158957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrolidinkarboxamido-D-galakto-oktopiranozid-tipusú antibiotikumok (linkomicin, celeszticetin) 3-foszfátésztereinek
3 158057 4 linkomicin vegyületek in vitro reakitiváládás,a, nevezetesen fosaforileaett linkomicin vegyületeiknek alkalikus foszfaitázzál valló reagálitatása útján. A találmány szerinti vegyületek különösen 5 orálisan alkalmazhatók állatoknál ('az embert as beleértve), minthogy nines keserű ízük, mint a linlkomiicinnek. A kiindulási anyagként használt linkomiicinvegyületekat különféle1 szabadalmi leírásokiban io és szakirodalmi közleményekben leírt módszerekkel állíthatjuk elő. Ezek a következők: U.S.P. 3 €86 912 X =.(S)OH U.S.P. 3 380 992 (leírás éis a 11—D példa) 15 Linkomicin Az I képlet szerinti linkomicin lanial ógok, amelyekben: R = metil vagy etilgyök U.S.P. 3 3:80 992 20 (leírás és a 12. példa) Rí = legfeljebb 8 szén- U.S.P. 3 3i80 992 mos cisz- vagy (leírás és az 1. példa) transz- alkilgyök. 25 R2 = hidrogénatom, vagy U.S.P. 3 380 992 legfeljebb 8 szán- (leírás és az IE, atomos aílkilgyök valamint az 1G+H példa) 30 35 X = (R) vagy (S) Cl 676 202 sz. belga szab. vagy Br leírás U.S.P. 3 496 163 X = (R) vagy (S) U.S.P. 3 496163 40 Cleleszticetm U.S.P. 2 928 844 A 4'-depropil-4'j etilHlintoomiicint, amelyben R metilgyök, Rj etilgyök, R2 'metilgyök és X 45 hidroxilgyök az I képletben, az U.S.P. 3 359164 1. és 2. példájában leírt módszerrel állíthatjuk elő, ahol a szófaanforgó vegyület linkomicin B néven szerepel. 50 Az r-damötil-r-etil-lmikomicint, amelyben R metilgyök, Rj n-propilgyölk, R2 etilgyölk és X hidroxilgyök az I képletben az U.S.P. 3 359 163 1. és 2. példájában leírt módszerrel állítható elő, ahol a ;mondott vegyület linkomicin C né- 55 ven szerepel. Az l'-deimetil-linkomiicint, amelyben R metilgyök, Rt n-propügyök, R 2 hidirogénatoni és X hidroxilgyök az I képletben, az U.S.P. 3 S^ÖÖS 1. példájában leírt módszerrel állít- 60 hatjuk elő, ahol a. mondott vegyület linkomicin D néven szerepel. A fenti vegyületek fcöizül a 7(S)~fclór-7Hdezoxi-linkomicin ugyan csak isomert „klinimicin" néven. 55 A linkoimicin vegyületeket és analógjaikat, valamint a aeleszticetint a fentiekben leírtak értelmiében úgy foszforillezhetjüík, hogy a nem foszforilíezett vegyületet egy Streptomyaes fermentáció közegéhez adjuk, amely a fosztforilező enzimet tartalmazza, vagy a nem foszforilezeitt vegyületet egy Streptomyces tenyészetből készült sej/tmentes kivonattal infculbáilijuk, amikoris az említett sejitimentes kivonat tartalmazza a szükséges foszforilező enzimet. így pl. ha linikomiMn-hidrokl'Oiridot adunk egy Streptomyaes rochei NRRL 3512 fermíentációhoz, úgy linkomÍGÍn-i3~foszifátot kapunk, míg a feirmentáciöhoz klinimioin-hidrokloridot hozzáadva klinimioie-3-f!oszlfál3oit kapunk. Linkomieint egy Streptomyoes tenyészetből származó sejttmeotgs kivonattal inkubálvia linkomdtiin-^S-foszfátot, míg' klinimicint egy Streptomyces tenyészet sejitmentes kivonatával inkubálva klnimiein-3-foszifátot kapunk. A találmány szerinti új vegyületek előállítására irányuló fermentációt vizeit, táptalajban, szubmerz módon, aerob körülményék között végezhetjük, kisebb mennyiségű foszforűezett vegyület készítésére azonban — érthető módon — felületi tenyészeteiket és lombikokat is alkalmazhatunk. A fermentációban használt mikroorganizimust olyan táptalajon tenyésztjük, amely valamilyen szénforrást, pl. asszimilálható szénhidrátot, és valamilyen nitrogémforrást, mint pl. asszimilálható nitrogíénívegyüHetet vagy proteinszeírű anyagot tartalmaz. Az előnyös szénforráSiolkhoz tartoznak a glükóz, nyers cukor, szacharóz, glicerin, keményítő, kukarieakeményítő, tejcukor, dextrin, melasz és hasonlók. Előnyös nitrogéniforrás a kukorioalekivar, élesztő, autolizált sörélesztő tejporral, szójialiszt, gyapotmagliszt, kukoricaliszt, tejpor, pankreatinnal lebontott kazein, szeszdiesztillációs maradék, állaiti pepton-'oldat, hús- és csonthulladák és hasonlók. Előnyösen ezen szén- és nit^ rogénfoirások kombinációit használjuk. Nyomelemeket, így például cinket, magnéziumot, mangánt, kobaltot, vasat és hasonlókat nem kell a fermentációs közeghez adni, minthogy csapvizet és táptalajlkomponensiként tisztítatlan anyagokat alkalmazunk. A találmány szerinti új vegyületek foszforilezését bármilyen hőmérsékleten megvalósíthatjuk, amely a StrqptanrycesJkultúra kielégítő növekedését elősegíti, így például 18 és 40 C° között, előnyösen kfo. 20 és 37 C° között. Amikor egy StreptomycesHfeirimentáeiát a fent leírt módon linkomicinnelk vagy az előbbiekben meghatározott valamilyen analóg-származékának vagy eefeszticetinnefc a molekula 3-Hhelyzetében történő fosziforilezésére használunk, aklkor a linlkomieint vagy a celeszticetint (vagyis a nem foszforiHezett vegyületeket) a fermentációs közeg beoiltása előtt adihatjuJk^ hozzá a közeghez. Egy miásik változat szerint a nem foszforileaetit vegyületet a fermentációs folyamat alatt kis részletekben addig adagol-2
