159127. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyíltszénláncú alifás és cikloalifás szulfonsavak előállítására
159127 3 4 kat, pl. perecetsavat vagy perszulfonsavakat, pl. ciklohexilperszulfoHsavat használhatunk. Különösen előnyös az acetil-ciklohexánszulfonilperoxid használata. A peroxivegyületek menynyisége azok minőségéhez, valamint az alkalmazott szénhidrogének tisztaságához igazodik. Általában egy liter szénhidrogénre 0,1—10 g peroxivegyület elég, kisebb vagy nagyobb mennyiségek is lehetségesek. A peroxivegyületek hozzáadásának kezdetén képződő sötétszinű, szulfonsavtairtailrnú nehézolajat célszerű elválasztani és a reakciókeverékből eltávolítani. A szulíomsavak találmány szerinti előállítása 0 és 60 C° közötti, előnyösen "10 és 40 C° közötti hőmérsékleten végezhető el. 0 és 50 att közötti, különleges esetekben 50 att-nél is nagyobb, előnyösen 0 és 5 att közötti nyomást használunk. A kéndioxidból és oxigénből álló gázelegyet célszerűen nagy feleslegben adagoljuk, az óránként átvezetett gázelegy (térfogata 10—1500-szorosa lehet a használt szénhidrogének térfogatának, előnyösen 100—lOOOnszeres térfogatot használunk. A kéndioxid-oxigén arány az RH -f+ S02 + 1 /2 0 2 R90 3 H reakcióegyenlet szerint 2:1, előnyösen azonban nagyobb kéndioxidtar.balmú gázelegyet használunk 3:1 és 20:1 közötti aránnyal, különösen kedvező eredményeket érünk el 8:1 és 14:1 közötti arányú elegyekkel. A gázelegyet célszerűen finom eloszlásban, például gázelosztó gyűrűn át vezetjük a reakciókeverékbe. Az extrakciót 0 és 50 C° közötti, előnyösen 10 és 40 C° közötti hőmérsékleten végezhetjük. Különösen előnyös az extraktum összetételét olyannak választani, hogy az extrakciós tartályban az extraktum és a felette elhelyezkedő paraffin, közötti határfelület észlelhető legyen. Az extraktum összetétele függ az eljárás körülményeitől, mint a hőmérséklet, a szulfoínsavkoncentráció és a szivattyúzási sebesség. Általában úgy dolgozunk, hogy az extrákéi ós tartály 15—50% szulfonsavakból, 5—40% vízbő1 , 20— 60% szénhidrogénekből és 3—10% kénsavból álló keverék legyen. Az extraktum előnyösen 20—40%) szulfonsavakat, 10—30% vizet, 25— 45% szénhidrogéneket és 4—8% kénsavat tartalmaz. Ezt az extraktumot azután egy elválasztőban magasabb hőmérsékleten, előnyösen 80 és 120 C° között a kénsavtól messzemenően megszabadítjuk, majd a kapott elegyet — amely lényegiében szulfonsavakból és alifás szénhidrogénekből áll — sizulfonsavakra vagy azok sóira, mint nátriumsókra, kálciumsókra és ammóniumsókra dolgozzuk fel. A reakciósebesség csökkenése esetén, amely a reakeiótadtályból kilépő gázelegyben a SCVOj arány csökkenéséről ismerhető fel, az extrakciós tartályba szivattyúzott reakciókeverék sebességének csökkentésével a szulfonsavak képződésének sebessége peroxivegyületek hozzáadása nélkül ismét a normális értékre hozható, miután a szivattyúzási sebességet is újra a normális értékre állítjuk be. Kívánt esetben a reakciósebességet rövid ideig tartó, ismételt peroxivegyület adagolással is megnövelhetjük. A találmány szerinti eljárás egy kiviteli módját az 1. ábra szemlélteti. A 10—30 szénatomios nyíltszénláncú alifás vagy cikloalifás szénhidrogéneket a 2 vezetéken visszük az 1 reakciótartályba. A gázalakú kéndioxidot a 3 vezetéken, az oxigént a 4 vezetéken át a kéndioxiddal való elegyítés után gázelosztó gyűrűn keresztül vezetjük az 1 reakciótartályba. A kéndioxidból és oxigénből álló gázelegyet a 8 szivattyú segítségével körfolyamatban vezetjük keresztül a reakciótartályon. A peroxivegyületet in substantia vagy oldat alakjában a 20 vezetéken át viszszük az 1 reaktorba. A peroxivegyület adagolásának kezdetekor az oldat zavaros és barnaszínű lesz, és sötétszinű, szulfonsavtartalmú, különleges nehézolaj keletkezik, amelyet a 14 gömbtartályban választunk el, és a 19 vezetéken vezetünk el, mialatt a reakciókeverék többi részét a 15 és 16 vezetékeken az 5 szivattyú segítségével (keringtetjük. A 18 és 17 vezetékeik ekkor zárva vannak. Ha sötétszínű olaj már nem képződik, és a reakciótartályban a szulfonsav mennyisége a kívánt 1 és 50% közötti értéket már elérte, a peroxivegyület adagolását befejezzük, és a reakciókeverékét az 5 szivattyúval a 18 és 17 vezetékeken a 6 extrakciós tartályba visszük. A 6 extrakciós tartály 7 felső végébe az extrakcióhoz szükséges vizet olyan mennyiségben vezetjük, hogy a kívánt összejtételű, szulfonsavból, vízből, szénhidrogénből és kémsavból álló keverék keletkezzék. Az extraktum felett elhelyezkedő szénhidrogént az extrakciós tartály fejénél vezetjük el, és a 9 vezetéken további kezelés nélkül folyamatosan, az 1 reakciótantályba visszük. Az extraktumot az extrakciós tartály alsó végénél a 10 vezetéken folyamatosan vesszük el, ezután a 11 elválasztóban magasabb hőmérsékleten a kénsavtól •messzemenően megszabadítjuk. A kapott keverék a 13 vezetéken kerül továbbfeldolgozásra. A találmány szerinti eljárással különösen gazdaságos módon folyamatosan állíthatunk elő biológiailag, lebontható szulfonsavakat. Különösen előnyös és egyúttal meglepő, hogy az eljárásban ke'stkező termékek diszulfonsavtartalmia olyan kicsi, hogy a termékek mosóhatását nem korlátozza. 1.. példa. Egy 100 1 térfogatú reakció tartályban 90 1 10— 20 szénatomszámú, technikai tisztaságú telített nyiltszénláncú alifás szénhidrogének keverékébe, amelynek főrésze 12—18 szénaltomszámú, gázelosztó gyűrűn át 16 m3 /ó sebességgel 10:1 arányban kéndioxidot és oxigént vezetünk. A 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 1
