos mennyiségben jelenlevő ismert szabad­gyökös polimerizációs katalizátorral vagy kata­lizátorrendszerrel polimerizáljuk (ezeket a sza­bad gyökös polimerizációs katalizátorokat ad­díciós polimerizációs katalizátornak, vinilpoli- 20 merizációs katalizátornak, vagy poliimerizációs iniciátomak is nevezhetjük). A katalizátorok célszerűen, de nem feltétlenül szükségszerűen teljesen vízoldhatók. A katalizátorok közül megemlítjük a szervetlen peroxidokat, mint a 25 hidrogénperoxidot, alkálifém (pl. nátrium-, ká­lium- vagy lítium-) és ammóniumperszulfáto­kat, -perf oszfátokat. és perborátokat, azonitri­leket, mint az a,ia-azobisz-izobutironitrilt és olyan redox rendszereket, amelyeik hidrogénper- 30 oxid, t-butilhidroperoxid, vagy hasonló peroxi- ' dok és valamely vassó, titánső, cihkformalde­hidszuifoxilát vagy nátriumformaldehidszulfoxi­lát, valamely alkálifém vagy ammóniumper­szulfát, -borát vagy -perklorát és valamely al- „5 kálifémíbiszulfit, mint nátriummetBibiszulfit, továbbá Valamely alkálifémperszulfát és vala­mely arilfoszfinkar'bonsav, mint benzolfoszfin­karbonsav stb. keverékéből állnak. 40 A szokásos technológiai gyakorlattal egye­zően a polimerizációs katalizátor mennyiségét úgy állítjuk be, hogy a legkisebb katalizátor fogyás mellett a monomerek teljes konverziója megvalósítható legyen. így pl. a monomer elő­emulzió összsúlyára számítva 0,3—-0,5 súly% perklorát, pl, ammóniumiperklorát és közel:azo­nos mennyiségű biszülfit, mint nátriummetabi­szulfit keverékét, célszerűen pedig 0,4 súly% perklorát és 0,4 súly% biszülfit keverékét al­kalmazzuk. . . , A polimerizációs katalizátor összes alkalma­zott mennyiségét illetően semmiféle megszorí­tás nincsen, az egyetlen feltétel az, hogy a tel­jes konverzióhoz szükséges mennyiséget alkal- 55 mázzuk. Előnyösen úgy járunk el, hogy opti­mális szilárdanyagtartalmú stabil polimer emul­ziókká történő átalakításnál a katalizátor ösz­szes mennyiségének körülbelül 10%-át, célsze­rűen pedig 15—20%-át ahhoz a vizes közeghez ^° adagoljuk, amelybe a monomer előemulziót be­keverjük, éspedig a katalizátort a monomer elő­emulzió beadagolásának megkezdése előtt adjuk a vizes közeghez. P5 12 Redox-típusú .katalizátorrendszer felhaszná­lásával lehetővé válik az, hogy az oxidálószert, pl. ammómumperszulfátot a felületaktívszert tartalmazó vízben a monomer előemulzió készí­tése előtt oldjuk, majd ezután keverjük hozzá a redukálószert, az oxidálószert tartalmazó mo­nomer előemulzióval együtt ahhoz a vizes kö­zeghez, amelyben a polimerizáició végbemegy. -Mint a fentiekben már megemlítettük, a ta­lálmány szerinti új eljárás polimerizációs mű­veletét szakaszosan vagy folyamatosan az elö­emulzión'ak a vizes közeghez történő bekeveré­sével végezzük, célszerűen pedig az előemulzió­val együtt a katalizátor vagy katializátorrend­szer megmaradt mennyiségét is beadagoljuk. A vizes közeg mennyisége — amelyhez- az előemulziót adagoljuk —• attól függ, hogy a kész polimerizációban milyen végső szilárd­anyagtartalmjat kívánunk elérni. Így pl. 70% szilárdanyagot tartalmazó polimer emulziónál a rendszerben jelenlevő teljes vízmennyiség (a monomer előemulzió, a katalizátor, sőt egyes esetekben a felületaktívszer víztartalma) a tel­jes poliimeremulzióra számítva klb. 30%, 60% szilárdanyagtartalmú polimer emulziónál a tel­jes emulzió 40 súly%-a vízből áll stb. A polimerizáció hőmérséklete általában szo­bahőmérséklettől vagy ennél alacsonyabb hő­mérsékleti értéktől klb. 80 C°-ig vagy e feletti hőmérsékleti értékig terjed, célszerűen pedig 30 C° —!60 C° között van. Ez attól függően vál­toztatható, ahogy a polimerizáció a teljes át­alakulásig előrehalad. A polimerizáció teljes vagy egyik részfolyamata , közben vákuumot, atmoszférikus nyomást vagy megemelt nyo­mást alkalmazunk és a reakcióban alkalmazott monomerektől és katalizátortól függően adott esetben iners atmoszférát, pl. nitrogén- vagy széndioxid-atmoszférát tartunk fenn. Így pl. a legalacsonyabb forrpontú monomer forrpont­hőmérséklete alatt 10 C°-nál vagy még ma­gasabb hőmérsékleten a forrponthoz közel a polimerizációt rendszerint iners atmoszférában végezzük. ......... „ ... , ..;,...' A monomer előemu'lziónak és a katalizátor­nak a vizes közeghez történő adagolási ideje, valamint a teljes reakcióidő tág határok között változhat és az alkalmazott hőmérséklettől, va­lamint nyomástól függ. Számításba kell venni ezenkívül a felhasznált monomereket és kata­lizátorokat, a kitűzött konverziós fokot, a vég­termék szilárdanyagtartalmát stb. A monomer előemulziót azonban általában olyan sebesség­gel adagoljuk a vizes közeghez, hogy a. poli­merizáció folyamatosan végbemenjen anélkül, hogy a közegben a reagálatlan monomer meny­nyisége felszaporodnia, Ez úgy érhető el, hogy pl. a monomer előemulziót 2—8 óra vagy en­nél hosszabb idő leforgása alatt adagoljuk a vizes közeghez. Az adagolást célszerűen 4—6 óra leforgása alatt végezzük a katalizátor ada­golását is beleértve. A katalizátor rendszerint 6

Next

/
Thumbnails
Contents