159039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás patogén baktériumok növekedését gátló antibiotikumok előállítására
15&039 17 18 kloridot, foszfátokat vagy hasonló vegyületeket is adhatunk. A tenyésztést olyan szerves és szervetlen anyagok jelenlétében is végezhetjük, amelyek az SF—837-törzs növekedésételősegítik, és az SF—837, SF—837—A2 , SF—837— —A:j és/vagy SF—837—A/, jelzésű antibiotikumok mennyiségét növelik. Az SF—837-törzset előnyösen folyékony közegben, célszerűen szubmerz, aerob körülmények között tenyésztjük. Az eljárás az ismert antibiotikumok előállítására alkalmas eljárásokhoz hasonló. A tenyésztést aerob körülmények között, előnyösen 20—30 C° hőmérsékleten végezzük. Az SF^-837, SF—837—A2, SF—837—A 3 és SF—837—A4 jelzésű antibiotikumok nagyipari vagy laboratóriumi előállítása során a tenyésztést rendszerint célszerűen 28 C° körüli hőmérsékleten hajtjuk végre. A fenti körülmények között az SF—837, SF—837—A2 , SF— —837—A3 és SF—837—A4 jelzésű antibiotikumok koncentrációja a tenyészetben a tenyésztés 2—5. napján maximumot ér el. A tenyésztést rázott tenyészetben vagy tank-tenyészetben végezhetjük. IS 20 A Streptamyces mycarofaciens tenyésztése során főteirmékként SF—837 jelzésű anyag képződik, míg az SF—837—A2 , SF—837—A 3 és SF—837—A4 jelzésű anyagok részaránya kisebb, és általában az SF—837 jelzésű anyag mennyiségére számítva 5—20 súly%-os menynyiségben képződnek. Az SF—837-törzs tenyésztése során egyszerre is képződhetnek SF—837, SF—837—A2 , SF— —837—A3 és SF—837—A 4 jelzésű anyagok. Ezek a termékek — amint már korábban közöltük —, hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, és az ismert, bázikus antibiotikumokhoz hasonlóan különíthetők el a tenyészettől ill. egymástól. Az SF—837,. SF—837—A2 , SF—837—A ;) és SE1 —837—A4 jelzésű anyagokat a következőkben ismertetésre kerülő módon választhatjuk el a tenyészettől. 25 30 35 40 45 50 Az SF—837-törzs tenyésztése során képződött SF—837, SF—837—A2 . SF—837—A 3 és SF—837—A4 jelzésű anyagok egyrészt a micéliumokat tartalmazó szilárd fázisban, másrészt a tenyészet folyadékfázisában találhatók. A tenyészet szűrésével elválasztjuk a mioéliumokat tartalmazó szilárd fázist (szűrőlepényt) és a fermentlé folyadékfázisát (szűrletet). A szűrletben. jelenlevő hatóanyagokat megfelelő, víz- 55 zel nem elegyedő szerves oldószerrel, pl. etilacetáttal, butilacetáttal, kloroformmal, benzollal, etiléterrel, metilizobutilketonhal vagy hasonló anyagokkal vonjuk ki. Az extrakciót semleges, vagy enyhén lúgos pH^értéken vé- "° gezzük. A szűrőlepényben található hatóanyagokat savas vízzel, vagy megfelelő, vízzel elegyedő szerves oldószerrel, pl. metanollal, etanollal vagy acetonnal vonjuk ki. Eljárhatunk g*, úgy is, hogy a tenyészetet szűrés előtt extraháljuk vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, és így közvetlenül a hatóanyagok szerves oldószeres oldatát kapjuk. A szerves oldószerben oldott hatóanyagokat savas vízzel vonjuk ki. A kapott, savas vizes kivonatot ezután bázikus anyagokkal, pl. nátriumhidroxiddal, kálitumhidroxiddal, nátriumkarbonáttal vagy nátriumhidrogénkarbonáttal semlegesítjük yagy gyengén meglúgosítjuk, majd megfelelő szerves oldószerrel kirázzuk, s így a hatóanyagok újra szerves oldószerbe jutnak. A szennyezések eltávolítása céljából ezt a műveletsorozatot többször megismételjük. Végül a szerves oldószeres oldatot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, és így SF—837, SF—837—A2 , SF—837—A3 és SF—837—A/, jelzésű anyagokat tartalmazó, nyers, száraz port kapunk. Egy másik eljárásváltozat szerint a hatóanyagok savas vizes oldatát fagyasztva szárítjuk, és így a hatóanyagok savaddiciós sóit kapjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a hatóanyagok savas vizes oldatát megfelelő bázissal semlegesítjük vagy gyengén meglúgosítjuk, és így kicsapjuk a szabad hatóanyag-bázisokat. Amint már korábban közöltük, az SF—837, SF—837—A2 , SF—837—A 3 és SF—837—A/, jelzésű anyagok bázikusak. Ennek következtében eljárhatunk úgy is, hogy a tenyészetet, a szűrletet, vagy a hatóanyagok oldatát ioncserélő gyantával, pl. Amfoerlite IRC—50 gyantával, vagy ioncserélő cellulózzal kezeljük, és az ioncserélőn abszorbeálódott hatóanyagokat megfelelő oldószerrel leoldjuk. A fenti módon kapott, hatóanyag-elegyet tartalmazó nyers port a következőképpen tisztíthatjuk tovább: a porkeveréket megfelelő szerves oldószerrel, pl. benzollal extraháljuk. Az oldószer csak az SF— 837, SF—837—A2 , SF— —837—A3 és SF—837—A4 jelzésű anyagokat oldja, míg az egyéb szennyezések oldhatatlanok maradnak. Eljárhatunk úgy is, hogy a nyers porkeveréket olyan szerves oldószerrel, pl. petroléterrel, ligroinnal vagy n-hexánnal mossuk, amely az SF—837, SF—837—A2 , SF— —837—A3 és SF—837—A4 jelzésű anyagokat gyengén, a szennyezéseket viszont jól oldja, így a szennyezéseket oldat formájában távolítjuk el. Egy másik eljárásváltozat szerint a hatóanyagok szerves oldószeres, pl. benzolos oldatához petrolétent, ligroint vagy n-ihexánt adunk. A felsorolt tisztítási módszerek kombinációját is alkalmazhatjuk. A fenti eljárással SF—837, SF—837—A2 . SF—837—A3 és SF—837—A4 jelzésű, anyagokat, tartalmazó, tisztított elegyet kapunk. A fermentáció körülményeitől, az elválasztás módjától, a tisztítási módszerektől és egyéb körülményektől függően az elegy az SF—837 jelzésű anyag súlyára számítva rendszerint kb. 5—20 súly% mennyiségű SF—837—A2 , SF— —$37—A3 és SF—037—A 4 jelzésű anyagot tar--9
