159090. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amidotionofoszforsavfenilészterek előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticid és akaricid készítmények

159090 csoportot jelent, R' előnyösen 2—6 szénatomos alkilcsoportot, pl. etil, n- és izopropil-, szék.- és tetrc.-butil, n-hexil, pinakolil vagy ciklohexilcsoportot képvisel, R" jelentése előnyösen klóratom, 1—3 szénatomos alkil- vagy alkilmerkaptocsoport, pl. metil-, etil-, n- és izopropil, metilmerkapto-, etilmerkapto-, vagy propilmerkaptogyök, R'" előnyösen klórátomot vagy 1—3 szénatomos alkilcsoportot, pl. metil-, etil- vagy propilcsoportot képvisel, míg Hal mindenek előtt klórvagy brómatomot jelent. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagokként alkalmazott II. általános képletű 0-alikil-0-i(2-ikarbalkoxi-fenil)-tionofoszforsavdiészter-monohalogenideket az irodalomban eddig még nem írták le, azonban technikai méretben is könnyen előállíthatók az O-alkiltionof oszt'orsav-észterdihalogenidek és a megfelelő, magban szubsztituált szalicilsavalkilészterek reakciójával oldó- vagy hígítószerek jelenlétében, valamint savakceptorok alkalmazásával. Savakceptonként mindenekelőtt az alkálihidroxidok,-karbonátok és -alkoholátok, így nátrium-vagy káliumhidroxid, -metilát vagy -etilát felelnek meg, de alkalmazhatunk tercier bázisokat is, így trietiilaimint, dietilanilint, dimetilbenzilamint vagy piridint. Savmegkötőszerek alkalmazása helyett eljárhatunk úgy is, hogy a kiindulási anyagokat a megfelelő, magban szubsztituált szalicilsavészterek sóinak, előnyösen alkáli- vagy ammóniumsóinak a reakciójával állítjuk elő. Célszerűen úgy járunk el, hogy a szalicilsavalkilészter, saivakceptor és oldószer (ill. a megfelelő szalicilsavészter-só) elegyét keverjük öszsze az O-alkil-tionöfoszforsavészterdilhalogeniddel, az adagolást azonban fordított sorrendben is elvégezhetjük. A II. általános képletű 0-allkil-0~(2-karbalkoxifenil)-tionofoszfarsav-diészterman'Oíhaiogenidek és ammónia reakcióját is előnyösen oldóvagy hígítószerék jelenlétében végezzük. Oldóvagy faígítószeríként különösen a víz, alacsony forráspontú alifás alkoholok, így 'metanol, etanol, propanol, butanol, ketonok, pl. aceton, metiletil-, metilizoprqpil- vagy metilizobutiliketon, nitrilek pl. aeéto- és propionitril, vagy adott esetben klórozott alifás vagy aromás' szénhidrogének, így metilén- és etilénklorid, kloroform, széntetraklorid, mono-, di- és triklóretilén, benzol, toluol, xilol, klórbenzol és éterek, pl. dietil*- és di-n-butiléter vagy dioxán jönnek számításba. A találmány szerinti eljárást szintén előnyösen valósíthatjuk meg savmegkötőszerek jelenlétében, mimellett célszerűen az ammónia feleslege szolgál savakceptorként. Mind gázalakú ammóniát, mind vizes ammónia-oldatot alkalmazhatunk. Az eljárást széles hőmérséklethatárok között valósíthatjuk meg. Általában szobahőmérsékleten vagy kissé —• közepesen megnövelt hőmérsékleten, előnyösen 20 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Végül célszerű, ha a reakcióelegyeí a kiindulási anyagok egyesítése után hosszabb ideig (1—12 órán keresztül) adott esetben gyenge melegítés közben keverjük a reakció 5 teljessé tétele céljából. Az A) reakcióegyenlet értelmében a kiindulási anyagokat elméletileg ekvimoláris mennyiségben kell adagolni. A reakcióelegy feldolgozását a szokásos módon végezzük, ennek során, ha 10 vizes közegben dolgoztunk, az elegyet egy vízzel nem elegyedő oldószerben, előnyösen valamely szénhidrogénben vagy éterben felvesszük, a kapott oldatot mossuk, a rétegek elválasztása, valamint a szerves fázis szárítása után az oldószert 15 lepároljuk és a maradékot, ha lehetséges, frakcionált desztillációnak vetjük alá. A találmány szerinti eljárással előállítható amidotionofoszforsavfenilészterek általában 20 mini színtelen vagy gyengén színezett, vízben oldhatatlan olajszerű anyagok keletkeznek, amelyek erősen csökkentett nyomáson sem desztillálhatok általában bomlás nélkül. így a termékeket ún. „szétdesztillálás"-sal szabadíthatjuk meg az illó alkotórészektől, azaz rövid ideig gyengénközepesen megnövelt hőmérsékleten melegítjük őket tisztítás céljából. 30 35 40 Amint a fentiekben már ismertettük, a találmány- szerinti eljárással előállítható amidotionofoszforsavfenilészterek részben nagyon kis mértékiben fitotoxikusak és kiitűnő, gyorsan bekövetkező és sokáig tartó inszekticid és akaricid hatást mutatnak. Ezeket a vegyületeket ezért eredményesen alkalmazhatjuk a növényvédelemben kártékony szívó és maró rovarok, Dipterák és atkák irtására. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete répalevéltetű (Doralis fabae), zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi), és burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), valamint a rifoizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), alma-45 levéltetű (Sappaphiis mali), sziilvalevéltetű (Hyalopterus arundinis) és fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), pl. az oleander pajzstetű (AspidiOtus hederae) és kehelypajzstetű (Lecanium hesperi-50 dum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a Hercinothips femoralis és a poloskafélék, pl. a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), ágyípoloska (Cimex lectu-55 ralius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a a Triatoma infestans, valamint a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Nephutettix bipunctatus. A maró rovarokhoz tartoznak mindenek előtt 60 a lepkehernyók (Lepídoptera), így a káposztamoly (Plutella maculipennis), gyapjaslepke (Lymantria dispar), aranyiaru szövőpille (Euproctis chrysorrhoea) és a gyűrűsszövőpille (Maláta cosoma neustria), valamint a káposztabagoly-2