158820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés bugák vagy más féltermékek felületén a szakadások vagy más hibahelyek láthatóvá tételére

5 158820 6 adott esetiben az ehhez kapcsolódó légárammal történő kezelés az előbb említett módon történik. Ebben az esetiben természetesen festék felhasználásban többlet jelentkezik, amely az 5 tájoló berendezés és annak ellenőrző szervei megtakarításával szemben áll. Az előzőkben ismertetett eljárást, tekintettel arra, hogy nem magát a por-felgyülemlést jelöljük és rögzítjük, hanem a porfelgyülemlés által nem borított vizsgálandó darab felületet, „negatív" eljárásnak jelöljük. A 2. ábrán az 1. ábráival ellentétben a találmány szerinti eljárásnak „pozitív" eljárásaként jelölhető foganatosítása módját ismertetjük. 1-el ugyancsak a vizsgálandó darabot jelöljük, amelyet rögzített helyzetű vizsgálóberendezésen keresztül vezetünk. 2 és 3-mal az elektródák vannak jelölve, amelyek a mágnesezési szakaszt határolják. A mágnesezési szakaszon belül történik először a vizsgálandó darabnak a beszórása pl. légáram segítségével ferromágneses porral. A porhoz járulékosan olyan anyagot keverünk, amely biztosítja, hogy a por felhalmozódás a mágnesező szákasz elhagyása után megmaradjon. A 4 porszóró berendezés elhagyása után az 1 vizsgálandó darab 7 reakciókamrásba kerül, ahol a por felgyülemlés rögzítése a vizsgálandó darab hibahelyén megtörténik, amely pl. meleg közlésével történhet. A hibahely megjelölése a rögzített porhalmaz révén megmarad a mágnesezési szakasz elhagyása után is, azaz a vizsgálandó darab mágnesességének eltűnése után és később arra szolgál, hogy megmutassa a hibahelyet, amelyet el kell távolítani. A „negatív", valamint a „pozitív" eljárás folyamatosan üzemeltetett berendezéssel végezhető. A vizsgálóberendezésen keresztülfutó vizsgálandó darab ebben az esetiben nemcsak egy, hanem több porszóró berendezéssel lehet beszórva úgy, hogy az egész felület egyetlen átfutás alatt beszólásra kerül. Ugyanígy történik a hibahely jelölése és rögzítése. Amennyiben a hibahely tájolására is sor kerül, akkor ennek a vizsgálandó darab egész kerületén kell hogy történjék és a megfelelő jeleket a minden oldalról hatásos festékszórók működtetéséhez kell továbbítani. A hibahelyek tájolására különböző eljárások alkalmazhatók. Az optikai tájolásnál pl. a fotocella érzékeli a por felhalmozódását, amely pl. titánfehér és festékanyagoknak a ferromágneses porihoz Való keverésével a vizsgálandó darab felületéhez képest egy kontraszt hatást fejt ki és bekapcsolja a festékszóró berendezést. •Infravörös sugár segítségével történő tájolásnál a működési hőmérsékletre melegített por által kibocsátott sugárzás kerül érzékelésre. Radioaktív tájolásnál radioaktív anyagot keverünk a porhoz és a hibahelyen a porfelhalmozódást egy kapesolóberendezéssel érzékeljük. Lehetséges azonban a port röntgensugarakkal besugározni és a hibahelyen a porhalmaztól kiinduló szekunder sugárzást érzékelni. Egyik esetben sem kell azonban a hibahely tájolását pontosan végezni, elegendő a hibahely általános helyének érzékelése ahhoz, hogy a festék-5 szóró berendezés a megfelelő helyre szórjon. Az eljárás mint már említettük alapjaiban nam is igényel tájoló berendezést. Ilyen tájoló berendezést csak festékanyag felhasználásban történő megtakarítás céljából gazdasági okokból 10 alkalmazunk, vagy a hibahely jobb és gyorsabb meghatározására. Tekintettel arra, hogy lehetséges a hibahely nagyságáról is tájékoztatást adni, az alkakn-azotlt pornak meghatározott tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Az ismert, a 15 vizsgálandó darab egyetlen mágnesezésén alapuló eljárásnál általában határozatlan szemcse alakú és szemesenagys-ágú port használunk. Ezáltal lehetséges, hogy azonos hibahelyek azonos mágnesezésnél különbözőképpen mutatkoz-20 nak meg, mivel a mindenkori szemcse-összetétel, azaz a mindenkori szemcsefrakció aránya különböző lehet. Amennyiben pl. a kisebb részecskék mennyisége nagyobb, a legfinomabb szakadások jeleníthetők meg éspedig különböző 25 módon, mégpedig a finom részecskék arányának megfelelően. Ezáltal a közvetlen leiképzés dacára a hibahely minőségét illetően téves következtetések vonhatók le, és ugyancsak téves következtetések a vizsgálandó darab szükséges jO utánmegmunlkiálása tekintetében is. Megállapítottuk, hogy a hibahely leképzésnél az említett nehézségek kiküszöbölhetők, ha a por egyenletes szemesenagyságú és szemfcrmájú, azaz ha a porrészecskék legnagyobb része ugyanahhoz 35 a viszonylag szűk nagyságtartamányhoz tartozik. Emellett nem szükséges, de célszerű, ha a részecskék szamesealakja hasonló. Kedvező eredmények érhetők el kb. Ojl—0,4 mm részecskenagyság esetén. Amellett ezek a részecs-40 kék nem keli, hogy egyetlen résziből álljanak. Igen kedvező eredményt érünk el, ha legkisebb ferrites részecskét ásványi anyaggal vesszük körül és több ilyen részecskét ragasztunk össze. Az ásványi anyag rész nem lehet nagy, mivel ezáltal a mágneses tulajdonságok csökkennek. Kb. 1'0%-os ásványi adalékanyaggal felhasználási célra kedvező súlyredukcióit gyakorlatilag változatlan mágneses tulajdonság mellett érhetünk el, mégpedig a tiszta vasrészeeskék esetén fennálló mágneses tulajdonság mellett. Ilyen agglomerátum esetén kisebb, mint 3 kg/l térfogatsúlyt érünk el. További előny abból származik, hogy az ásványi adalék festhető, ami által pozitív eljárás esetén vagy a részbeni festékszórásnál a vizsgálandó anyag felületével szemben kontrasztdús hibahely leképzést nyerünk. Lényeges, hogy a por, amely az előbb említett szempontoknak megfelelően van előállítva 60 a mágnesező áram változásakor variálható nagyságú, azonban beállított áramerősség esetén meghatározott porbalmazt adjon és így a különböző szélességű felhalmozódás a szakadásokra és a pálkkelyesedésre vonatkozóan a hiba 65 nagyságát és milyenségét illetően, útmutatást 3