158846. lajstromszámú szabadalom • Berendezés képlékeny sejtbetontestek fölső részének lenyírásakor adódó anyagfölösleg eltávolítására

158846 3 4 meny esetén az anyagfölösleg eltávolításához szükséges depresszió a szívószekrényben annál gyorsabban érhető el, minél kisebb annak térfogata. A szívószekrény magassági méreteit ezért csökkentő értelemben csupán szilárdsági követelmények, valamint azok a követelmények korlátozzák, hogy a szívókompresszor által létrehozott légáramlás nagyobb veszteségek nélkül legyen létrehozható. A szívószekrényben megkövetelt depresszió nagysága lényegében a hordandó súly nagyságától függ, vagyis elsősorban az anyagfölösleget képező réteg térfogatától, valamint fajsúlyától. A tapasztalat szerint kb. 1,0 nagyságú térfogatsúly, valamint 3—10 cm közötti átlagos rétegvastagság esetén a külső atmoszféra és a szívószekrényben uralkodó nyomás között csupán 0,03 kp/cm2

nyomáákülönbségnék kell lennie, amely 0,03 at-nak felel meg, és ez az érték teljesen kielégítőnek mutatkozott a szóban forgó anyagfölösleg biztonságos fölszippantására, valamint fölemelt helyzetében való megtartására. Ezzel a csekély mértékű depresszióval aránylag nagyméretű anyagfölösleg — kb. 15 cm vastagságig — szippantható föl és tartható meg. A szívószekrény alsó oldalán levő áttörések távolsága, valamint a közöttük elhelyezkedő osztólemezek szélessége lehetőség szerint minimális kell hogy legyen, minthogy az anyagfölösleg a daraboláskor, illetve a szívási folyamat során is részben igen kisméretű darabokká esik széjjel. Beváltak a tapasztalat szerint az olyan szívórácsok, amelyeknél az áttörések az 1 mm körüli nagyságrendben mozognak. Annak érdekében, hogy ,a leírt berendezés segítségével a csekély alaprajzi felülettel rendelkező betomtömbök, valamint maga a szívórács az eltávolított anyagfölöslegtől fölszabadítható legyen, a találmányunk szerinti berendezés egy további, a szívószekrényhez csatlakozó berendezéssel is el van látva, amelynek segítségével a szívórácsnak a betontömbön túli része lefedhető. A találmányt kiviteli példa kapcsán a következőkben részletezett leírás, valamint az azzal kapcsolatos rajzok alapján ismertetjük részletesen. A mellékelt rajzok közül az 1. ábra a találmányunk szeriinti berendezés szívószekrényénék alulnézetét mutatja, a 2. ábra egy tartókerethez erősített lapos szívószekrény oldalnézete a levágott betontömbre való lesüllyesztés előtti állapotban, a 3. ábra a tekerőberendezés részlete, amely a védőellenző föltekerésére szolgál és az 1. ábrán bejelölt III—III egyenes mentén fölvett részleges metszet, a 4. ábra pedig a szívórács egy része. Az 1. és 2. ábrán példaként az 1 szögacélokból és a 2 lezáró lemezre ráépített derékszögű parallelogramma alaprajzú 3 szívószekrény látható, amely alsó oldalán a 4 szívórács útján van lezárva. A 3 szívószeknény az 5 kitámasztások segítségével a tetőszerkezetszerűen kialakított 6 tartókeretre van fölfüggesztve. Az 5 kitámasztások fölső részén 7 kampók helyezkednek el, amelyek útján a 6 tartókeret valamilyen emelőszervre, például emelődarura függeszthető föl. A fölf üggesztés helyén az emelőberendezéssel létesített mozgatás irányait a 2. ábrán bejelölt 8 nyilak mutatják. A 6 tartókeret a 3 szívószekrény fölső részén elhelyezkedő 9 szívókompresszorral is el van látva, amely 9 szívókompresszor szívó oldala a 2 lezárólemezen keresztül vezetett és a 3 szívószekrény belseiében elhelyezkedő 10 szívóvezetékkel van összekapcsolva, a 9 szívókompreszszor 11 kifúvó vezetéke pedig a szabad levegőre torkollik. Az ábrán föltüntetett példa esetében a 9 szívókompresszort a 12 villamos motor hajtja meg. A 3 szívószekrény egyik keresztirányú oldala mentén helyezkedik el a 13 védőellenző, amely a 4 szívórács alsó oldala mentén a 3 szívószekróny hosszirányában mozgatható. A 13 védőellenző egyik vége a 15 kézi forgatókar útján működtethető 14 tekerőszerkezetre van fölcsavarva. A 13 védőellenző 16 szabad vége ugyanakkor valamilyen 17 sín, például szögaeélprofilból készült sín útján van merevítve. A 17 sín mindkét végén a 3 szívószekrény két oldalán elhelyezett végtelenített 19 láncba van beakasztva, amely 19 láncot ugyancsak 15 kézi forgatókar hajtja meg. A kívánt cél elérése érdekében a 14 tekerőszerkezet mindkét végén, és vele koaxiálisán helyezkednek el a 18 lánckerekek, amelyek a 19 láncokat vezetik. A 19 láncok azonban nemcsak a már említett 18 lánckerekeken, hanem a 3 szívószekrény hosszanti oldalai mentén elhelyezett szabadon forgó 20 terelő lánckerekeken is át vannak vetve. A 18 lánckerekek, valamint a 20 terelő lánckerekek egyidejűleg a 19 lánc feszítési pontjait is képezik. A 3. ábrán a 30 föltekerő dob kiviteli példája látható. E 30 föltekerő dob segítségével a 13 védőellenzőnek állandóan egyenletes feszessége és ezáltal a 4 szívórács mentén való tökéletes fölfekvése biztosítható. Az üreges kialakítású 30 föltekerő dob egyébként koncentrikusan és szabadon elfordulhatóan a 35 középponti tengelyen helyezkedik el, és azzal a 32 spirálrugó útján van kapcsolatban. A 35 középponti tengelyen helyezkednek el a végtelenített 19 lánc meghajtó fogaskerekei, amely azonban a könnyebb áttekinthetőség végett a 3. ábrán külön föltüntetve nincs. A 30 föltekérő dobra fölcsévélt és a 31 föltekerő sín segítségével — mely utóbbi a rajzon ugyancsak nem ábrázolt — a 19 láncba beakasztott 34 védőellenző a feszültség alatt álló 32 spirálrugó útján a 34 védőellenző bármely helyzetében egyenletesen elő van feszítve. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 .2