159045. lajstromszámú szabadalom • Rotorrendszerű hántolófejes kérgező és háncstalanító gép

159045 9 10 rek közötti „e" távolság (2. ábra) egyébként — amint az az 1. ábrán látható — a bevezetett fa­darab átmérőjétől függően változik, mert a 41a, ill. 41b íves pályán mozgó hengerek üzem köz­ben egymáshoz közelednek, ill. egymástól távo­lodnak. Az 5. ábra a rotorfej és a csapágy találmány j szerinti kapcsolatát mutatja. Maga a 43 rotor­test acéllemezből készült gyűrűalakú szerkezet, amelyre pl. a 42 csapok segítségével vannak a kérgezőkések — amelyeket ezen az ábrán nem tüntettünk fel — felszerelve. A rotor meghajtása a 43a hornyokban elhelyezett végtelenített ék­szíjakkal történik. A csapágy kétsorú gyűrűs go­lyós kivitelű, és a találmány értelmében cserél­hető. Fő részei a 44 forgógyűrű, amelyet a 45a és 45b állógyűrűk fognak közre a 46a és 46b golyók közbeiktatásaival. A 45a és 45b álló­gyűrűk a csapágytartóra vannak rögzítve, illetve szorítva, amely kopás esetén utánállítható. A kenőanyagnak a csapágyban való megmaradását és a külső szennyeződések behatolási lehetőségé­nek a kizárását az álló gyűrűkre fekvő filctömí­tőgyűrűk biztosítják. A csapágy álló része egyéb­ként célszerűen csavarozással van az 1 gépkere­tén rögzítve. A csapágy és rotor kapcsolatának ilyen megol­dása rendkívül előnyös, mert a 44 forgógyűrű el­használódása esetén rendkívül egyszerűen cse­rélhető, anélkül, hogy más alkatrészek cseréjé­nek a szükségessége felmerülne. A 6. és 7. ábrák elölnézetben, illetve oldal­nézetben mutatják a rotorgyűrűt; a 8. ábra pedig a 47 rotor adaptert mutatja, amely lénye­gében a 48 tengelyvonalak mentén rögzített 49 röpsúlyos késeket hordó tárcsa, amely 50 furatai segítségével a 42 csapok révén a rotorgyűrűre erősíthető. A 7. ábrán egyedileg, külön-külön rugózással felfüggesztett 51 kések láthatók, ame­lyek részletesebb ismertetésére a . továbbiakban még vissza fogunk térni. A 47 rotoradaptert vé­kony, 3—14 cm átmérőjű anyag kérgezésére cél­szerű alkalmazni, és nagy előnye, hogy a 49 röp­súlyos késekkel együtt egyetlen szerelési egység­ként, változtatás nélkül alkalmazható, és a rotor­testen levő késtengelyek vonalában levő 42 csa­pokkal, átmenő csavarokkal rögzíthető. A 9. ábra elölnézetben mutatja a rotortestet. Amint látható, az egyes 51 kések az 52 rugók­kal külön-külön vannak felfüggesztve, ill. ter­helve. Ezek a rugók biztosítják a szükséges kés­nyomást, amit a fa fajtája, szárazsági foka sze­rint csavarral lehet állítani. Ez a megoldás a kések egymástól teljesen független mozgását és állandó nyomatékát biztosítja. A közös rugó-sze­relés ilymódon való kiiktatása azt eredményezi, hogy rugóerők egymásra nem hatnak, a kések önállóan, egymástól függetlenül dolgoznak, így jobban tudnak alkalmazkodni a fa görbületeihez, a fafelület egyenetlenségeihez és a különböző fa­vastagságokhoz. A kések a 42 késtartó tenge­lyeken vagy csapokon oldhatóan vannak rögzít­ve. A nagyobb sugarú kör mentén elrendezett 53 késtengelyek egy második — itt nem ábrá­zolt, háncstalanító és a kéregmaradványok el­távolítására szolgáló •— késrendszer rögzítésére alkalmasak. A 10., 11. és 12.. ábrák a hántoló késprofilok találmány szerinti kialakítását mutatják. Egyéb­ként kétféle kést célszerű alkalmazni: előmetsző­ket és hántolókéseket. Egy késgarnitúra három előmetsző és három hántolókésből áll; az elő­metsző kések feladata, hogy a kérget a farészig, arra merőlegesen átvágják, a hántolökések pedig aiánylag tompa élükkel nagy erővel nyomód­nak a fa felületére. A kétféle kések felváltva, egymást követően vannak a rotoron elrendezve; mivel a kések cserélhetők, a követelményeknek megfelelően változtatható az előmetsző és a hántolókések száma. A kések három részből állnak: az 54 késagy­ból, az 55 késszárból és az 56 késfejből. A kés­szár gyengén ívelt és az alapsíkkál ß szöget zár be, amelynek értéke az előmetszőknél 8— 10°, a hántolóknál 12—15°, ami azt jelenti, hogy a hántolókés vége kb". 60 mm-rel, az előmetsző­kés vége pedig kb. 45 mm-rel van a szerszám alapsíkja felett; az előmetszők tehát más síkban mozognak, mint a hántolok, az utóbbiak az előb­bieket megelőzik. A késeket mindig szimmetri­kusan kell a rotorra szerelni. A találmány szerinti kérgező- és háncstalanító gép a következőképpen működik: A 4 kérgezendő fadarab a „C" nyíl irányában a 3 kettős kúpos bevezetőhengerre helyezve nyo­mul az 5a, 5b tüskés hengerek közé, amelyeket rugóerő ellenében szétnyom, így azok a 4 fa­darabot befogják és a 7a, 7b nyilak értelmében egymással szemben forogva a ,,C" nyíl irányá­ban a 8 rotortest felé vezetik. Ezután a fadarab a szabadonfutó, ugyancsak rugóval egymásnak szorított 6a, 6b hengerpár közé kerül; így a 4 fadarab a már ismertetett tüskekialakítás, vala­mint e kettős hengerbefogás következtében az egész kérgezési művelet során tökéletesen rögzí­tett helyzetben van, megfordulni, elfordulni nem tud, így a fa tökéletesen folyamatos vezetése a rotoron át, mindenfajta átmérő- és alakszabály-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Különösen nagy jelentősége van a könnyű nyitás és a kis energiafelvétel szempontjából 35 annak a tényezőnek, hogy — amint ez a 12. áb­rán látható — mind a hántoló-, mind az előmet­sző kések 55 késszárai keresztmetszetben 4—10°­os a emelési szöggel vannak kialakítva, ami a késrendszernek a kérgezendő fadarabra való fel-40 futását nagymértékben megkönnyíti. Ennek az a magyarázata, hogy mindeddig a nagy felület­re érkező fadarab most az 57 vezetőélnek üt­közve nyomul a kések közé, és az így fellépő fer­de erőkomponens rendkívül könnyen széttolja a 5 késeket, az élkiképzés az ellenállást nagymér­tékben lecsökkenti. 5

Next

/
Thumbnails
Contents