158786. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus vízgőzáteresztő lemezszerkezetek előállítására

158786 3 4 Erre a oélra karbamid csoportokat nem tartalmazó poliuretánok használhatóik. Ezek a poliuretánok azonban nedives levegővel való koagulálással, majd az oldószer kimosásával nagyon nehezen alakíthatók át vízgőz áteresztő 5 fóliáikká. Az első lépésben előállított porózus gélek plasztieitásuk miatt a szállítás közben gyakorlatilag porozitásukat elvesztik. Ez a találmány olyan lemezszerkezeteket biztosít, amelyeknek kitűnő a vízgőz áteresztő képességük és felhasználási tulajdonságaik na-_ gyón jóik, és amelyek kielégítően impregnálhatok, . valamint magasabb hőmérsékleteken hsgeszithetők, és termoplasztlkusan formázhatok. Ez az eljárás egyszerű módszerrel előállíttató poliuretánofcból vízgőz áteresztő lemezszerkezetek gyártásait teszi lehetővé. A poliuretánok elkészítése ipari méretekben oldószermentes olvadékban végzett poliaddícióban, szükség esetén folyamatosan is könnyen végrehajthato. A poliuretánok könnyen kezelhető formáiban, pl. granulátum formájában szállíthatók. A granulátumot a feldolgozás helyén, magas forráspontú oldószerekben, vagy magas és alacsony forráspontú oldószerek keverékében feloldjuk, és azokból e találmány szerint vízgőz áteresztő lemezszerkezeteiket állítunk elő. A találmány tárgya eljárás mikroporózus vízgőz áteresztő lemezszerkezeteik előállítására azzal jellemezve, hogy a) 90—-70 súlyrész (szárazanyagra számítva) NiCO csoportokat nem tartalmazó egy vagy több poliuretánt, amelyet lényegében vízzel nem elegyedő, láncvéglén OH csoportokat .tartalmazó és 500—5000 közötti imoldkulasúlyú lineáris polihidroxil vegyületek, valamint kis molekulasúlyú diolok és diizocianátok reakciójával állítunk elő, amely poliuretánok erősen poláros oldószereikben oldhatók és b) 10—30 súlyrész (szárazanyagra számolva) egy vagy Itöbb nagy molekulasúlyú, túlnyomóan lineáris kátionos poliuretánt, amely NCO-csoportoktól miantes és 8—30 súly% uretán csoportot és kívánság esetén kiarbamid csoportokat, valamint 0,0—2,0 súly% kvaterner ammónium nitrogénaitamot 'tartalmaz, a fcationos poliuretán massza diszperzió vagy kolloid oldat formájában van jelen és a diszperzió vagy oldat koncentrációja olyan, hogy a kész keverékbe bevitt víz mennyisége 7 sűly%-niál kisebb, c) 200—2000 súly% vízoldhaitó, a)-ra nézve erősen poláros oldószerben, melynek forráspontja 100 C° felett van, szükség esetéin alacsonyabb forráspontú oldószer jelenlétéiben, feloldjuk, az oldatot nedves levegőn — szükség esetén formázási eljárás végrehajtása után — gélesedni hagyjuk, majd az oldószert vízzel, vagy oldószer és nem oldószer keverékével kimossuk. Az egyik foganatosítási mód szerint legalább 2,5 sűly%,/szárazanyag a b) szárazanyagra számolva) ismert -módon lényegében helyettesített, vagy ihelyetitesítetlen aril^szulíonsavakból, aril-karboxil savakból, fenolokból és formaldehidből, szükség esetén kénsav, vagy annak sóinak felhasználásával, valamint imás formaldehiddel reagáló vegyületeikből ismert módon előállított anionos, szintetikus cserzőanyagckat adunk hozzá mielőtt az oldat gélesedne, vagy az a) és b) komponensekből előállított koagulált lemez szerkezeteket ennek a szintetikus cserzőanyagnak VÍZES oldatával utánkezeljük. A felhasznált a) termék uretán csoport (—NH^CO— O—) tartalma 6—20% között, NOO/ OH aránya a szintézis közben 0,89—1,15, célszerűen 1,0,1—1,09 között, legyen és aZ oldószermentes a) termék szakítószilárdsága legalább 100 kg/om2

, Shore A keménysége 35—90 közötti és lágyuláspontja 120 C° felett van. Az a) komponensek lényegében karbamid csoportokat nem tartalmazó nagy molekulasúlyú poliuretánok lehetnek, amelyeket nagy molekulasúlyú, vízzel nem elegyedő és láncvégi OH-csoportokat tartalmazó, 500—5000 közötti molekulasúlyú, lényegében lineáris polihidroxil vegyületeikbői és kisebb molekulasúlyú diolokból és diizocianátokból állítottak elő. Alkalmas nagyobb molekulasúlyú láncvégi hidroxil csoportokat tartalmazó, lényegében lineáris polihidroxil vegyületek a kevert poliészterek, poliészter amidok, poliéterek, poliacetálok, polilkarbonátok, valamint poli-n-alkiluretánok, vagy ezek keverékei, beleértve azokat is, amelyek észter, éter, amid, uretán vagy N-alkiluretán csoportokat tartalmaznak. Ezek a vegyületek 500—5000 közötti molekulasúlyúak, és olvadáspontjuk előnyösen 60 C°, célszerűen 45 C° alatt ivan, (ellenkező esetben a késztermékek 0 C° körüli, vagy az alatti hőmérsékleteken túlságosan gyorsan keményednek, és ezzel együtt tulajdonaágaikat kedvezőtlenül megváltoztat]' ák). Az adipin savból és kétbázisú alkoholokból vagy kétbázisú alkoholok keverékeiből, pl. etilénglikolból, propilénglikoiból, ibután-il,4-dioliból, diimetilpropan-2,!2-diolból, hexan-il ,6-diolból és biszJhidroximetilciklohexánibal előállított poliészterek, előnyösen adipinsavból és olyan diolokból vagy diolkeverékekből, amelyek 5, vagy annál több szénatomot tartalmaznak, különösen alkalmas vegyületeik, mivel az ilyen poliészterek viszonylag nagy hidrolízissel szembeni ellenállással rendelkeznek. Kaprolakton, pl. dietilén glikollal végrehajtott polimerizációjával előállított szűk molekulasúly eloszlású poliészterek, valamint a polifcarbonátok ugyancsák alkalmas kiindulási anyagok. Kitűnő hidrolízissel szembeni ellenállókápessággel rendelkező poliuretánok állíthatók elő poliéterekből, különösen politetrametilén éter diolokból, amelyeket szükség esetén kevert poiiéterekként '(kis mennyiségű propilén oxiddal vagy epiklórhidriddel kondenzálva), vagy vég-15 20 25 30 25 40 45 50 55 60 2