159196. lajstromszámú szabadalom • Bitumenfúvatási eljárás

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. V. 08. (OE—132) Ausztriai elsőbbsége: 1968. VII. 25. (A 7210/68) Közzététel napja: 1971. II. 06. Megjelent: 1972. IV. 30. 159196 Nemzetközi osztályozás: C 10 c 3/04 Feltalálók: Senolt Johann mérnök, Tomaschko Heinrich mérnök, Palvik Georg mérnök, Wien, Ausztria Tulajdonos: Österreichische Mineralölverwaltung Aktiengesellschaft, Wien, Ausztria Bitumenfúvatási eljárás Mint ismeretes, a bitumenfúvatási eljárás tetszőleges keménységű ásványolaj bitumenek előállítására szolgál lágy ásványolaj lepárlási maradékokból, pl. ún. lágy bitumenből. Ezen ismert eljárás lényege abban van, hogy a fúvató reaktorba behelyezett lágy bitumenbe levegőt fúvatnak be, és finoman diszpergálják. A legkedvezőbb reakcióhőfok függ a behelyezett ásványolaj lepárlási maradékok mindenkori öszszetételétől, és általában mintegy 250 C° körüli. Minthogy azonban a fúvatási folyamat exoterm jellegű, ä képződő reakcióhő a kezelt anyag hőmérsékletének igen gyors emelkedését eredményezi, úgyhogy a kívánt reakció-hőmérsékletet meghaladó hőfokviszonyok adódnak, és ez a körülmény a végtermék minőségének tekintélyes mértékű károsodásához vezet. E magas hőmérséklet esetében mindenekelőtt karbénok és karboddok képződésével kell számolnunk, amelyek köztudomásúan nem kívánatosak, és ezért mindenképpen szükséges, hogy a keletkezett reakció-hőnek valamilyen elvezetéséről gondoskodjunk. A találmány olyan bitumenfúvatási eljárás, amelynél a fúvató reaktor belsejét a fúvatás folyamata alatt a levegőbefúvó vezetékbe való vízbetáplálás segítségével hűtjük. Az eddig ismert ilyen jellegű eljárások esetében a fúvatóreaktor belsejének megfelelő hűtését el lehetett ugyan érni, mégis e módszerek igen tekintélyes hátrányokkal jártak. Mindenekelőtt azért, mert ä levegőbefúvó vezetékben uralkodó nagymértékű áramlási sebesség követ-5 keztében — amely sebesség általában 40—60 m/sec közötti nagyságú szokott lenni — a befecskendezett vizet a fúvatólevegő folyékony halmazállapotban magával ragadta, és rávitte a kezelendő anyag felületére. Ily módon a víz-10 részecskék folyékony állapotban a forró bitumennel kerültek érintkezésbe, ami a vízrészecskék igen gyors, szinte robbanásszerű elgőzölgé^ sét, ezáltal a kezelendő anyag minőségbeli egyenetlenségét, nem ritkán pedig a fúvató reaktor 15 tartalmának habzás formájában való kifutását eredményezte. Ez utóbbi jelenség különösen akkor lép fel, ha a levegő-befúvó vezeték egyes helyein víz-összegyülemlések képződnek, amelyek azután a fúvatás művelete során hirtelen ä 20 forró reakciótermékkel érintkezésbe kerülnek. Az ismert eljárások említett hiányosságait a találmányunk szerint oly módon küszöböljük ki, hogy a hűtésre szolgáló vizet a fúvató reaktor 25 belsejéből történő hőelvonás segítségével már a levegő-befúvó vezetékben elgőzölögtetjük, és így már gőz formájában vezetjük a fúvató reaktor belsejébe. Ily módon közvetlen érintkezés a forró bitumen, valamint a folyékony halmazálla-30 pótban levő víz között nem következik be, és ez-159196