158881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a Bayer-timföldgyártás körfolyamatát szennyező anyagok frakcionált elválasztására, különös tekintettel a vanádium és fluortartalomra

MAGTAR NÉPKÖZTÁRS ASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. V. 15. 158881 Nemzetközi osztályozás: C 01 d 3/02; C 01 g 31/00 (MA—1987) Közzététel napja: 1970. X. 24. Megjelent: 1971. XII, 31. Feltalálók: Ágoston Péter vegyésztechnikus,. Válint Zoltán vegyésztechnikus, Mosonmagyaróvár Tulajdonos: Magyaróvári Timföld-Műkorundgyár, Mosonmagyaróvár Eljárás a Bayer-timföídgyártás körfolyamatát szennyező anyagok frakcionált elválasztására, különös tekintettel a vanadium és fluortartalomra A timföldgyártási eljárás során az alapanyag­ként felhasznált bauxittal szennyező anyagok (úgynevezett nyomelemek) is bekerülnek a kör­folyamatba. Ilyen nem kívánatos anyagnak mi­nősülnek elsősorban a fluor-, a vanadium-, a foszfor-, az arzénvegyületek és a karbonátok. Ezek a szennyezők a körfolyamat egyes szaka­szaiban olyan nagymértékben is feldúsulhatnak, hogy lerakódásokat okozhatnak, ezáltal veszé­lyeztetik az üzemvitelt, kémiai és termodinami­kai hatásfokromlást okoznak és szennyezik a végterméket. A szakemberek törekvései ezért elsősorban arra irányulnak, hogy a szennyező­ket a folyamatból elválasszák és ezáltal azok feldúsulását megakadályozzák. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az, hogy ezen szennyezők nagyrésze iparilag érté­kes anyag, ezért azok kiválasztása úgy célsze­rű, hogy egyszerű kémiai technológiával feldol­gozhatók legyenek. Jelenleg ismeretesek olyan eljárások, me­lyek a felsorolt anyagokat, ill. vegyületeiket együttesen választják ki, úgynevezett lúgsó for­májában. Hátránya a módszernek, hogy a ka­pott termék további hasznosítása csak nagyon költséges technológiával oldható meg, mivel a további feldolgozásra alkalmas elemek koricent­rációja rendkívül alacsony, továbbá, hogy na­gyon magas lúgveszteséggel jár. Eredményesebbnek mutatkozott a bepárolt timföldgyári lúgok „kisózása" szilárd nátrium­hidroxiddal. Az eljárás azonban csak egy-két komponens bizonyos fokú kiválasztását teszi le-5 hetővé, továbbá, hogy ä célnak csak szilárd nát­riumhidroxid felel meg, korlátozza az eljárás alkalmazását. A vanádiumvegyületek kiválasztására ismert 10 módszer a nátriumvanadát oktaéderes kristá­lyainak szitarendszeren történő kiválasztása a hidrátzagyból. A módszer hatásfoka nagymér­tékben függ a külső hőmérséklettől, ill. az alu­minátlúg hűlési sebességétől. A téli hónapokban 15 a kiválasztás közel nullára csökken, az apró kristálykiválás miatt. A kapott termék hidrát­tal is erősen szennyezett. Ismert eljárás még többek között a 198 306 20 1. sz. szovjet szabadalom. A szabadalom szerin­ti eljárást részletesebben is ismerteti a Ak. Nauk. Kazahszkoj SZSZRx Him. i Technol. Va­nadija c. folyóirat 1968. évi 27. száma. Az eljá­rás lényeges, hogy 165—175 g/l ossz. Na2Ü 25 ikonoentrációjú kiindulási oldattal dolgoznak, amelyet 75—80 C°-ig lehűtenek, majd az előző­leg kinyert „vanádiumiszap" 15—20%-át vissza­oltják a kristályosítandó oldatba. Mint azt a hi­vatkozott folyóiratban közölt cikkben a szerző 30 megjegyzi, nem célszerű az oldat töménységét 158881

Next

/
Thumbnails
Contents