159125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzol hidrogénezésére
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. III. 22. (FA—769) Franciaországi elsőbbsége: 1967. III. 24. (1 Do 361) Közzététel napja: 1971. II. 06. Megjelent: 1972. HL 30. 159125 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 13/18 Sí, 4.S".*?* Feltalálók: Lumbroso Daniel mérnök, 78 le Vesinet, Dang Vu Quang mérnök, Paris, Qdello Robert mérnök, Montesson, Franciaország Tulajdonos: Institut Frangais du Pétrole, des Carburants et Lubrifiants cég, 92 Rueil Maimaison, Franciaország Eljárás benzol hidrogénezésére 1 A találmány tárgya benzol folyadékfázisú hidrogénezése szuszpendált szilárd katalizátor, pl. Rainey-nikkel por jelenlétében. Ezt a katalizátort előnyösen Baney-nikkel passzi vációjával állít- 5 hatjuk elő, például az 1964. jún. 14.-i elsőbbségű 1 430 888 számú francia szabadalom szerint. Az ily módon passzíváit katalizátort ezután hidrogénező reaktorba adagoljuk be, a reakciófeltételek olyanok, hogy a reakció megindulása- 10 kor a katalizátor visszanyeri teljes aktivitását. A hidrogénező egység rendszerint a következőképp működik: A reaktort megtöltjük ciklohexánnal, beada- 15 góljuk a katalizátort, majd beállítjuk a művelethez szükséges hőmérsékletet és nyomást. Végül beindítjuk a benzol befecskendezését és a hidrogént tartalmazó gáz bevezetését. A keletkezett ciklohexánt — melyeit folyadékfázisként, vagy 20 előnyösen a reaktorból eltávozó gázok kondenzátumaként, vagy mindkét formában kapunk — felfogjuk. A benzol folyamatos átalakítását többé-kevésbé hosszabb ideig folytathatjuk; ez az időtartam 25 több faktortól függ, így például a beadagolt anyagok kéntartalmától. Egy idő múlva a termelés csökken, s mikor a katalizátor dezaktiválódott, le kell állítanunk az egység működését. A kimerült katalizátort el kell távolítani a rend- 30 szerből, és a fentiek szerint a folyamatot újra kell indítani. Az ismertetett eljárásnak két hátránya van. Az egyik az, hogy a berendezés működését időnként félbe kell szakítani, a másik az, hogy az eljárás viszonylag nagy mennyiségű katalizátort fogyaszt. A reaktorba általában nem hidrogént táplálnak, hanem nagy hidrogén-tartalmú gázkeveréket; ez a keverék más gázokat, így pl. nitrogént is tartalmaz, továbbá szennyezéseket, pl. 5—6~ szénatomos szénhidrogéneket. Ezek a szénhidrogének a folyamat szempontjából zavaróan hatnak, mert a ciklohexánnal gyakran azeotropot képeznek. Szükséges tehát, hogy a hidrogénező keveréket megtisztítsuk a fenti ártalmas komponensektől. Az e célra alkalmazott hagyományos tisztítási eljárás abban áll, hogy a hidrogénező gázelegyet olajjal vagy nehéz szénhidrogén-frakcióval (pl. 10 iszénatomosinál nagyobb szénhidrogénekkel) hozzuk érintkezésbe. Ilyen módon jól el lehet távolítani a szennyezéseket, azonban a hidrogénező gáz közvetítésével abszorpciós olajat viszünk be a ciklohexánt)a. A rendszerbe bevitt olajmennyiség rendkívül csekély, csupán néhány ezred-százalék nagyságrendjében van, mert az abszorpciós olaj gőznyo-159125
