159243. lajstromszámú szabadalom • Rugalmasan megtámasztott állóérintkezőrendszer villamos kapcsolókészülékekhez

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADAL LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Ml 159243 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1968. I. 24. Közzététel napja: 1971. II. 06. Megjelent: 1972. III. 30. (VI—596) Nemzetközi osztályozás: H 01 h 13/12 V; •*«*• * Feltalálók: Molnár Ferenc villamosmérnök, Budapest, Dani Gábor osztályvezetői Budapest, Halmos László főtechnológus, Vecsés, Palkó Gábor próbatermi techn., Budapest, Kiss Tibor techn. o. v., Budapest Tulajdonos: Villamos Berendezés és Készülék Művek, Budapest Rugalmasan megtámasztott állóérintkező-rendszer villamos kapcsolókészülékeikhez i A találmány villamos kapcsolókészülékek olyan álló érintkező rendszereire vonatkozik, amelyek az áram tartós vezetésére szolgáló főérintkezőt, valamint az áram megszakítására szolgáló íwhúzó ériiitikezőt tartaikniaznak ós az 5 érintkező nyomóerő létesítése céljából az álló érintkezők vannak rugózva. Az Miúzó érintkezők a főérihtkezőket védik a villamos ív roncsoló hatásától oly módon, hogy bekapcsoláskor előbb érintikeznek, kicsiapáskor io pedig később válnak szét, mint a főérintkezők. Ennek -következtében villamos w csak az ívhúzó érintkezőikön keletkezik. A kapcsolás folyamán az érintkezők, érintkezésük után, nyomórugóik ellenében egy bizonyos rugózott utat 15 tesznek meg. Akár az álló, akár a mozgó érirítkezőrendszer készíthető rugózással, de ha az álló^érintkezők vannak rugózva, akkor a mozgó érintkező rendszer egyszerűbb kiviteliben és kisebb tömeggel készíthető, ami a 20 gyors kikapcsolás érdekében előnyös. Ha az álló érintkezők vannak rugózva, akkor érintkezés után az álló érintkezők mozdulnak el a rugózott útnak megfelelően. Ebben az esetben a mozgó ívhúzó érintkezőnek a mozgó főérint- 25 kezőtől függetlenül elmozdíthatónak kell lenni, mert az ívhúzó érintkezők érintkezése után az álló ívhúzó érintkező a mozgó ívhúzó érintkezővel együtt elmozdul, míg az álló főérintkező-. nek helyben kell maradnia és csalfa mozgó fő- 30 érintkezővél való érintkezés után szabad elmozdulnia. Az ismert megoldásoknál az álló főérintkező és az álló ívhúzó érintkező egymástól függetlenül elmozdítható és az érintkező nyomóerőt a két érintkezőnél egy-egy nyomórugó tjázfösítja. Ezeknek a megoldásoknak hátránya, hogy az állóérintkező rendszerhez két, külön-külön eimozdíthatóan ágyazott érintkező és két érfinír kező nyomórugó szükséges, ami az érintkezőrendszer szerkezetét és szerelését komplikálja. A találmány célja az ismert megoldások hátrrányainak kiküszöbölése és az érintkezőrendszer egyszerűsítése. A találmány szerinti megoldásnál a főérintkező és az ívhúzó érintkező egymással merev kapcsolatban van, úgy vannak ágyazva, hogy a merev kapcsolat ellenére az ívhúzó érintkező a főérintkezőtöl független kapcsolási elmozdulásra képes és a két érintkező nyomóerejét egyetlen rugó biztosítja, amelynek támadási pontja a főérintkező és az ívhúzó érintkező között van. A találmány szerinti áUóéiúntkező elrendezés példaként! kiviteli alakjait a rajzokon mutatjuk be. Az 1. ábra az egyik példlakénti kiviteli oldalnézetét mutatja az érintkezők nyitott állapotában. ....'....,., 159243