159082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus fóliák előállítására

159082 6 A képződő poliaddiciós termék szempontjából rossz oldószerek azok az illékony, általában folyékony vegyületek, amelyekből a képződő poliuretán pl. 0,2—0,5 mm vastagságú homogén filmdarabja 24 óra alatt szobahőmérsékleten duzzadás útján 75 súlyszázaléknál, célszerűen 40 súlyszázaléknál kevesebbet vesz fel. A találmány szerint rossz oldószerként pl. a következők alkalmazhatók: aromás szénhidrogének, mint benzol, etilbenzol, toluol, xilol, tetralin, dekalin aromás szénhidrogéneket tartalmazó ipari oldószerkeverékek pl. szangajol alifás szénhidrogének, mint hexán, heptán, oktán, nonán. dékán, valamint ezek sztereoizomerjei, ásványolaj frakciók, pl. petroléter, ligroin, mosóbenzin, vizsgálóbenzin, nehézbenzin, mepazin, cikloalifás szénhidrogének, mint metilciklohexán, terpentinolaj, klórozott szénhidrogének, kloroform, di-, triklóretilén, hexaklóretán, perklóretilén, klórciklohexán, metilklórciklohexán, észterek, pl. metil-, etil-, propil-, butilacetát, hangyasavészterek, ketonok, mint aceton, butanol-2, pentanol-2, éterek, pl. dietil-, dipropil-, dibutiléter, nitrovegyületek, mint nitrometán, nitrobenzol, alkoholok, pl. terc.-butanol és nitrilek, mint acetonitril. Célszerűen olyan rossz oldószereket alkalmazunk, amelyek elpárolgása nem tart túl hosszú ideig; azaz a rossz oldószerek forráspontjának 300 °C célszerűen 200 °C alatt kell lennie. Felhasználhatók magasabb forráspontú vegyületek, mint pl. parafinolaj is. Ezeket a legtöbb esetben a poliaddició befejezése után kisajtolással vagy extrahálással távolítjuk el. A poliaddiciót a kiindulási anyagokkal szemben közömbös, szilárd anyagok, mint sók, viaszok vagy szobahőmérsékleten szilárd szerves vegyületek, pl. sztearinsavmetilészter, jelenlétében is végre lehet hajtani, amelyeket ezt követően kimosunk vagy extrahálunk. Az eljárásnak ez a kiviteli módja az illékony vegyületek elpárologtatásával összehasonlítva azonban gazdaságtalan. A képződő poliuretán szempontjából oldószerek azok az illékony, folyékony vegyületek, amelyek a képződő poliaddiciós terméket oldják, vagy olyan erősen duzzasztják, hogy 0,2—0,5 mm vastag homogén film 24 óra alatt szobahőmérsékleten legalább 75 súly %-ot vesz fel. A találmány értelmében oldószerek a következők: aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol, xilol, tetnalin, dekalin, klórozott szénhidrogének, pl. inetilénklorid, kloroform, triklóretilén, tetraiklóretán, diklórpropán, klórbenzol, észterek, mint ecetsavas etilészter, -.propilészter, -butilészter, dietilkarbonát, ketonok, pl. aceton, butanol-2, ciklohexanon, éterek, mint furán, tetrahidrofurán, dioxán, anizol, fenetol, dialkoxietánok és a glákoléter-észterei, savamidok, mint formamád, dimetilformamid, dimetilacetamid és szulfoxidok, pl. dimetilszulfoxid. A kiindulási anyagtól függően ugyanaz a vegyület az egyik esetben a találmány szerinti oldószerek, a másik esetben a rossz oldószerek csoportjába tartozik. Ezért az oldószerek felsorolá-5 sakor bizonyos átfedések fordulnak elő. Az oldószereket az előzőekben említett rossz oldószerekkel együtt oldószerelegyként alkalmazhatjuk, ha a DIN 53 170 szabvány szerinti párol-10 gási számuk kisebb, mint a rossz oldószereké, és ezért a száradás során lényegében azoknál hamarabb párolognák el. Általában 1:1,5 (oldószer : rossz oldószer) párolgási számarány megfelel. Előnyös azonban, ha ez az arány 1 : 2,5-nél 15 nagyobb; azaz a rossz oldószer párolgási száma 2,5-ször akkora legyen, mint az oldószeré. A felületi képződmény porozitásúnak és ezzel vízgőz áteresztő képességének miértéke a térfo-20 gatsúly. A nem porózus poliuretánok sűrűsége kb. 1,1—1,3 g/cm3

között van, A megfelelő porózus poliuretánok térfogatsúlyának 0,8 g/cm-'-nél kisebbnek kell lennie, azaz a felületi képződmény egyharmada pórusokból és kétharmada szilárd 25 anyagból áll. Ez azt jelenti, hogy a felületi képződmény megszilárdulásakor — ezután a felületi képződmény lényeges térfogat csökkenése (zsugorodása) már nem következik be — a polimer koncentrációja a reakció elegyben legfeljebb 60— SC 70 térfogat % kell legyen. Általában a folyamatot nem nyomás alatt vagy . zárt rendszerekben hajtjuk végre, és ezért a kiöntés időpontjától kezdődően a felületi képződ-35 meny megszilárdulásáig tekintélyes mennyiségű oldószer párologhat el. Emiatt ilyen esetékben megfelelően hígított oldószereket használunk. Ha zárt rendszerben az oldószerek telítettségi gőznyomásán dolgozunk, akkor a reagáló anyagok 40 kiindulási koncentrációit is nagyobbnak lehet választani. Tíz térfogat %-nál kisebb szárazanyagtartalmú oldatok iparilag általában nem használatosak. Az NCO-csoport reakciója az OH-csoporttal 45 oldószerben általában katalizátort igényel, mivel anélkül ipari eljárások céljára túlságosan lassan megy végbe. A megfelelő katalizátorok ismertek, és a szakirodalomban megtalálhatók, pl. Saunders J. H., Frisch K, C.: „Polyurethanes", New 50 York, 1982, I. rész 211—215. o. Példaként a következő néhány katalizátort említjük meg: terc.-aminok, mint trimetilamin, trietilamin, dimetilbenzilamin, dimetilarülin, pi-58 ridin, N^metilpiperidin, N-metilpirrolidin, diazobiciklóoktán, ónvegyületek, pl. óndioktoát, dibutilóndilaurát. Az eljárást előnyösen a következő módon hajt-6o jük végre: az OH-, adott esetben NH-csoportokat tartalmazó komponenseket oldószerben, ül. oldószerelegyben feloldjuk, az adott esetben ugyancsak feloldott polizocianátat a kívánt hőmérsékleten hozzákeverjük, és az elegyhez szük-65 ség esetén katalizátort adunk. A beinduló poli-3