158937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N1-benzolszulfonil-N2-(1,4-tiazenil)-karbamidok előállítására
158937 3 pl. metanolban, etanolban, stb., történő melegítésével siettetni kell. Az előállított termék általában mér melegen a reákcióelegyből kiválik ; 5 c) Bizonyos esetekben ibenzolszulfonamid [(II) képlet, Rx ugyanaz, mint az (I) képletben vagy aminoesoporttá átalakítható gyök, elsősorban acetamido- vagy nitrocsoport, R4 —NH 2 -csoportot jelent] és N^p,4-tiazenil)-uretán [(III) 10 képlet, R2, R3 és n ugyanaz, mint az (I) képletben, R5 --C;OOiOH 3 — Vagy — SOOC2 H 5 -gyököt jelent] kondenzálása nagyon előnyös. A kondenzációt legjobban metanolban vagy etanolban a reakcióelegy forráspontján hajthatjuk végre. 15 Az előállított termék kiválása a reakcióelegy lehűtésekor következik be. Ez a változat külöjiösen Ni--(lp-aminolbenzolszulifonil)-iN2-(il ,4-tiazenil)-karbamid szintézisére alkalmas, mert ebben az esetben a könnyen hozzáférhető p-acet- 2 0 amidóbenzolszulfonamddiból indulunk ki. Az előállított p-acetamidobienzolszultfonil vegyületet [(I) képlet, Rj az acetamidoesoportot jelenti] végül a szokásos módon a végtermékké [(I). képlet, Rj az aminocsoportot jelenti] szappanosít- 25 juk el. Ha kiindulási anyagként nitrabenzolszulfonil vegyületet [(H) képlet, Rj a nitrocsoportot jelenti] használunk, akkor az előállított NiH(nitrobenzolszulfonil)-!N2-4(l ,4-tiazenil)-kánbamidot is- 30 mert módon szokásos eszközökkel, pl. katalitikus hidrogénezéssel vagy vassál savas közegben, a megfelelő ammoszármazékká [(I) képlet, Rj az amino csoportot jelenti] redukáljuk. 35 Ha ilyen, az (I) általános képletnek megfelelő, ahol n értéke 1 vagy 2, származékot akarunk előállítani, akikor az (I) általános képletű vegyületeket, ahol n értéke zérus, megfelelő oxidálószer ékkel, pl. hidrogénperoxiddal, per- 4„ savakkal és más hasonlókkal oxidáljuk; a (III) képletű vegyületek1, ahol n értéke 1 vagy 2, már az a) vagy b) módszer szerinti reakcióban is alkalmazhatók. 45 Példák: 1. 11,8 g 4^amino-il ,4-tiazám ISO ml vízmentes éterben készített oldatához 1/Í2 óra alatti keverés és külső hűtés köziben 20,5 g benzolszulfo- 50 nilizocianát 150 ml vízmentes éterben készített oldatát csepegtetjük, oly módon, hogy a hőmérséklet a íO C°-ot ne haladja meg. Ezután még egy óráig keverj ük, az étert ledesztilláljuk, és a maradékot etanolból átkristályosítjuk. Az elő- 55 állított Ni-foenzolszulfoniWNa-Cl ,4-tiazeni] )-k arbamid 206—20S C°-on olvad. hőmérsékleten keverjük. Az éter ledesztillál ása és a maradék etanolból való átkristályosítása után 182'—1Í8S C°-os olvadáspontú N^benzol-szulfonil^NE -(2-metiH,4^tiaz0nil)Hkarbamidot kapunk. 3. 24,8 g p-toluolszulfonilkarfoaminsavetiiészter és 23,5 g 4-amino-l,4-tiazán keverékét 150 ml etanolban 3 órán át vissziaesepegés köziben a forrásponton tartjuk. A reakícióelegy lehűtése után kivált N1 H(p-toluolszulfonil)-N 2 -(!l,4--tiazenil)-kartbaimidot szívással leszűrjük, és etanolból átkristályosítjuk. Ez az anyag 210—212 C°-on olvad. 4. 26,3 g p-klórbmzölszuMomlkarbaminsavetilészter és 23,5 g 4-amino-4,4-tiazán 100 ml etanolban készített oldatát 4 órán át a forrásponton visszaesepegésben tartjuk. Lehűtéskor a reákcióelegyből nyers Ni-(p-iklórbenzolszulfonil)-N2^( ! l,4-tiazenü)-ka>rbämid válik ki, amelyet etanolból való átkristályösatással tisztítunk. Ezután olvadáspontja 222—224 C° között van. 5. 27,4 g p-nitrobeniZolszuOjfonilkaribaminsavetilészter és 26,4 g 4-a;mino-2-metil-l,4-tiazán keverékét 150 ml etanolban 2 órán át forrás közben visszaesepegésben tartjuk. A reakeióelegy lehűtése után kivált Ni-J(]p-nitrobenzol-SiZulfonil)-jN2 ^(2-metilJl l ,4-tiazeinil)-ikarbamidot szívással leszűrjük, és etainollal átmossuk. 10,1 g ilyen terméket Pd-C-katalizátor jelenlétében katalitikusan N1 -í(p-'aminobenzolszulfonil)-N 2 -(2-<metil-l,4-tiazenil)-karbamiddá redukálunk, amely 215—216 C°-on bomlás köziben olvad. 6. 21,4 g p-aicetamidobenzolszulfonamidot és 10,0 g (l,4-tiazenü)-karfoaminsavetilészter keverékét 200 ml etanolban 3 órán át forrás közben visszaicsepegésiben tartunk. A reakeióelegy feldolgozása után kapott 227—328 C°-os olvadáspontú N1 -(p-acetamido-benzolszulfonil)-N2^(l ,4--tiazenil)-karbamidot síavas hidrolízissel dezacetilezzük. 2*3,5 g ilyen anyagot 4 órán át 90 ml 4 n BCl-el forrásban levő vízfürdőn melegítünk. Ezután a reakcióelegyet szódával meglúgosítjuk, és a kivált Ni-íp-aminobenzolszulfcnil)-^N2 -, ( l l ,4-tiazenil)-karbámidot eta nolból átkristályoisítjuk. A tiszta anyag 197—198 C°-on olvad (bomlás köziben). 7. 3,3 g N^ip^toluolszulfoni^-iNa-^-metil-^l^-tiiazenil)-karbaimiid 20 ml jégecetben és 4 ml ecetsavanhidridben készített szuszpenziójábóz keverés közben 20—30 C° hőiméirsékleten 2,5 ml 3'0%-os hidrogónperoxid oldatot csepegtetünk. Ezután a reakcióelegyet még 5 órán át keverjük, majd nyugalomban kiristályosodni hagyjuk. Néhány nap múlva a kivált Ni-i(p-toluolszulfonil)-'NB -i(l ,1-dioxi -2-metil-l ,4-tiazenil)-ka<rlbai midot szívással leszűrjük, és 50%-os etanolból átkristályosítjuk. A tiszta anyag 228— 229 C°-on olvad (bomlás köziben). 2. 13,2 g 4-amino-<2-metil-il,4-t:iazán 150 ml vízmentes éterben készített oldatához 20,5 g benzolszulfonilizocianát 150 ml vízmentes éterben készített oldatát csepegtetjük. Külső hűtés segítségével a reakícióelegy hőmérsékletét 0 C° alatt tartjuk. Ezután még egy órán át ezen a 60 Szabadalmi igénypont: Eljárás' (I) általános képletű, új Nx-benzolszulfonil-N2-(l ,4-tiaze;ml)4karlb!amidok előállítására, ahol. RÍ 'hidrogénatomot, halogénatomot,
