158772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiocianobenzazol-származékok előállítására
3 158772 4 tetlen vagy halogénnel helyettesített benzoil-gyök, Z jelentése alifás hídtag két szénatommal és n 0 vagy 1 egész szám, azzal a feltétellel azonban, hogy izotiocianocsoport a hidroxil- vagy alkilamino-csoporthoz képest nem áll orto4ielyzetben és abban az esetben ha X NH-csaportot képvisel és egyúttal n = 0, akkor R3i és R 7 nem lőhet izotiociáno-csoport. A Z alifás hídtag előnyösen etilén- vagy vinilén-gyök. A benzimidazol-^származékok N—R csoportjának fentemlített R szubsztituense az előnyös I. általános képletű vegyületekben hidrogénatom, kevésbé előnyös vegyületeikben metil-, benzil-, NJN^dimetilaminoetil-, fenacil-, brómfenaoilvagy tolil-csipirtot és további előnyös vegyületekben aoetil-, benzoil- vagy klórfbenzoil-csG-pont. Az I. általános képlet szubsztituenseinek fenti meghatárazásaiban a riövldszénlánoúaknak nevezett alkilcsoportok, az aikilamino-, alkoxi- ás aliMltio-csoportdkat is beleértve, 1—4 szénatomot tartalmaznak, a megfelelő alkenil-csoportok 3—4 szénatomosak és az alkanoil-csoportok szénatomjainak száma az alkanoiloxi- és alkanoilamino-csaportdkat is beleértve 2—5. Az allkilcsoport előnyösen metilgyök, az alkanoilcsoport előnyösen aeetilgyök lehet. Az I. általános képletű vegyületek nem toxikus sóin a melegvérűek szervezetére anthelmmtikuls hatású dózisokban nem toxikus savas addíciós sókat értjük, előnyösen a hidrokloridoíkat. Az új, 2-belyzetben egy- vagy kétgyűrűs aromás vagy aralifás csoporttal és egy vagy két izotiociano-csoporttal helyettesített I. általános képletű benzazolokat a találmány szerint úgy állítjuk élő, hogy valamely 2-helyzetben egyvagy kétgyűrűs aromás vagy aralifás csoporttal és a gyűrűben legfeljebb két primer aminocsoporttal helyettesített benzazozolt olyan reagenssel reagáltatjuk, amely alkalmas a tiokarbonil-csoportnak az amino-csoportba való bevezetésére. A reakciót előnyösen a reakcióban résztvevő anyagokkal szemben közömbös oldóvagy hígítószer jelenlétében folytatjuk le. A találmány szerinti eljárásban a tiakarboniksoport bevitelére alkalmas reagensiként előnyösen a következők jönnek tekintetbe: a) valamilyen II. általános képletű tioszénsavszármazék, melyben Hál klór- vagy brómatoimo't, Y klór- vagy brómatomot vagy dialki1.amino-osoportat jelent, ezek közül előnyösen a tiofoszgén, melyet adott esetben valamilyen savmegkötőszer jelenlétében 0—75 C° közíötti hőmérsékleten, és az N,N-dietJltiokarsbamoil-klorid, melyet 40 C° és 200 C° közötti hőmérsékleten alkalmazunk; 5 ;b) valamilyen III. általános képletű bisz-tiokarbamoilszulfid, melyben az m index jelentése 1 vagy 2 és az „alku-" előnyösen etil-gyököt képvisel, halogénhidrogén jelenlétében; 10 c) pentatio-diperszénsav-bisz-triklór-imetilészter; d) ammóniuimrodanid gáz alakú HCl jelenlétében ; 15 e) foszgén és f oszforpentaszulfid; f) széndiszulfid valamilyen szervetlen vagy szerves bázis jelenlétében, ami által az amino-20 csoport előbb ditiokarfoaminsavas sóvá alakul át, melyet azután dehddroszulfurálással izotiocianocsoporttá alakítunk át; g) amimóniumrodanid és benzoilklorid, továb-25 bá a közbenső termékként keletkezett tiokarbiamid termikus bontása izotiociano-származékká; h) . széndiszulfid és dieiklohexil-karbodiimid 30 egy tercier amin jelenlétében. A tiofoszgénnel végzett reakciót például Houben—Weyl szerint [4. kiadás, 9. kötet 867. és a további oldalak (1965)], és savmegkötőszer alkalmazásával O. E. Schultz szerint [Arch. 35 Pharm. 295, 146-416)1 (1062.)]; az N.N^dietiltiokarbamoil-kloriddal végzett reakciót az Org. Chem. szerint [30, 2465 (1.965)]; a bisz-tiokarbamoilszulifidokkal végzett reakciót F. H. Marquardt szerint [Helv. Chim. Acta, 49, 1716 40 (1966)]; a pentatio-diperszénsav-bisz-triklórmetilészterrel végzett reakciót R. Gottfried szerint [Agnew. Chem. 78, 98(5 (.1.9.66)]; az amimóniuimrodaniddal és hidrogénklorid-gázzal végzett reakciót az 1099 768 számú brit szabada-45 lom szerint és a foszgénnel és foszforpentaszulfiddal végzett reakciót Houfoen—Weyl szerint [4. kiadás, 9. kötet, 867 és a további oldalak (1955)] valósítjuk meg. A széndiszulfiddal és bázisokkal végzett reakciót követő déhidroszul-50 furálást oxidatív úton fómsókkal (793 802 számiú brit szabadalom, 81 326 számú holland szabadalom) így például óloim-, réz-, cink- és vas^IIIJ-sÉikikal, jóddal, alkálifémhipoikloritokkal vagy -kloritoklkal, előnyösen nátrium- és 55 káliumsóklkal (1 311 855 számú francia szabadalom), továbbá alkalmas savhalogenidefclkel, így foszgénnel és faszforoxik.lorid.dal [D. Martin és szerzőtársai, Chem. Ber. 98, 2425—2426 (1965)], valamint klórral és ammóniumszulfid-60 dal (1 192189 számú német „Auslegeschrift") vagy Chloramin T-vel (1 024 913 számú brit szabadalom) végezzük. Az ammóniumrodaniddal és benzoilkloriddal végzett reakciót, amely előbb tiokarbamid-65 származiékot eredményez amelyet azután heví-2
