158772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiocianobenzazol-származékok előállítására
158772 15 6. példa: 10,5 rész 2-i(4'-aniinofenil)-benzoxazol és 15,4 rész bisz-^dietilj-tiokaribamoil-diszulfid 250 térfogatrész száraz klórbenzollal készült szuszpen- r> ziójaiba 90 percig hűtés közben hidrogénlkloridgázt vezetünk, majd az anyagot 4,5 órán keresztül keverés és visszaíolyatás köziben forraljuk, aktív szenet adunk hozzá és forrón szűrjük. A szűredéket szárazra pároljuk, a mára- io dákot aceton-toluol elegyből átkristályosítjük és így 157—459° olvadáspontú 2J(4'-izotiocianofenil)-Jbenzoxazolt kapunk. 7. példa: 15 10,5 rész 2^(4'-aminofenil)-benzoxazolt 7,4 rész bisz-(triklónmetánszulfenil)-tritidkarfoonáttal (pentatio-diperszénsavHbisz-tiriktónmetilészterrel) 50 térfogatrész víz jelenléteben 14 órán átsző- 20 balhőmérsékleten keverünk. A kapott kenőcsös csapadékot leszűrjük, vízzel mossuk és 60°-on vákuumban történő szárítás után 20'0 térfogatrész acetonnal felforraljuk. Az oldhatatlan al- ' featrészeket íkiszűrjük. A szűredékhez toluolt 25 adunk, majd betöményítjük aimíg bőséges csapadék formájában 2-(4'-izotiocianoíenil)-benzoxazol kiválik; op. 157—159°. 8.-.példa: 30 15,1 rész 2-i(4'-aminofenü)-ibenzoxazol 145 térfogatrész száraz klórbenzollal készült szuszpenzióját szobahőmérsékleten hidrogénkloriddal telítjük. Az anyagot ezután visszaíolyatás közben 3 g forraljuk és 6,6 rész aimmóniumtiocianátot (ammóniumrodanid) adunk hozzá. 6 órán át további kismértékű hidrogénklorid-bevezetés és viszszafolyatás köziben keverjük az elegyet, majd lehűtjük, és szűrjük. A csapadékot aceton-toluol ^0 elegyből átkristályosítjük és így 2-(4'-izotio~ cianofenil)-ibenzoxazolt kapunk, .melynek olvadáspontja 158—160°. 9. példa: 45 100 térfogatrész száraz o-diklór.benzolba jéghűtés és a levegő nedvességének kizárása .1* őzben 20 rész foszgémt vezetünk, majd 0°-on 10,5 rész 2-(4'-,aiminofenil)-;benzoxazolt adunk hozzá. 50 A kapott szuszpenziót egy éjjelen szobahőmérsékleten keverjük, .majd foszgén kismértékű bevezetése közben 45 perc alatt 90°-ra melegítjük, ekkor a foszgén bevezetését megszüntetjük és az elegyet 125—130° hőmérsékleten addig ke- 55 verjük, amíg a gázfejlődés befejeződik. (Kb. 2 óra.) Szobahőmérsékletre való lassú lehűtés után 3,75 rész fosaförpentaszuifidot adunk hozzá, ezt követően 14 órán keresztül keverés és visszaíolyatás közben forraljuk és még forró állapot- 60 ban a kevés iszapos jellegű maradékot leszűrjük. A szűredáket bepérolj.uk, a maradékot aceton-toluol elegyből átkristályosítjük és így 2-i(4'-izotiocianofenil)-fcen2oxazolt 'kapunk 157— 159° olvadásponttal. 65 16 10. példa: 360 térfogatrész abszolút éterben levő 15,1 rész 2-J(4'-aminafenil)-lbenzoxazolhoz —10 — —5° belső hőmérsékleten hozzácsepegtetünk előbb 3íl térfogatrész trietilamint, majd 4,3 térfogatrész széndiszulfidot. A kapott barna szuszpenziót kto. 12 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, majd 0°-ra lehűtjük és ezen a hőmérsékleten kfo. 30 perc leforgása alatt hozzácsepegtetünk 6,7 térfogatrész foszforoxikloridot 80 térfogatrész abszolút éteriben. Körülbelül 10 órás, szobahőmérsékleten történő keverés után a csapadékot leszűrjük, éterrel .majd vízzel mossuk, és szárítjuk. A terméket acetonból átkristályosítjük és így '2H(4'-izotiocianofenil)-benz_ oxazolt kapunk, op. 157—158°. 11. példa: 17 rész amimóniumrodanidot 200 rész abszolút acetonban oldunk és keverés közben 31 rész benzoilkloriddal elegyítjük. A szuszpenziót 5 percig visszaíolyatás közben forraljuk, majd 46 rész 2-i(4'-amino:fenil)-lbenzox-azol 400 rész acetonnal készített forró oldatával elegyítjük. A lörrási hőmérsékleten történő 2 percnyi keverés után az anyagot 5000 rész jeges vízbe bekeverjük. A csapadékot leszűrjük, vízzel mossuk és 350 rész 1.0%M o:s nátriumhidroxid-oldatban szuszpendáljuk. Ezt gyorsan a forrási hőmérsékletre hevítjük és további 2 percig forraljuk. A kapott oldatot jégfürdőben gyorsan lehűtjük, 2 n sósavval semlegesítjük és 2 n ammóniával 8 pH-ra beállítjulk. A csapadékot leszívatjuk, vízzel semlegesre mossuk és 80°-on vákuumban szárítjuk. A finoman porított anyagot 500 rész száraz klónbenzolban szuszpendáljuk és 14 órán keresztül visszaíolyatás közben forraljuk. A tiszta barna oldatot vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot acetonból átkristályosítjuk, így 2-(í4'-izotiocianöfenil)-foenzoxazolt kapunk, melynek olvadáspontja 157— 158°. 12. példa: a) 12,4 rész N-(!24iidroxiíenil)-(4'-amino)-benzaldimin-ihidrok-loridot feloldunk 150 térfogati-ész jeges víziben. 10O térifogatrész kloroform és 34 rész nátriuimíhidrogértkarbonát hozzáadása után 4,4 térfogatrész tiofoszgént csepegtetünk hozzá 20 térfogatrész kloroformban oldva. A kapott emulziót 6 órán át szobahőmérsékleten keverjük, ezután a rétegeket elkülönítjük. A kloroformos oldatot káliumkaribonát felett szárítjuk, aktívszén hozzáadása után szűrjük és a szűredéket bspároljuk. Az olajos maradékot 100 térifogatrész acetonban oldjuk és éter hozzáadásával kicsapjuk az N-(2-íhidroxifenil)-(4'-izotiociano)-!benzaldimint, melynek bomláspontja 210°. b) Az a) pont szerint kapott N-P-hidroxifenil)-;(4'-izo.ti.ociano)-!benzaldimirijből 5,3 részt 5,3 rész klóranillal 130, térfogatrész xilolban 4 órán ö
