158821. lajstromszámú szabadalom • Istáló főleg tojótyúkok tartásához

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. XII. 17. (El—327) Közzététel napja: 1970. XII. 05. Megjelent: 1971. XII. 31. 158821 Nemzetközi osztályozás: A 01 k 31/00 öa?íáf «, Feltalálók: Németh Györg3' tojóüzem-vezető, Kiscséripuszta, Papp Zoltán főmérnök, Székesfehérvár, Szaleczki Lajos csoportvezető, Budapest Závodni László igazgató, Enying, Pózner Béla főállattenyésztő, Enying, Kemény György igazgatóhelyettes, Budapest Tulajdonos: Enyingi Állami Gazdaság, Enying Istálló, főleg tojótyúkok tartásához Az állaltitenyészltés területén, így a korszerű baromfi- és tojástenmelésben is a nagyüzemi módszerek jelentősége állandóan növekszik. A nagyüzemi berendezések azonban komoly beruházási költségeket igényelnek, ezért ia szakemberek aura törekednek, ihogy egységnyi alapterületen minél tlöiblb állatolt lehessen optimális körülmények közöTtit tartani, ami természetesen az eredményekben realizálódik mind a megtermelt hús, mind a tojás vonatkozásában. 10 A nagyüzemi baromfitairtás egyik legikorsizierűbb típusának az ún. battériás, ketreces létesítményeket tekintik, amelyeknél a helykihasználás ugyan kedvezőnek mondható, imént a ketrec- 15 -egységek több — 'általaiban három — szinten helyezhetők el, azonban az egyidejűleg kielégítendő sokféle igény miatt i(e!tétés, itatás, tojaitás, 'tisztítás, trágyaeltávolíltás, sfcb.) itt bonyolult, következésképpen meglehetősen költséges kel- 20 rec-elemekkel ós járulékos berendezésekkel, valamint aránylag nagy emberi munkaerő-felhasználással lehet csak a feladatokat -megoldani; hazai viszonylatban a nehézségekhez járul még, hogy megfelelő ketrecek csíaik import útján sze- 2

5 rezhetők (be, mert ilyen berendezéseket a hazai ipar elegendő mennyiséigben nem gyárt. A battériás megoldás mellett a legkorszerűbb másik ismert nagyüzemi rendszer szerint a tyúktartásra szolgáló istállóban drótihálós ülő- 30 rács-rendszert alkalmaznak. Itt általában ferde drótháló-felületek felett ülőléceket helyeznek el, és hosszanti, alommal borított, széles tápvonalaikkal, valamint tojaitóházakkal szakítják meg a drótiháló-iülőlécek alkotta mezőkét. Az etető- és itatóiszerikezeteket résziben ezeken a tápvonalakon, résziben az ülőlécek alatt helyezik el. Ennék a berendezésnek számos jelentős hátránya van, elsősorban abból következően, hogy helykilhasználási foka igen kedvezőtlen. A tyúkok ugyanis nem szeretnek a fémanyagú hálón tartózkodni, ezért az ülőléceket foglalják el, ami viszont azzal jár, hogy az állatállomány ezekre a helyekre koncentrálódik, az állatok egymást zavarj álk, sőt egymással harcolnak ezeknek az ülőlécéknek az elfoglalásáért. Ehhez járul még az a hátrány is, hogy a felül elhelyezkedő erőséhb állaltok az alattuk levő gyengébbeket csipkedik és zaklatják. Az etetővályuknalk mind a tápvonalakon, minid az ülőlécek alatt történő elhelyezése előnytelen, mert ilyen szerkezeti adottságok mellett eleve kizárt ezelk egyenletes elosztásánjak a lehetősége. Az etető- és ita'tóvályuk környezetében az állatállomány ugyancsak nemkívánatos módon koncentrálódik. A leírít megoldás állategészségügyi szempontból sem előnyös, mert az állatok — legalábbis a tartási felület egy részén — közvetlenül érintkeznek a trágyával, illetve a trá-158821