158846. lajstromszámú szabadalom • Berendezés képlékeny sejtbetontestek fölső részének lenyírásakor adódó anyagfölösleg eltávolítására

158846 3 4 meny esetén az anyagfölösleg eltávolításához szükséges depresszió a szívószekrényben annál gyorsabban érhető el, minél kisebb annak térfo­gata. A szívószekrény magassági méreteit ezért csökkentő értelemben csupán szilárdsági köve­telmények, valamint azok a követelmények kor­látozzák, hogy a szívókompresszor által létreho­zott légáramlás nagyobb veszteségek nélkül le­gyen létrehozható. A szívószekrényben megkövetelt depresszió nagysága lényegében a hordandó súly nagyságá­tól függ, vagyis elsősorban az anyagfölösleget képező réteg térfogatától, valamint fajsúlyától. A tapasztalat szerint kb. 1,0 nagyságú térfogat­súly, valamint 3—10 cm közötti átlagos réteg­vastagság esetén a külső atmoszféra és a szívó­szekrényben uralkodó nyomás között csupán 0,03 kp/cm2 nyomáákülönbségnék kell lennie, amely 0,03 at-nak felel meg, és ez az érték tel­jesen kielégítőnek mutatkozott a szóban forgó anyagfölösleg biztonságos fölszippantására, va­lamint fölemelt helyzetében való megtartására. Ezzel a csekély mértékű depresszióval aránylag nagyméretű anyagfölösleg — kb. 15 cm vastag­ságig — szippantható föl és tartható meg. A szívószekrény alsó oldalán levő áttörések távolsága, valamint a közöttük elhelyezkedő osz­tólemezek szélessége lehetőség szerint minimális kell hogy legyen, minthogy az anyagfölösleg a daraboláskor, illetve a szívási folyamat során is részben igen kisméretű darabokká esik széjjel. Beváltak a tapasztalat szerint az olyan szívórá­csok, amelyeknél az áttörések az 1 mm körüli nagyságrendben mozognak. Annak érdekében, hogy ,a leírt berendezés se­gítségével a csekély alaprajzi felülettel rendelke­ző betomtömbök, valamint maga a szívórács az eltávolított anyagfölöslegtől fölszabadítható le­gyen, a találmányunk szerinti berendezés egy további, a szívószekrényhez csatlakozó berende­zéssel is el van látva, amelynek segítségével a szívórácsnak a betontömbön túli része lefedhető. A találmányt kiviteli példa kapcsán a követ­kezőkben részletezett leírás, valamint az azzal kapcsolatos rajzok alapján ismertetjük részlete­sen. A mellékelt rajzok közül az 1. ábra a talál­mányunk szeriinti berendezés szívószekrényénék alulnézetét mutatja, a 2. ábra egy tartókerethez erősített lapos szívó­szekrény oldalnézete a levágott betontömb­re való lesüllyesztés előtti állapotban, a 3. ábra a tekerőberendezés részlete, amely a vé­dőellenző föltekerésére szolgál és az 1. áb­rán bejelölt III—III egyenes mentén fölvett részleges metszet, a 4. ábra pedig a szívórács egy része. Az 1. és 2. ábrán példaként az 1 szögacélok­ból és a 2 lezáró lemezre ráépített derékszögű parallelogramma alaprajzú 3 szívószekrény lát­ható, amely alsó oldalán a 4 szívórács útján van lezárva. A 3 szívószeknény az 5 kitámasztások segítségével a tetőszerkezetszerűen kialakított 6 tartókeretre van fölfüggesztve. Az 5 kitámasz­tások fölső részén 7 kampók helyezkednek el, amelyek útján a 6 tartókeret valamilyen emelő­szervre, például emelődarura függeszthető föl. A fölf üggesztés helyén az emelőberendezéssel lé­tesített mozgatás irányait a 2. ábrán bejelölt 8 nyilak mutatják. A 6 tartókeret a 3 szívószekrény fölső részén elhelyezkedő 9 szívókompresszorral is el van lát­va, amely 9 szívókompresszor szívó oldala a 2 lezárólemezen keresztül vezetett és a 3 szívó­szekrény belseiében elhelyezkedő 10 szívóveze­tékkel van összekapcsolva, a 9 szívókompresz­szor 11 kifúvó vezetéke pedig a szabad levegő­re torkollik. Az ábrán föltüntetett példa eseté­ben a 9 szívókompresszort a 12 villamos motor hajtja meg. A 3 szívószekrény egyik keresztirányú oldala mentén helyezkedik el a 13 védőellenző, amely a 4 szívórács alsó oldala mentén a 3 szívószek­róny hosszirányában mozgatható. A 13 védőel­lenző egyik vége a 15 kézi forgatókar útján mű­ködtethető 14 tekerőszerkezetre van fölcsavarva. A 13 védőellenző 16 szabad vége ugyanakkor valamilyen 17 sín, például szögaeélprofilból ké­szült sín útján van merevítve. A 17 sín mindkét végén a 3 szívószekrény két oldalán elhelyezett végtelenített 19 láncba van beakasztva, amely 19 láncot ugyancsak 15 kézi forgatókar hajtja meg. A kívánt cél elérése érdekében a 14 tekerő­szerkezet mindkét végén, és vele koaxiálisán he­lyezkednek el a 18 lánckerekek, amelyek a 19 láncokat vezetik. A 19 láncok azonban nemcsak a már említett 18 lánckerekeken, hanem a 3 szí­vószekrény hosszanti oldalai mentén elhelyezett szabadon forgó 20 terelő lánckerekeken is át vannak vetve. A 18 lánckerekek, valamint a 20 terelő lánckerekek egyidejűleg a 19 lánc feszíté­si pontjait is képezik. A 3. ábrán a 30 föltekerő dob kiviteli példája látható. E 30 föltekerő dob segítségével a 13 vé­dőellenzőnek állandóan egyenletes feszessége és ezáltal a 4 szívórács mentén való tökéletes föl­fekvése biztosítható. Az üreges kialakítású 30 föltekerő dob egyébként koncentrikusan és sza­badon elfordulhatóan a 35 középponti tengelyen helyezkedik el, és azzal a 32 spirálrugó útján van kapcsolatban. A 35 középponti tengelyen helyezkednek el a végtelenített 19 lánc meghaj­tó fogaskerekei, amely azonban a könnyebb át­tekinthetőség végett a 3. ábrán külön föltüntet­ve nincs. A 30 föltekérő dobra fölcsévélt és a 31 föltekerő sín segítségével — mely utóbbi a raj­zon ugyancsak nem ábrázolt — a 19 láncba be­akasztott 34 védőellenző a feszültség alatt álló 32 spirálrugó útján a 34 védőellenző bármely helyzetében egyenletesen elő van feszítve. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 .2

Next

/
Thumbnails
Contents