159136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2,5-tiadiazol-származékok előállítására
13 159136 14 punk, op.: 130—132 C°. (a)22D = 4-15,6°, c = 2,3%, metanolban. Elemzés (C9 H 16 ClN 3 0 2 iS) • C4 H 6 0 6 képletre: Számított %: C=38,7 H—6,51 Cl=10,4 N=12,3 S=9,39 Talált %: 38,5 5,70 10,7 12,2 9,18 B. lépés: Az A. lépésben kapott tartarátot az 1. fejezet B. lépésében leírt módon a szabad bázissá alakítjuk, és a bázist átkristályosítjuk. (—)^3-Klór-4-(3-terc.butalamino-:2-4iidroxiprapoxi)-l,2,5-tiadiazolt kapunk, op.: 58—00 C°. C. lépés: A di-[(—)^(!3-klór-4n(3-teriCjbutilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadiazol]-(+)-tartarát elkülönítésekor kapott anyalúgokat és mosófolyadékokat a 3. fejezetben leírt módon dolgozzuk fel. (+)-3-Klór-4-(3-terc.!butilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadiazolt kapunk. 9. fejezet (+) és (—)-3-Klór-4^(3-terc.butilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadiazol elkülönítése O,0-dibenzoil^(+)-borkősa:wal A. lépés: Az 1. fejezetben leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy 0,0-di-p-toluoil-(—)-jborkősav helyett 0,0-dibenzoil-(4-)-^borkősavat alkalmazunk. Ennek megfelelően 5,3 g (0,02 mól) (±)-3-iMór-4H(!3-terc.butilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadiazol 20 ml vízmentes etanollal készített oldatához 45 ml vízmentes etanolban oldott 7,5 g (0,02 mól) O,0-dibenzoil-(4-)-'borkősaivait adunk, és az elegyet 2 napon át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. 1,7 g szilárd anyagot kapunk, op.: 177—1.78 C°, (afts = —42,9°, c = 1,55% etanolban. Vízmentes etanolos átkristíály-osítás után, 1,35 g di-[(—)-3-klór-4-(3-terc.butilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5--tiadiazol]-0,0-dibenzorl-(4-)-tartarátot kapunk, op.: 177,7—-17ß^2 C° (bomlás), (a)22D = —44,6°, c = 1,24%, metanolban. B. lépés: Az A. lépésben kapott sót 50 ml dietiléter és 50 ml, 1 g nátriumkarbonátot tartalmazó víz elegye között megosztjuk. Az elegyet erélyesen összerázzuk, majd a rétegeket elválasztjuk és a vizes réteget dietiléterrel négyszer mossuk. Az éteres oldatokat egyesítjük, vízzel mossuk és bepároljuk. A kapott nyers bázist Skellysolve B-<ből átkristályosítjuk. 600 mg (—)-3-klór-4-(3-terc.butilamino-2-hidroxipropoxi)-1,2,5-tiadiazolt kapunk, op.: 59,5—60,5 C° (a)22 D = 7,16°, c = 3,5%, metanolban. Ha az anyalúgot a 3. fejezetben leírt módon dolgozzuk fel, ,(+)-3-klór-4-(3-terc.butilamino-i2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadiazolt kapunk, op.: 59—60 C°. 10. fejezet (—) és (4-)-3-Klór-4j(3-terc.ibui tilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadiazol elkülönítése 0,0-di-5 benzoil-(+)-borkősavval Az 1. fejezetben leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy O,0-di-p-toluoil~ -b(—)-borkősav helyett 0,0~dibenzoil-(4-)^bor-10 kősavat alkalmazunk. (—) és (4-)-3-Kl(ór-4-{3--terc.1 butilamino-2Hhidroxipropoxi) J l,2,5-tiadiazolt kapunk. 15 1A. példa 3-Morfolino-4-(3-terc.butilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadiazol-hidrogén-maleát 20 5,0 g 3-hidroxi-4-morfolino-l,2,5-tiadiazol (26,7 mmól) 18,95 ml 1,41 n metanolos nátriummetiláttal készített oldatához 10,5 ml (134 mmól) epiklórhidrimt adunk, és az elegyet 16 órán át 25 C°-on keverjük. A kivált nátriumkloridot ki-25 szűrjük és metanollal mossuk. A szűrletet vákuumban bepároljuk, a kapott olajos maradékhoz 15 ml t-butilamint adunk, és az elegyet 12 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az amin fölöslegét vákuumban lepároljuk. A mara-30 dékként kapott nyers 3-morfolino-4-(3-terc.butilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadiazolt (6,1 g) maleátsójává alakítjuk, és etanolból átkristályosítjuk. 214—215 C°-on olvadó terméket kapunk. IB. példa 3-Morfolino-4-(3-terc.butilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadiazol-hidrogén-maleát 0,22 mól 3-mprfolino-4-hidroxi-l,2,5-tiadiazol, 71 g (0,77 mól) epiklórhidrin és 0,6 ml piperidin elegyét 2 órán át 65—70 C°-on tartjuk. Az epiklórhidrin fölöslegét vákuumban kb. 96 C°-on lepároljuk, a gumiszerű maradékot dietiléterben oldjuk, és az oldatot hűtőszekrénybe helyezzük. A fölső éteres oldatot elkülönítjük és bepároljuk. A viszkózus, olajos maradékhoz fölöslegben vett t-butilamint adunk, és az elegyet zárt edényben 10 órán át 100 C°-on melegítjük. A terméket az 1A. példában leírt módon különítjük el. 3-Morfolino-4-(3-terc.butilamino-2-hidroxipropoxi)-l,2,5-tiadíazol-hidrogénmaleátot kapunk. Az 1., 1A. és IB. példákban leírt eljárással, a megfelelő (II) és (VI) általános képletű vegyüle-60 tekből kiindulva az la. táblázatban felsorolt (I) általános képletű vegyületeket állíthatjuk elő. A reakció során az R, R1 és R 2 szubsztituensek nem szenvednek változást. A vegyületek fizikai 65 állandóit az lb. táblázatban közöljük. 1
