159089. lajstromszámú szabadalom • Porlást és összeülést akadályozó bevonalattal ellátott sók és műtrágyák

3 159089 4 alkalmas oldószerrel készült oldat alakjában, felvinni. Ez a munkamódszer viszonylag munkaigényes, mert legalább két munkafolyamatra van szükség. Az 1 394 629 sz. francia szabadalmi leírásból ismeretes továbbá lassan ható műtrágyák előállítása oly módon, hogy a műtrágyaszemcséket alacsony olvadáspontú paraffin és egy 10 000-nél nem nagyobb molekulasúlyú polialkilén keverékéből álló bevonattal látják el. A polialkiléntartalom mintegy 5—30 s%, és általában nem több 50 s%-nál. Ezeket a keverékeket rendszerint legfeljebb 20 s"/o arányban viszik fel a műtrágyára, általában 10—18 s'-'/o-ot alkalmaznak. Az ilyen keverékekből álló bevonatok viszonylag könynyen és mélyen behatolnak a műtrágyaszemcsébe, és így a tápanyagleadás a kívánt értelemben késleltethető. Ezeknek a bevonatoknak azonban ebből kifolyólag és képlékenységük miatt csekély az összesülést gátló hatása. Ezért az így kezelt műtrágyákat az összesülés megakadályozására, különösen tropikus körülmények között, még kiegészítőlég be kell porozni, például mészszel. Ezenkívül számos javaslat ismeretes műtrágyák és sók összesülésének felületaktív anyagok hozzáadásával való meggátlására. Erre a célra többek között amidoszulfosavat (944 317 sz. német szabadalom), szappanokat, formaldehid és na'ftalinszulfonsav kondenzációs termékeit (529 255 sz. belga szabadalom), alkilaril- és arilszulfonátakat, polietilénglikolt, karbonamidokat, észtereket és szulfonamidokat, olajsavszarkozidot, primer, szekunder és tercier alkil-, alkilaril- és arilaminolkat, Ml. ezek sóit javasolják. Azonban ezeknek a felületaktív anyagoknak a hozzáadása is csak korlátozott hatású, különösen nedvszívó ömlesztett anyagoknál, például műtrágyáknál, mert a légnedvesség hatását nem tudják megakadályozni, és így a műtrágya öszszesülésének biztonságos megakadályozására még kiegészítő beporozásra is szükség van. Egy további ismert javaslat szerint (1 075 642 sz. közzétett német szabadalmi bejelentés) a műtrágyák összesülését egy kationaktív aminnak vagy sójának közvetlenül vagy oldat alakjában való hozzáadásával meg lehet akadályozni. Oldószerként például nitrilek vagy ásványolajok alkalmazhatók. Azonban az ilyen oldatokkal sem akadályozható meg tartósan, különösen a nedvszívó műtrágyák összesülése a levegőnedvesség hatására. Meglepetésünkre azt találtuk, hogy a porképződés és összesülés megakadályozására bevonattal ellátott sók és műtrágyák tárolási tulajdonságai igen jelentősen megjavulnak, ha a bevonat 500 és 10 000 közötti közepes molekulasúlyú polietilén- és/vagy polipropilénviaszból és egy felületaktív anyagból áll. Az említett viaszok és egy felületaktív vegyület kombinációjából álló bevonattal ellátott sók és műtrágyák tárolhatósága lényegesen jobb, mint azoké, amelyek a kétféle összetevőnek egyikéből álló bevonattal vannak ellátva. Ilyen kiváló tárolhatóság nem'érhető el akkor sem, ha az egyik összetevőből álló bevonatot lényegesen nagyobb mennyiségben visszük fel, mint a találmány szerinti kombinációt. Viaszként előnyösen 3000 és 10 000 közötti közepes molekulasúlyú etilén vagy propilén polimerek alkalmazhatók. A viaszok lehetnek a láncvégükön oxidáltak is. Az ilyen viaszok olvadáspontja általában 90 °C felett van, előnyösen 100 és 110 °C. A polietilénviaszok egyik előnyös típusának 1000 C-atomra vonatkoztatva 10—100 CHs-csoporttal jellemző elágazási foka van. A viaszok penetrométerszáma 25 ° C-on és 100 g terhelésnél 5 másodperc után legfeljebb 3, előnyösen 0—2 mm. Műtrágyák és sók különlegesen jó tárolhatóságának elérésére rendszerint először a viaszkomponenst visszük fel a bevonandó szilárd anyagra. A viasz szilárd vagy folyékony alakban vihető fel, amikor is a szilárd anyag hőmérséklete cél-, szerűen a viasz olvadáspontjánál 10 °C-kal alacsonyabb és 30 °C-kal magasabb hőmérséklet közé esik. Előnyös, ha a hőmérséklet a viasz olvadáspontját legfeljebb 10 °C-kal meghaladja. Egyenletes és jól tapadó bevonat elérésére a kristályos vagy szemcsés szilárd anyagot célszerűen mozgásban tartjuk és jól átkeverjük, például íorgó dobban vagy vibrált vályúban. Különösen jó szinergikus hatás elérésére célszerű a fent megadott felviteli hőmérsékleten való kezelés idejét korlátozni, és a kezelést a megadott hőmérsékleten 5—15 perc alatt végrehajtani. Ha magas hőmérsékleten dolgozunk, például kb 30°C-kal a viasz olvadáspontja felett, akkor kb. 5 percig kezelünk, ha viszont a magadott tartomány alsó határán végezzük a kezelést, akkor az idő 15 percig terjedhet. A viasznak műtrágyával, illetve sóval való jó keverése után előnyös a kezelt anyagot gyorsan, például percenként 3 °C-nál, előnyösen 2 °C-nál , gyorsabb ütemben, a viasz olvadáspontjánál kb. 40 °C-kal alacsonyabb hőmérsékletre lehűteni. A lehűtés a szokásos módon, például hűtődobban vagy fluidizálva végezhető. A szilárd anyaghoz viasszal való kezelés után hozzáadjuk a felületaktív anyagot, adott esetben alkalmas szerves oldószerben oldva vagy vízben emulgálva, amikor is itt is gondoskodni kell a jó átkeveredésről, úgyhogy előnyösen ugyanazok a berendezések használhatók, mint a viasz felvitelére. A felületaktív anyag a viasszal kezelt műtrágya vagy só lehűtése előtt vagy célszerűen lehűtése után vihető fel. A sorrend meg is fordítható; lehet a felületak- . tív anyag hozzáadásával kezdeni, és az így kezelt műtrágyát vagy sót utána viasszal kezelni. Rendszerint azonban az először említett munkamódszer adja a jobb eredményt. Végül lehetsé-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2