158799. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mangántartalom szabályozására

158799 7 8 vagy a példákban tárgyalttól lényegesen eltérő oxigénbetáplálási mértékeket alkalmazunk. A forró, a lándzsa alsó végén kilépő lángból általában 2300 C° és 276-0 C° közötti hőmérsékleten kiáramló gázok az I időszakban rendszerint elegendőek arra, hogy a salakképző anyagokat szokásos folyósító adalékanyagok nélkül megfolyósítsák. A salak folyóssá válásának további meggyorsítására és az eljárásiban a foszfor korai eltávolításának előmozdítására azonban szokásos folyósító anyagokat, így folypátot vagy hasonló anyagot is a később ismertetésre kerülő módon adagolni. A mangán szabályozása mellett az eljárás I időszakaiban a salak FeO-tartalma még egészen magas, mivel a fürdő aránylag hideg és ez az állapot a foszfor és kén fürdőből való korai eltávolítását teszi tehetővé. Az I időszakban némi szén és szilíciuma is finomításra kerül, bár nagyobb szénfinomitás az eljárás egy későbbi időszakában jön létre. A II időiszak általában 8—15 percig tart, például attól függően, hogy végeredményként milyen széntartalmat és hőmérsékletet kívánunk elérni. A II időszak tartama függ az adagban levő ócskavas százalékos mennyiségétől is. Általában minél nagyobb az adagban az ócskavas százalékos mennyisége, annál rövidebb ideig tart a II időszak. Ha három-időszakos eljárást alkalmazunk, a III időszak egy végső finomító és szabályozó időszak, ami a hőmérséklet és széntartalom végső értékeinek lehető legnagyobb mértékben való szabályozására szolgál. Ezt a szabályozást a finomító gázáraimban levő égéstermékek arányos mennyiségének növelése révén érjük el, úgyhogy a szabad oxigénfelesleg a fűtőanyag tökéletes elégetésének eléréséhez szükséges oxigénhez viszonyítva általában 25% és 200%, között van. A III időszak tartamát főként azért szabályozzuk, hogy az eljárás folyamán a fűtőanyag szükséges teljes mennyiségét elhasználjuk. Egy tipikus műveletsornál a kívánt öntési hőmérséklet 1600 C° körül van. Ezt a hőmérsékletet szabályozhatjuk az olvasztóadagban levő ócskavas mennyisége és az olvasztóadag fűtésének végrehajtásához fúvatás folyamán finomító üstíbe táplált szükséges ossz olajmenyíiyiség révén. Az utolsó időszak tartama •— ha ilyet létesítünk — általában 5 és 16 perc között van. A találmányunk szerinti eljárás teljes finomításai ideje általában 20 és 30 perc között van, azonban ez az időitartam szükség esetén — vagy ha ez kívánatos — változtatható is. A változás mértéke a konverterüst hasznos oxigén kapacitásának fokától, a lándzsa jellemzőitől és a fűtőanyag tulajdonságaitól függ. Általában minél nagyobb az oxigén használhatósági foka, annál rövidebb az átlagos finomítási idő. A találmányunk megvalósításánál a fúvókák vagy lándzsák széles változata alkalmazható és e változatok az e területen jártas szakemberek számára nyilvánvalóak. A finomító időszakokban szénhidrogén fűtőanyag, előnyösen folyékony széntartalmú fűtőanyag és lényegében tiszta oxigén áramait — az előzőikben meghatározott arányban — áramoltatjuk az égő típusú lándzsához és ezeket a lándzsában összekeverve egy fűtőanyag-oxigén áramot képezünk. A fűtőanyag-oxigén áramot a lándzsából az áramban esetleg egyébként fellépő turbulencia kiküszöbölésére vagy csökkentésére előnyösen szuperszonikus sebességgel áramoltatjuk ki. Az áramokban a turbulenciát általában kerülni kell, mivel a forró finomító gázok finomítás alatt levő adagba való hatásos juttatásához fontos a turbulencia-mentes gázáraim. Az üst falairól és adagból kisugárzó hő elegendő a gyújtás végrehajtásához és a lándzsa kiömlő nyílásaiból kinyúló láng létrehozásához (2. ábra). A lángból kilépő forró finomító gázokban égéstermékek és szabad oxigén van és ezek a lándzsából általában lefelé és kifelé irányítva nagy sebességgel haladnak az adag felé. Azt találtuk, hogy a 3. ábrán vázolt, fúvókaszerkezettel kiképzett lándzsa különösen alkalmas a találmány szerinti eljárás foganatosítására. A lándzsának hosszúkás 11 teste van, melynek alsó végén kombinált 12 szállító és égő fúvóka van elhelyezve. A lándzsa 11 testének belsejében több gyűrű alakú csatorna és vezeték van, amelyek oxigént és folyékony fűtőanyagot táplálnak a kombinált 12 szállító és égő fúvókálban kiképzett 13 kiömlőnyílásokhoz. A fúvókák számát bizonyos mértékben a finomító üst mérete alapján határozzuk meg. Kis méretű üstökhöz egyetlen fúvóka lándzsa bizonyult 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Az eljárás II időszaka az az időszak, aminek folyamán az olvadék nagyobb mértékű széntelenítése megy végbe. Ennék az időszaknak fo- 25 iyamán a finomítás a fűtőanyag tökéletes elégetésének Végrehajtásához szükségesnél nagyobb szabad oxigénfelesleg használatával megy végbe. Az oxigénfelesleg általában 1000% és 1300% közlött van. Ahol a fűtőanyag folyékony 3Q széntartalmú olaj, így nyersolaj, előnyösnek mutatkozott, ha a betáplált oxigénmennyiséget állandó értéken tartjuk és a lándzsába táplált fűtőanyagimennyiséget kívánt szintre csökkentjük. A II időszakiban alkalmazott nagy oxigén- 35 felesleg az olvadékban erős szénforrást vált ki és ez alatt az időszák alatt az eljárásiban a szén túlnyomó része finomításra kerül. Az eljárásnak ebben az időszakában az égő típusú lándzsából kilépő forró finomító gázáramban 90 súlyszázalék és 95 súlyszázalék közötti forró 40 szabad oxigén van, amelyet a lándzsa kiömlő nyílásai vagy fúvókái nagy sebességgel az adag felé irányítanak. A lándzsában levő fúvókákból általában 1370 C° és 1050 C° közötti hőmérsékleten kiáramló forró gázok elősegítik a salak 45 folyékony állapotban tartását azáltal, hogy megakadályozzák a salak lehűlését vagy befagyását, ami az L.D. eljárásnál előfordulhat, mivel itt csak •—,100 C° körüli hőmérsékletű oxigént fújnak az adagba. 50 4