158853. lajstromszámú szabadalom • Szellőztetőberendezés, különösen sertésistállókhoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. I. 07. (IA—565) Közzététel napja: 1970. XII. 05. Megjelent: 1971. XII. 31. 158853 Nemzetközi osztályozás: F 24 f 7/00; A 01 k 29/00 Feltalálók: Dr. Bajor Ferenc oki. mg. mérnök, Budapest, Farkas Rafael gépésztervező, Budapest, Magyari László igazgató, Szekszárd, Mocsáry József oki. mg. mérnök, Budapest, Simon Lajos oki. villamosmérnök, Budapest, Wener Lajos gépészmérnök, Szekszárd Tulajdonos: Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása, Budapest Szellőztető berendezés, különösen sertésistállókhoz A találmány szellőztetőberendezés, különösen sertésistállókhoz. Mint ismeretes, számos területen, így a sertés­istállók esetén is mesterséges szellőztetésre van szükség, mivel a természetes szellőztetéssel nem 5 lehet a mindenkori időjárási körülmények kö­zött a szükséges feltételeket biztosítani. Pl. az állatok megfelelő termelésének biztosításához igen lényeges az ún. komfort zóna betartása. Ennek egyik fő feltétele a megfelelő hőmérsék- 10 létű friss levegő. A mesterséges szellőzéseknél a problémát a téli minimális és nyári maximális igények egyazon berendezéssel való kielégítése okozza. Például egy 240 férőhelyes sertésistálló­nál a szellőzés nyári csúcsigénye 36 000 m3 /ó, 15 míg a téli minimális igény 3500 m3 /ó. A szellő­zőnek a tényleges igényre kell tudni beállni. Ezen ismertetett követelmények kielégítésére többféle megoldást alkalmaztak. Például szoká­sos több ventillátort kézi kapcsolással vezérelni. 20 Ennek a megoldásnak a hátránya az emberi szubjektív beavatkozás. Ismeretes több ventillátort egy hőérzékélő ál­tal vezérelni, azonban ennél a megoldásnál a 25 nyári maximális igényre méretezett több ventil­látor télen még a legrövidebb időre bekapcsolva is megrántja az istálló levegőjét, az túlhűl, és huzat keletkezik az érzékelő tehetetlensége kö­vetkeztében. 30 A fenti hátrányokat megpróbálták kiküszö­bölni oly módon, hogy több ventillátort külön­külön hőérzékelővel vezéreltek, melyek külön­böző hőmérsékletekre vannak beállítva, pl. 22°­ra, 20°-ra, 18°-ra és 16°-ra, vagy 26, 24, 22, 20 C°-okra. Ennek a megoldásnak a hátránya az állandó hőingadozás, valamint hogy csak széles hőhatárok között tud dolgozni. Azonkívül a sok hőérzékélő költséges, a rendszert bonyolulttá te­szi, és természetszerűleg nő a hibaforrások szá­ma. A találmány célja a fenti hiányosságok kikü­szöbölése és egy olyan szellőzési rendszer kidol­gozása, amellyel az istállóban a külső hőmérsék­lettől függetlenül biztosítható a megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű friss levegő szellő­zés. A találmány feladata továbbá, hogy a be­rendezés egyszerű, olcsó és kevés hibaforrással rendelkező legyen. A találmány azon a felisme­résen alapszik, ha olyan rendszert készítünk, amelynél egyetlen hőérzékelővel ellátott hőfok­szabályzó több ventillátort, ill. esetlegesen azok­hoz csatlakozó vízbeporlasztót vezérel oly mó­don, hogy azokat megfelelő időközönként egy­más után kapcsolja be. A találmány szerinti szellőztető rendszernek tehát a hőmérsékletsza­bályzó egység által vezérelt, a ventillátorokat, majd az esetleges vízbeporlasztó táplálását szol­gáló szivattyút egymás után, beállítható időkö­zönként bekapcsoló programadója, van. 158853

Next

/
Thumbnails
Contents