159045. lajstromszámú szabadalom • Rotorrendszerű hántolófejes kérgező és háncstalanító gép

159045 9 10 rek közötti „e" távolság (2. ábra) egyébként — amint az az 1. ábrán látható — a bevezetett fadarab átmérőjétől függően változik, mert a 41a, ill. 41b íves pályán mozgó hengerek üzem közben egymáshoz közelednek, ill. egymástól távolodnak. Az 5. ábra a rotorfej és a csapágy találmány j szerinti kapcsolatát mutatja. Maga a 43 rotortest acéllemezből készült gyűrűalakú szerkezet, amelyre pl. a 42 csapok segítségével vannak a kérgezőkések — amelyeket ezen az ábrán nem tüntettünk fel — felszerelve. A rotor meghajtása a 43a hornyokban elhelyezett végtelenített ékszíjakkal történik. A csapágy kétsorú gyűrűs golyós kivitelű, és a találmány értelmében cserélhető. Fő részei a 44 forgógyűrű, amelyet a 45a és 45b állógyűrűk fognak közre a 46a és 46b golyók közbeiktatásaival. A 45a és 45b állógyűrűk a csapágytartóra vannak rögzítve, illetve szorítva, amely kopás esetén utánállítható. A kenőanyagnak a csapágyban való megmaradását és a külső szennyeződések behatolási lehetőségének a kizárását az álló gyűrűkre fekvő filctömítőgyűrűk biztosítják. A csapágy álló része egyébként célszerűen csavarozással van az 1 gépkeretén rögzítve. A csapágy és rotor kapcsolatának ilyen megoldása rendkívül előnyös, mert a 44 forgógyűrű elhasználódása esetén rendkívül egyszerűen cserélhető, anélkül, hogy más alkatrészek cseréjének a szükségessége felmerülne. A 6. és 7. ábrák elölnézetben, illetve oldalnézetben mutatják a rotorgyűrűt; a 8. ábra pedig a 47 rotor adaptert mutatja, amely lényegében a 48 tengelyvonalak mentén rögzített 49 röpsúlyos késeket hordó tárcsa, amely 50 furatai segítségével a 42 csapok révén a rotorgyűrűre erősíthető. A 7. ábrán egyedileg, külön-külön rugózással felfüggesztett 51 kések láthatók, amelyek részletesebb ismertetésére a . továbbiakban még vissza fogunk térni. A 47 rotoradaptert vékony, 3—14 cm átmérőjű anyag kérgezésére célszerű alkalmazni, és nagy előnye, hogy a 49 röpsúlyos késekkel együtt egyetlen szerelési egységként, változtatás nélkül alkalmazható, és a rotortesten levő késtengelyek vonalában levő 42 csapokkal, átmenő csavarokkal rögzíthető. A 9. ábra elölnézetben mutatja a rotortestet. Amint látható, az egyes 51 kések az 52 rugókkal külön-külön vannak felfüggesztve, ill. terhelve. Ezek a rugók biztosítják a szükséges késnyomást, amit a fa fajtája, szárazsági foka szerint csavarral lehet állítani. Ez a megoldás a kések egymástól teljesen független mozgását és állandó nyomatékát biztosítja. A közös rugó-szerelés ilymódon való kiiktatása azt eredményezi, hogy rugóerők egymásra nem hatnak, a kések önállóan, egymástól függetlenül dolgoznak, így jobban tudnak alkalmazkodni a fa görbületeihez, a fafelület egyenetlenségeihez és a különböző favastagságokhoz. A kések a 42 késtartó tengelyeken vagy csapokon oldhatóan vannak rögzítve. A nagyobb sugarú kör mentén elrendezett 53 késtengelyek egy második — itt nem ábrázolt, háncstalanító és a kéregmaradványok eltávolítására szolgáló •— késrendszer rögzítésére alkalmasak. A 10., 11. és 12.. ábrák a hántoló késprofilok találmány szerinti kialakítását mutatják. Egyébként kétféle kést célszerű alkalmazni: előmetszőket és hántolókéseket. Egy késgarnitúra három előmetsző és három hántolókésből áll; az előmetsző kések feladata, hogy a kérget a farészig, arra merőlegesen átvágják, a hántolökések pedig aiánylag tompa élükkel nagy erővel nyomódnak a fa felületére. A kétféle kések felváltva, egymást követően vannak a rotoron elrendezve; mivel a kések cserélhetők, a követelményeknek megfelelően változtatható az előmetsző és a hántolókések száma. A kések három részből állnak: az 54 késagyból, az 55 késszárból és az 56 késfejből. A késszár gyengén ívelt és az alapsíkkál ß szöget zár be, amelynek értéke az előmetszőknél 8— 10°, a hántolóknál 12—15°, ami azt jelenti, hogy a hántolókés vége kb". 60 mm-rel, az előmetszőkés vége pedig kb. 45 mm-rel van a szerszám alapsíkja felett; az előmetszők tehát más síkban mozognak, mint a hántolok, az utóbbiak az előbbieket megelőzik. A késeket mindig szimmetrikusan kell a rotorra szerelni. A találmány szerinti kérgező- és háncstalanító gép a következőképpen működik: A 4 kérgezendő fadarab a „C" nyíl irányában a 3 kettős kúpos bevezetőhengerre helyezve nyomul az 5a, 5b tüskés hengerek közé, amelyeket rugóerő ellenében szétnyom, így azok a 4 fadarabot befogják és a 7a, 7b nyilak értelmében egymással szemben forogva a ,,C" nyíl irányában a 8 rotortest felé vezetik. Ezután a fadarab a szabadonfutó, ugyancsak rugóval egymásnak szorított 6a, 6b hengerpár közé kerül; így a 4 fadarab a már ismertetett tüskekialakítás, valamint e kettős hengerbefogás következtében az egész kérgezési művelet során tökéletesen rögzített helyzetben van, megfordulni, elfordulni nem tud, így a fa tökéletesen folyamatos vezetése a rotoron át, mindenfajta átmérő- és alakszabály-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Különösen nagy jelentősége van a könnyű nyitás és a kis energiafelvétel szempontjából 35 annak a tényezőnek, hogy — amint ez a 12. ábrán látható — mind a hántoló-, mind az előmetsző kések 55 késszárai keresztmetszetben 4—10°os a emelési szöggel vannak kialakítva, ami a késrendszernek a kérgezendő fadarabra való fel-40 futását nagymértékben megkönnyíti. Ennek az a magyarázata, hogy mindeddig a nagy felületre érkező fadarab most az 57 vezetőélnek ütközve nyomul a kések közé, és az így fellépő ferde erőkomponens rendkívül könnyen széttolja a 5 késeket, az élkiképzés az ellenállást nagymértékben lecsökkenti. 5