158961. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acetilguanidinok előállítására

158961 3 4 ható csoportokat, elsősorban azonban kevés szénatamos alkoxi vagy alíkilmerkaptocsoportot, például metoxi- vagy mettltiocsoportot vagy adott esetben szűbsztátuálással aktivált aralkil­tiocsopörtot, pl. p-nitrdbenzütioesoportot jelent. 5 A III általános képletű vegyületeket ammó­niával előnyösen a következőképpen reagáltat­juk : A III általános képletű vegyületeket az adott reakciókörülmények között iners szerves oldó- 10 szerben, például izopropanolban oldjuk, és az így kapott oldathoz koncentrált vizes ammónia oldatot adunk. A kapott reakciiókeveréket az­után a reakció teljessé válásáig 6—24 óra hosz­szat 20—«0 C°-on keverjük. 15 Ezután a találmány értelmében kapott I ál­talános képletű vegyületeket önmagában ismert módon, például extrahálással, kicsapással, só­képzéssel stib. elkülönítjük, majd önmagában ismert módon, például átkiristályosítással tisz- 20 títjuk. Ha az a) eljárás szeriint a II általános képletű vegyületek halogenidjait reagáltatjuk guanidin­nal, és nem adunk hozzá savlekötőszert, illetve nem alkalmazunk guianiidinfelesleget, akkor az 25 I általános képletű vegyületek sóit kapjuk, amelyekből az I általános képletű bázisok ön­magábainismert módon, pl. hígított vizes al­kálifémhidröxdd oldatokkal kezelve felszabadít­hatók, majd adott esetiben extrahálással stb. el- g() különíthetők. Az így kapott I általános kép­letű vegyületek ezután adott esetben átalakít­hatók savaddieiós sóikká. Az a) szakaszban kiindulási vegyületekként használt II általános képletű vegyületek ismer- g tek; a II általános képletű vegyületeknek a találmány értelmében használt funkcionális sav­származékai vagy szintén ismertek, vagy önma­gában ismert módon előállíthatók. A b) szakaszban kiindulási anyagokként hasz- .. nlált III általános képletű vegyületek újak, és a következőkben leírt előállításuk ugyancsak tárgya a találmánynak. Azokhoz a III általános képletű vegyületek­hez, amelyek képletében R2 kevés szénatomos alkilcsoportot, kevés szénatamos alkoxicsopor­tot, illetve adott esetben szubsztituált arálkil­tiocsoportot jelent, úgy juthatunk, hogy a II általános képletű vegyületek halogenidjait, el­sősorban kloridjait vagy bromidjait és IV ál­talános képletű vegyületeket, illetve V általá­nos képletű vegyületeket — ezekben a kép­letekben Alk kevés szénatomos alkilcsoportot jelent, illetve VI általános képletű vegyülete­ket — ebben a képletben Araik adott esetben szubsztituált aralkilcsopoirtot, pl. p-Mitrobenzil­csaportot jelent — amikor is az utóbbi vegyü­leteket feleslegben alkalmazzuk, az adott reak­ciók öirülmények között iners szerves oldószer­ben, például acetanban, előnyösen szolbahőmér­sékleten egymással reagálni hagyjuk. 60 A fent leírt eljárással előállított III általá­nos képletű vegyületek a megfelelő reakcióke­verékekből önmagában ismert módon, például kiesapószer segítségével való kicsapással elkü­löníthetők, majd önmagában ismert módon, pél­dául átkiriistályosítással tisztíthatók. Azok a III képletű vegyületek, amelyek kép­letében R2 egy kevés szénatomos alkoxi- vagy alkilmerkaptocsoporttól, illetve egy adott eset­ben szubsztituált aralkiltiocsoiporttál eltérő je­lentésűek, az előbb leírt eljárással analóg mó­don állíthatók elő. A fenti eljárásiban kiindulási anyagokként használt IV, V és VI általános képletű vegyü­letek vagy már «ismertek, vagy önmagában is­mert módon előállíthatók. A találmány szerinti eljiárással előállított I általános képletű vegyületek szolbahőmérsékle­ten szilárd, adott esetben kirtsályos bázisos vegyületek, és alkalmas szerves vagy szervetlen savakkal átalakíthatók savaddieiós sóikká. E célból szerves savakként toluolszulfonsav, ecet­sav, maionsav, borostyánkősav, almasav, male­insav, borkősav stb., szervetlen savakként pe­dig hidrogénhalogenidok, kénsav, salétromsav, foszforsav stb. bizonyultak alkalmasinák. A találmány értelmében előállított I általános képletű vegyületek és sóik kitűnnek rendkívül kedvez farmakodinamikai tulajdonságaikkal, el­sősorban vérnyomáscsökkentő hatásukkal. En­nélfogva alkalmasak a fokozott vérnyomás ke­zelésére általában, és különösen az esszenciális és renalis hipertónia kezelésére. A vérnyomáscsökkentő hatás farmakológiai­lag a macska pislogóhártya-kontrtakciójának csökkenésében mutatkozik a macska nyakszim­patikusának elő- vagy utóganglionos ingerlése esetién. E hatás mértékeként megállapítjuk a hatóanyagnak azt az adagját (ED50 ), amely al­kalmazása esetén a pislogóhártya-kontrakció 50%-kal csökken [Caviezel R. és munkatársai: Arch. Internat. Pbarmacodyn. et Tíbérap. 141, 331 (Í1963)]. A következő táblázatban összehasonlítjuk a találmány értelmében előállított 2,,fi-diszubszti­tuált feniílacetilguani'dinokra kapott értékeket a leghatékonyabb várrnyomásosökkenitő szerként ismert guanetidinre megállapítottakkal, amikor is kitűnik a találmány szerint előállított új ve­gyületek különb volta. Nyakszimpatikus íngerihatás csök-Hatóanyag kenése macská­kon ED5 o mg/kg i. v. 2,i6-! cliklónfenil-aeetil­guanidin 0,3 2,6-idimetíOfeinil-aicetil­guanidin 1,0 guanetidin 2,0 Előnyös terápiás hatás elérésére ajánlatos az I általános képletű vegyületeket napi 1—10 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents